Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 4. szám - AZ IGE SZOLGÁLATÁBAN - Gál Ferenc: Az üdvösség
állapota, amelyet nem lehet megunni és amely minden életigényt kielégít? A választ csak az adja meg, hogy Isten a lét teljessége és egyben ő a végtelen értékek hordozója. Továbbá ő az igazi élet, tehát az elevenség és a tevékenység hordozója. Mivel ő minden igazságot, minden szerete- tet, minden értéket magában hordoz, azért ő a teljes nyugalom. Öt nem emésztik vágyak, elérhetetlen célok, neki nem kell kívülről anyagot szerezni a tevékenységhez. Benne minden érték öröktől fogva a megvalósulás állapotában van, de valamilyen csodálatos végtelen belső dinamizmusban. Amikor az ember a színelátásban nála kiköt, ennek a végtelen életnek válik részesévé. Feltárul előtte a teljes igazság és a végtelen jóság. Betölti minden szellemi vágyát, feleletet ad minden kérdésére. Amit eddig tudott, annak megkapja a végtelenbe nyúló összefüggéseit, amit eddig birtokolt, annak megkapja az örök alapjait, s amit eddig szeretett, azt úgy tartja kezében, mint a most megkapott végtelen szeletet előzményeit. Az életnek ezek az arányai végtelenek, azért egy örökkévalóságon keresztül sem lehet kimeríteni őket. Ez az állapot mindig új, mindig felfoghatatlanul sokat ad, és mindig a szeretet lendületével viszi előre az üdvözültet. Egyúttal ez a forrása az egymás felé irányuló tevékenységnek is. Nemcsak azt adják egymásnak, amit eddig birtokoltak vagy megismertek, hanem azt is, amit sajátos kegyelmi helyzetükben Istenből Felismernek és kapnak. A végtelen javak birtoklása olyan, hogy azokon nem kell osztozni. Mindenki az egész szellemi teljességet mondja magáénak. Ott már mindenki csak adni akar és nem kapni, ezért nincs törtetés, irigység vagy féltékenység. A nyugalom tehát nem a halál nyugalma, hanem a beérkezésé, a hazatalálásé. Az ember bűnbánata és Isten nagylelkű sze- retete meghozza a teljes kiegyenlítődést és kiengesztelődést. Nincsenek elintézetlen sértések, bántalmak vagy adósságok. Mindenki tudja, hogy az élet megpróbáltatásai javára váltak, sőt régi bűneire is úgy emlékszik vissza, hogy Isten kiemelte belőlük őt, s alkalmat adott neki, hogy jóvátehesse azokat. Mivel tudják, hogy Isten szeretettel tekint a világ felé, amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mi lesz a földön élők sorsa. Bíznak abban, hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar és meghallgatja kéréseiket, amelyekbe belefoglalják ittmaradt szeretteiket. Itt még felvetjük azt a kérdést, hogyan lehet valaki odaát boldog, ha esetleg majd látnia kell, hogy valaki olyan elkárhozott, aki neki itt kedves vo'lt? Csak azt felelhetjük, hogy Isten szeretete mindenki iránt gyöngé- debb, mint a mienk. Tehát csak az kárhozik el, akit az ilyen határtalan szeretet sem tudott megmenteni. Az ilyen egyén viszont annyira gonosszá tette magát, hogy nem is lehet a szeretet tárgya. A megátalkodottság egész lényén kiütközik. Keresztény szempontból pedig inkább arra kell gondolni, hogy odaát Isten elsősorban szeretetünket jutalmazza. Ha tehát igazi szeretettel keressük valakinek a javát, imádkozunk érte és Istennek ajánljuk, nehezen képzelhető el, hogy Isten ennek ellenére megszomorít majd bennünket. Ez a meggyőződés már ott volt annak a püspöknek a szavaiban, aki szent Ágoston anyját ezzel vigasztalta: Lehetetlen, hogy az ilyen könnyek gyermeke elvesszen. Az örök élet tevékenysége ennek a nyugalomnak a tartalma. Aki azzal birkózik, hogy a végtelen létet és igazságot megértse, hogy a végtelen szeretetre választ adjon, vagy hogy az üdvözültek millióinak egyéni életútját, mint a gondviselés művét megismerje és a szeretetben mindenkivel kapcsolatot keressen, annak az élete nem unalmas és nem egyoldalú. Itt már nincsenek elérendő célok, hanem helyette a végtelen gazdagságot kell feldolgozni. Az ember akkor talál egészen magára, amikor rátalál Istenre és véglegesen meglátja a helyét a teremtésben. Tudja, hogy soha nem volt elhanyagolható mennyiség, egy atyai szem mindig figyelte és Jézus Krisztus mint jó pásztor az ő sorsát is irányította. Az üdvözültek tisztában vannak azzal, hogy létüknek megvan a csodálatos értelme: Isten felé és az emberek felé azt a szeretetet tárják ki, amely csak az övék és amelyet senki más nem helyettesíthet. Ugyanakkor érzik, hogy a feléjük irányuló szeretet is csak nekik szól, annak nem is lehetne a tárgya más, csak ők. Az örök életben az ember nem azt érzi, hogy Isten a földi érdemeit jutalmazta, hanem hogy őt magát emelte magához egész személyi valóságában. Gál Ferenc Senki sem olyan ismert és senki sem olyan ismeretlen, mint az Isten. Isten mindent semmiből teremtett, és mindazokat, akiket fel akar használni, előbb semmivé teszi. Jean Daniélou Sörén Kierkegaard 238
