Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Pál (VI.) (pápa): VI. Pál a fiatalokhoz
Tudatos erőfeszítés Milyen területeken kell végbemennie ennek a tudatmunkának? — Mindenek előtt szellemi síkon — hangoztatja a Nemhivők Titkárságának dokumentuma. Meg kell ismerkednünk azokkal az elképzelésekkel, törekvésekkel, amelyekkel Egyházunk, más egyházak, sőt más világnézetűek körében a békét előmozdítják. Nem mellőzhetjük azonban a másik lélektani összetevőt: a „szívet", u jóakaratot, az érzelmi azonosulást sem. Nemcsak ismernünk, hanem akarnunk, vágynunk kell mindazt, amit a békemozgalmak, az igazságosság és a haladás hívei célul tűznek, így szegülhetünk ellen a háborús pszichózis, a célvesztettség és kilátástalanság ártalmának. Az erkölcsi hozzáállás nem születik meg bensőség, lelkiség nélkül. Érdekesen fejezte ezt ki a szentatya az egyik kihallgatáson (Osservatore Romano, 1972. december 27—28.): „önmagunkon kívül élünk... Belső életünkben azért vagyunk annyira szegények, mert külső életünkben oly gazdagok vagyunk". Ez a mondat annál inkább elgondolkodtató, mert a háborúk mindig a „gazdagok": a fegyverek urai kezéből indulnak ki. Ezért kell a mi kis világunkban, egyéni életünkben is levetkőznünk az agresszivitásra sarkalló „gazdagság”, önzés szellemét. Saját portánkon első lépés tehát a ben- söség. „Alannyá" igazában csak úgy válhatunk, ha reflektálunk önmagunkra, elmélkedünk, tudatosítjuk mindazt, ami bennünk rejtőzik — hogy aztán mozgósítani tudjuk belső erőnket „kifelé” is. Ez az evangéliumi „metcnoia”, fordulat elengedhetetlen a mi számunkra, mert csak belülről tisztulhat meg az ember. így függ össze a béke-világnap témája a szentév tematikájával (megtérés). Külső béke nincs „belső béke” nélkül. A béke örömhíre Számunkra, hivők számára tehát a békemunka evangéliumi feladat. „Míg az Egyház hirdeti az evangéliumot, erősíti a békét", mondja a zsinat (GS 76,89), mert a kereszténység „a béke jóhíre Jézus Krisztus által” (ApCsel 10,36). A békének nemcsak alanyaivá, tudatos munkásaivá kell tehát érnünk, hanem apostolaivá, hirdetőivé is. Nincs „két” béke, a világé és Istené, időben meghatározott és időtlen, hanem mindig csak egy, hiszen a ma megvalósuló az örök krisztusinak része, tükre, megvalósulása, ha amaz végtelenül több is ennél. Ezért a pápai felhívás nemcsak a hívőkhöz szól, hanem magában rejti a másik felhívást is: „A béke tőletek is függ": a más gondolkodásúaktól is, akik más világnézeti alapon, de ugyanúgy dolgoznak a békén. Végül is „tőlünk”, valamennyiünktől függ. Mert az ember békéjéhez szükséges Isten békéje, de Isten békéjéhez is szükséges az ember békéje. Cselény! István VI. PÁL PÁPA A FIATALOKHOZ Most nektek, fiataloknak küldöm üdvözletemet! Az új generációnak, a ti nemzedékiek ifjúságának. Hol vagytok most? Úgy gondolom, hogy szabadságon, a megszokott munkátoktól távol. Most örültök, hogy végre itt van legalább egy pillanata a szabadságnak, mert önkéntelenül erre irányul legerősebb személyes vágyatok, és öntudatotokkal együtt növekedik bennetek. Tudom, hogy önerőtökből akartok önmagatok lenni, lerázva minden gyámkodást, legven az a család, a munka vagy a környezel. Ki akartok szabadulni a kalitkából. Meg akarjátok kísérelni és be akarjátok bizonyítani, hogy le lehet rázni a megszokás kényszerét: ki lehet törni, menni, megismerni a világot, merészen élni az életet. Vannak köz- tetek olyanok is, akik kereken kijelentik, hogy őket minden untatja és gyökerében megvetnek mindent, amit az úgynevezett fogyasztói társadalom csábitó bőkezűséggel és azzal az ámítással nyújt, hogy ez minden, ez az igazság, ez az élet teljessége. Bár az új generáció is szívesen húz hasznot a modern világ minden kényelméből, de érzi azt is, hogy ez nem lehet elég. Gyorsan megértik azt, hogy ott megmaradni „a dal végét” jelentené, mert mögötte ott áll a modern anyagiasság zsíros, talmi- csillogású életeszménye, amit a haladás ajándékozott nekünk. Ti fiatalok azonban átláttok ezen a varázslaton és azt mondjátok, hogy ennyi nem elég nektek. És most hogyan is álltok? Úgy tűnik, hogy újra keresésben vagytok. Elsősorban az igazi emberit keresitek önmagotokban, 29
