Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 2. szám - Cserháti József: Cserháti József pécsi püspök káplánjaival beszélget

A PÜSPÖK KÁPLÁNJAIVAL BESZÉLGET (Dr. Cserhóti József pécsi püspök) A Teológia jelen száma kimondottan pasztorációs témákkal kíván foglalkozni. A főszer­kesztővel való beszélgetésem alapján mertem felajánlani fenti dm alatt néhány felvilla­nást azokból a beszélgetésekből, melyeket egyházmegyém káplánjaival most folytatok. (He­tenként két alkalommal két káplánt hívok meg. Egész délelőtt és ebéden is együtt mara­dunk.) A főszerkesztő kívánsága az volt, hogy a magyar papságot közvetlen, konkrét meg­nyilatkozásában kellene egymásnak bemutatni. Ha hozzáértők, lelkipásztorok vagy tanárok itt-ott lelkipásztori témával foglalkoznak, sokszor meglátszik, hogy nem mindig hazai forrá­sokból és nem is az életből, hanem elméleti konstrukciókból merítenek, amelyek értékét természetesen eleve senki sem vonhatja kétségbe. Vállalkozom arra, hogy a káplánjaim­mal való közös problémafeltárásban és azok megoldásában talált néhány szempontra egé­szen közvetlenül és bátran rámutassak. A feltett kérdések, ha talán annak is látszanak, nem voltak „rutin-kérdések", — annál is inkább, mert a káplánok is visszakérdeztek. Olyan kérdéseket tettek lel, amelyek hazai, magyar dialógusban eddigi nézetem szerint ismeretlenek voltak. Többek között ilyen kérdés is elhangzott: Mivel tölti a püspök a délu­tánját? Melyik a püspök kedvenc szórakozása? Hogyan osztja be idejét; a püspökök bizo­nyára sokat olvasnak, de nem tartják-e fontosnak a közös továbbképzést úgy, ahogyan pél­dául az osztrák püspöki kar ezt elhatározta? stb. Ezek első pillanatra finom emberiességbe csomagolt érdeklődéseknek látszanak, de mögötte áll a fiatal pap vágya, állandó ideális keresése, hogy a maga életét sokoldalú tartalommal telítse és harmonikusan kiegyensú­lyozza. A beszélgetési témapontok, vagy inkább témavonalak a következők voltak: — A papi élet értelme; örömei, szépségei, nehézségei; eszme és valóság a minden­napi papi életben. — A források kérdése; lelki élet, tudományos képzés, életalakitás és tudatos kereszt­hordozás. — A mának pasztorális kérdései; hitoktatás, katekézis, jegyesoktatás, igehirdetés, vallá­sos nevelés, felnőttek és fiatalok, öregek és betegek. A lelki munka nemesit, a tétlenség kifoszt és öl. — Liturgia; szentmise, szentségek, bűnbánat szentségének kiszolgáltatása és ennek nehézségei, „a liturgikus reform második reformja". A hirdető pap és a megnyitott, sokat váró hívek csoportja. — Kapcsolat a világgal; emberekkel, helyzetekkel, kultúrával, sajtóval, könyvekkel, tu­dománnyal, színházzal és filmmel; világalakulás, emberi fejlődés, hazai társadalom. Egy­házunk küldetése a mában. — Papok egymás között; a principális, a kolléga, a testvér; tekintély és szabadság, szolgálat és kezdeményezés; energiatartalék és szórakozás. A papi élet örömeinek és feladatainak a Krisztus emberi képében való feloldása. Szeretném hangsúlyozni, e nagy felsorolásban előforduló fogalmak, gondolatok, képek nem jelentenek külön témákat, de globális összefoglalásban mindazt a sokrétű anyagot, amit e beszélgetések érintettek. Ez a következőkből is látszani log, amikor most egymás­után a paitnereket szólaltatom meg név nélkül, akik majd nemcsak azt mondják el, hogy miben látják papi életük értelmét és értékeit, hanem azt is megmondják, ami felvidítja a szivüket, vagy ami összeszorítja azt. * 10 éves pap vagyok, öt helyen működtem, jelenleg városban vagyok. Nagyon szeretem a zenét és ezért is látok a mai liturgiában sok nehézséget az egyházi zenének igazi hely­meghatározása és értékelése körül. Nehézségem az, hogy kezünkben felbecsülhetetlen kincs van és nem alkalmazzuk. Papi életemben mindenütt jói éreztem magam, így mond­hatnám: mindenütt volt különleges papi örömöm. Egyik helyen sok hittanosom volt, a má­sik helyen úgy éreztem, a beszédeimet szeretik. A legigazibb öröm ott töltött el, ahol szí­vesen énekeltek és mindig többet akartak énekelni. Papi munkám alapját a hívekkel való személyes kapcsolatban látom. Életem értelme az, hogy személyesen hozzájárulhatok az Is­ten és ember kapcsolatának építéséhez és ápolásához. Ha valami fáj, az az, hogy talán nem tanultam eleget és ezért nem nyújthatok többet. Ha valaki azt kérdezné, hogy miben találom papi életem örömét, azt mondanám, — sokat gondolkodtam ezen —, nem tudnék 66

Next

/
Thumbnails
Contents