Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Emberi tapasztalás - istenélmény
dai viszik tovább az eljövendő Messiás ígéretét. Jákob első cselvetése, — amire feltehetőleg felkészült — hogy egy tál lencséért megvegye éhesen hazatérő bátyjától az elsőszülött- séget, amit az nem sokra tartott: „íme meghalok (lehet, hogy ettől az éhségtől) és akkor mit használ nekem az elsőszülöttség.” — Jákob második csalása, hogy az elcserélt jog megerősítésére a vak és idős Izsáktól megszerezte az atyai áldást. Mivel ezután joggal félt bátyja dühétől, anyja fivéréhez vándorolt, akinek vagyonát megkétszerezte és hosszú szolgálat után mindkét lányát feleségül kapta. Családjával és bőséges javakkal hazatért. És ekkor történt a megrendítő esemény. Miután házanépét átvitte a folyón, az éj sötétjében még egy ideig visszamaradt, amikor egy váratlanul megjelent férfivel tusakodni kezdett. A tusakodás a döntés előtti lelki küzdelem kifejezője, amikor az ember már nem tud önmaga elöl kitérni. Olyan ez a harc, mintha saját jobbik énjével küzdene. A harc egyenlő erővel megy, de hogy ellenállását ne tekintse saját győzelmének, — jelet kap: a küzdő fél megérinti és csípőizma megbénul. Mégis, továbbra is fogva tartja társát, hogy megszerezze erejét, ezért áldását akarja kicsikarni. Előbb azonban meg kell neveznie magát, azaz ki kell mondani saját Én-jét. Visszafojtott, sötét múltja most kiderül, tudatába „áttör” eddig „tudatalatti” rettegése és most már világosan látja önmagát: Ö Jákob, a „sarokfogó", az ármánykodó. Eddig inkább ügyeskedőnek vélte magát, akinek minden sikerül, — most porig megalázott lett. A konfliktus csúcsán Jákob emberi semmisége érintkezik a végtelen Teljességgel. És ez elég: Megszűnik „jákob” lenni, de nem hal meg, hanem kegyelmet talál és újjászületik az Úrban. Új nevet, jelleget ölt: Ö lesz Izra-EI, az Úrral küzdő, és a hely Fanu-EI, mert ott minden az Isten színe előtt játszódott le. Csak amikor már döntött a lelki harcban, és szembe nézett igazi énjével, csak akkor tudta meg, hogy valójában az Istennel harcolt. És amire egész életében annyira vágyott, — amit sem csellel, sem erőszakkal nem ért el, — Isten igazi áldását, most ingyen ajándékként kapja meg. Ebben az isteni „pszichoanalízisben" Jákob felismerte önmagát és megtisztult. Igazi „ön- értelmezésén" át eljutott a Teljesség felismerésére. Ma úgy mondjuk: „az értelmi önismeret hátterében már ott működik a Lét teljessége”. Ebben a „megértésben" nemcsak Jákob, hanem utódainak sokasága is elnyerte az Izra-EI nevet és azt a kegyelmet, hogy számos bűnön, bukáson keresztül mindig visszatértek az Úrhoz... így nem torzították a maguk gyengeségeihez, hanem tisztán megőrizték az igaz Isten képét. Ezért kapták meg Isten szövetségét és ígéretét, hogy a Megváltó várományosai legyenek. Számos utat próbáltunk megjelölni, hogy megláthassuk, milyen közel van az Úr. Ezek a közelítések csak „kóstolói” lehetnek annak a mennyei lakomának, amire minden ember meghívott: „Jöjjetek, ízleljétek meg mindnyájan, mily édes az Úr!” (vö. 1 Pét 2,3) JEGYZETEK: 1. Karl Rahner hetvenedik születésnapjára készült interjúban utalt erre a régi meglátására. Vö. Herder-Korrespondenz, 1974/2. — 2. Heinrich Dumoulin, a tokiói Valláskutató Intézet és a müncheni egyetem Vallásbölcseleti Intézetének igazgatója negyven éve kutatja a buddhizmus változatait, feldolgozta a szenvedés-felfogásukat és a szenvedéstől való szabadulás útját, és a zen-meditációt a nyugati embernek is felhasználhatóvá tette: östliche Meditation und Christliche Mystik, 1966. — Buddhismus der Gegenwart, 1970. — Christianity meets Buddhism, 1974. — 3. vö. Munka és pihenés, TEOLÓGIA 1973/3. — 4. Hugo M. Eno- miya-Lassale: Zen unter Christen, Graz, 1973. A nyugati intencionális elmélkedéssel szemben a „lélek alapjaiban” folyó mediátciót dolgozta fel. — 5. J. Herzog-Dürck: Probleme menschlicher Reifung, Stuttgart, 1969. 93. o. A személyi pszichoterápia bőséges eredményét dolgozza fel. — 6. Arnold Toynbee: The Purpose of Life: Surviving the Futur, London, 1971. 1—8. o. — 7. dr. Mészáros István: Gyermektípusok-esztétikai tevékenységek. Bp. 1971. 78— 79. o. — 8, Klemens Tilmann: Staunen und Erfahrungen als Wege zu Gott, Einsiedeln, 1968. 14—31. A szülők számára: Wie spricht man heute in der Familie von Gott? Einsiedeln, 1971. Die Führung zur Meditation I. Zürich, 1971. — Vö. Szennay András: Hogyan beszéljenek a szülők Istenről? TEOLÓGIA 1972/2. — 9. Evangélikus Élet 1974. július 28, valamint a következő számokban találjuk a szerző élmény-tapasztalati visszaemlékezéseit. — 10. vö. Roman Bleistein: Mystagogia in Glauben: Katechetische Blätter, 1973/1. KaH Rahner munkatársa a Teljességet megközelítő módszereket dolgozza ki. — 11. vö. Karl Rahner: Schriften zur Theologie VII. Einsiedeln, 1971. 100—160. o. — 12. Antoon Vergote: Religionspsychologie, Olten, 1974, 44. o. — 13. J. F. Bemard Lonergan: Insight, Study of Human Unterstanding, New York, 1957, A belátás folyamatát tárja fel, ahogy a józan ész eljut a megértéshez. 222
