Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Egység és sokféleség az egyházban
Az egység és sokféleség jellemzői és forrása, végső beteljesedése Az egyházban megvalósuló egység a sokféleségben és sokféleség az egységben, jól hasonlítható a mozaikképhez, amely kis darabokból áll össze, a gazdagszépségű virágoskerthez, amelyben a különböző színű virágok egységes benyomást keltenek, a többszólamú zenéhez, énekhez, ahol a szólamok, hangok, hangszerek harmóniába csendülnek össze. A részegyházak, amelyek az egy szent, katolikus és apostoli egyháznak konkrét megvalósulásai, magukban hordozzák a katolicitás és egység kegyelmét és igényét, de az egyetemes egyház is magában hordozza azt az igényt és kegyelmet, hogy magába fogadja és egybegyűjtse mindazokat, akik a világban szétszóródva keresik Istent. Az egyház azért lehet katolikus, mert részleges, és állhat részekből, mert katolikus. E kettősség feltételezi, igényli és beteljesíti egymást. Az egységnek és különbözőségnek forrása és éltető elve: a Szentlélek. „A lelki adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz... Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek." (1 Kor 12,4—11) A Szentlélek hatására bontakozik ki az egyéni lelkiség, de a Szentlélek kegyelmeit nemcsak közvetlenül, hanem az egyházon és annak szentségein keresztül is árasztja A Szentlélek nem elzárt kerteket, elefántcsonttoronyba zárt magányos remetéket akar nevelni, lángoló tűznyelve az egyház harmonikus közösségében mindenkit lángragyújt. Szent Pál tanítja: a lelki adományokat mindenki azért kapja, hogy „használjon vele” (iKor 12,7) „emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására", „hogy az egyházat építsük” (1Kor 14,4), hiszen „egy a test, egy a lélek; amint hivatástok is egy reménységre szól" (Ef 4,4). Mindenek felett értékes és magasztos adomány: a szeretet (1Kor 12,31—13,13). Csak a szeretet képes lényege szerint a sokféleséget egységbe kovácsolni, „Mivel Ő a Szeretet, aki egyesíti az Atyát és a Fiút a Szentháromságban, Ő az egység köteléke az egyházban is ... " — írja Dagens.8 A szeretet Lelke kapcsolja össze a részegyházakat az egyetemes egyházban. Az egyháztól, mint szerető közösségtől felénk sugárzott szeretet bontakoztatja ki tagjainak egyéniségét, és hatására a bennünk fellobbanó szeretet ösztönöz arra, hogy minden tehetségünket, képességünket lelki adományunkat a jóra, a közösség javára használjuk fel. A szeretet, mint Jézus tanítványainak jellemző ismertetőjele a legigazibb, semmi mással nem pótolható tanúságtétel a világ felé: „Isten szere- tete a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe"! (Rám. 5,5). Az egyetemes egyház és részegyházak, illetve az egyén és közösségek kapcsolatának tökéletes ősmintája a Szentháromság. A Szentháromságban az isteni Lényeg és Természet egysége nem szünteti meg a személyek különbözőségét, és a három isteni Személy különbözősége nem robbantja szét az isteni Lényeg egységét. Hasonló módon kellene lennie az egyházban is: az egyes személyek, illetve részegyházak különbözősége nem tépheti szét az egységet, az egyház egysége viszont nem moshatja el a részegyházakat, mintegy a személyek különbözőségét. A két emberi szélsőség mindig veszélyezteti: az egyik a túlzott uniformizáló- dás, amely az egység címén és érdekében képes az egyéni törekvéseket és hangot elnyomni, az egyéni színeket egybemosni. Ez a szellem a változás és újítás elvi ellensége. — A másik veszély a túlzott szabadosság: az az egyénieskedés, amely fokozatosan felborítja a rendet, sőt zűrzavarra, anarchiára is vezethet. Az egység, rend és fegyelem elvi elvetése a közösség megszűnését eredményezheti és cél, törekvés nélküli személyiségek szétbomlását is okozhatja. Ha egy közösség nevelő, példamutató, ösztönző és összetartó erejének hatása megszűnik, az egyéniség is összezsugorodik, elhal. Emberré fejlődésünkben óriási szerepe van az adott történelmi-társadalmi közösségnek, a családnak, amelybe beleszületünk, amelyben nevelkedünk, — de ez érvényes szellemi, lelki és kegyelmi életünkre is. Az egység kifejezője, jelképe és megvalósítója az eukarisztia. „Mert egy Kenyér, egy Test vagyunk sokan, mindnyájan akik egy Kenyérben részesülünk”, — írja szent Pál (1Kor 10,12). Jézus áldozati Teste és Vére által nemcsak Istennel, hanem egymással is szoros egységbe kapcsolódunk. Ezért imádkozzuk a III. misekánonban: „Engedd, hogy mi, akik Fiadnak testét és vérét magunkhoz vesszük, Szentleikével eltelve, egy Test és egy Lélek lehessünk Krisztusban”. A szeretetben önmagát felépítő Test (Ef 4,16), amely az Oltáriszentségben Krisztus testével és vérével táplálkozik, az Isten színelátósában éri el végső beteljesedését. Minél szorosabban egyesülünk Istennel és Benne a választottak közösségével, annál gazdagabban és színesebben bontakozik ki egyéniségünk. A különböző és egységben élő személyek a megismerés, a szeretet, az önátadás útján — miközben másokat gazdagítanak — maguk is gazdagodnak, boldogok, mert másokat is boldogítanak, a szeretetben újra és újra feltöltődnek, mert szeretetet sugároznak. Isten megvalósuló gondolata ez, örök szeretetének időbe- vetülése az egyház jelenében. Istennek ezt a tervét valósítom meg, amikor megkeresem, mi a helyem, szerepem, feladatom az egyházban. Mi az az egyéni szín, fény, hang, érték, amit nekem kel! hozzáadnom az egyház életéhez? — Mindenkinek mindene csak úgy lehetek, 149
