Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Diós István: A szülők nevelői felelőssége
világ mögött álló erőket. De művészetük van, vallási értékeiket és a világot is ábrázolják, ősi, tagolatlan egyszerűséggel. (1. ábra) b) A fejlett történelmi népek kultúrája. Sok évezred elteltével azok a népek, amelyeket kultúrnépekként tartunk számon, a következő felszereltséggel álltak a világgal szemben: egy-egy zárkörű birodalmi kultúrát egyre bonyolultabb vallási, filozófiai, művészeti és teológiai értékrendszerek jellemeztek, s a nevelésben ezekkel együtt adták tovább tudományos, technikai, gazdasági és civilizációs eredményeiket. (2. ábra) I. ábra 2. ábra A kereszténység felszabadította az embert a mitikus kötöttségek alól és valóban a világ urává tette, de egészen a középkor végéig még a teológiáé volt az irányító szerep. A reneszánsz után előbb a művészetek, azután a tudományok és a filozófia mondta fel szolgálói szerepét a teológiával szemben és önálló világformáló erőkké léptek elő. A XVIII. századig a földön egymástól független, esetleg gazdasági kapcsolatokban álló birodalmi kultúrák éltek egymás mellett. A nyugati kultúrák közös összeforrasztó eleme a kereszténység volt, s a misszionálás következtében egyre szélesebb körben érvényesítette összetartó hatását. Emellett minden egységnek sajátos kultúrfelszerelése volt. A XIX. században a birodalmi kultúrák szétestek, s átadták helyüket a nemzeti kultúrának. Ettől kezdve nemzeti egységek őrizték és adták tovább értékeiket egymástól eléggé elszigetelten. c) A pillanatnyi helyzet. A szemünk előtt válik egyre egységesebbé az egész világ kultúrája. Az összes népeket összeköti már az azonos természettudomány, technika és civilizáció s még a művészeti irányzatok is világméretben egyformák. Úgy látszik, hogy a vallás elveszítette világformáló erejét, — ennek következtében a teológia is —, de helyére lépett valami abszolutizált érték (pénz, egészség, hatalom, fogyasztás, gyermek) s a vele kapcsolatos magatartást igazoló ideológia. A kultúrák közötti különbség most a gazdasági élet megszerzésének különbségéből és a vallást pótló értékek eltéréseiből származik. (3. ábra) d) A jövő emberi kultúrája. A mai ember kezében lévő lehetőségekből kibontakoznak egy egységes, világméretű emberi kultúra körvonalai: a közkinccsé vált természettudomány, technika és civilizáció után egyre sürgetőbb az igazságosságon és a méltányosságon alapuló gozdasági élet szervezése. Közben a vallás újra megtalálja helyét a világot formáló erők között, s most már nem értelmezni, hanem üdvözíteni akarja a világot. Az egyes földrészek és népek nem uniformizálódnak, hanem a felelősségteljes pluralizmus szellemében formálják azt a sokszínű földet, amely az egész emberiség közös otthona. (4. ábra) Igaz, a bűn veszélyezteti és rombolja ezt a jövendőt, a mai nevelésnek, amennyiben felelősségteljes, mégis erre kell felkészítenie a következő generációt. 13
