Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Könyvfigyelő

— Csak Isten átelmélkedett szavának helyes ismeretében lesznek igazi, „evilági" sikereink is. Az elmélkedő ember „kisajátíthatóbb” lesz a világ számára.

Sokszor a profán világról beszélünk. Pro-fanum: annyit jelent, mint a szentély előtt, a szentélyen kívül álló. S ez a „pro-fanum” reánk is vonatkozik, mert mi is arra vágyunk és várunk, hogy beléphessünk majd oda, ahol a Főpap áll. A világ is pro-fanum áll és él. De nekünk a profánon túl kell tekintenünk. A Szent felé, Isten felé és Krisztusa felé kell tekintetünket vetnünk. — így a profán világgal együtt egyre közelebb kerülünk majd a tanúmhoz, a szentélyhez is.

Túlnő a mi hitünk azon, hogy bárminő evilági felfogásba téljességgel besorolható lenne. Hiszen hinni Krisztusban annyit is jelent, mint megvallom: ez a világ kicsiny és szűk számunkra. Szép, olykor kellemes, de mindig véges marad. Át kell lépnünk rajta! Igaz, a világ nagy teljesítményekre képes. Csak egyet nem adhat nekünk és senkinek: az evangéliumot.

„Több világosságot” — mondotta e világ nagy művésze és tudósa, a haldokló Goethe. — „Az igaz Világosságot, amely minden embert megvilágosít, és a világba jött.. . mégsem ismerte őt föl a világ” — írja szent János evangélista. — Tudjuk, ez a felismerés nem könnyű. Ezért kell sokat elmélkednünk, mindezen dolog, tény, feladat miatt töprengenünk, imádkozunk, könyörgünk, hiszen a mi Urunk, Jézus Krisztus buzdít erre: „Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Bármit is kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek” (Jn 16,23—4).

39