Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Egység és sokféleség az egyházban
Jegyzetek: 1. Hasonló új témákkal együtt: Isten népe, hierarchiaszolgálat, kollegialitás, részegyházak. — 2. A kifejezett hivatkozás biblikus értelmezésű, a teológiában bennfoglaitan tanítja szent Tamás: S. Th. I. q. 43. — 3. vő.: Jn 14—17. Mt 28,18, ApCsel 1,11. — 4. Gazdag dokumentációt ad: M. Bernards: Zur Lehre von der Kirche als Sakrament, Beobachtungen aus der Theologie des 19. und 20. Jahrhunderts — Münchener Theol. Zeitsch. 20 (1969) 29— 54. — L. Bolt: Die Kirche als Sakrament, 107. — 5. A monográfiában utal L. Boti: Die Kirche, als Sakrament, 185—217. művére — 6. Sess. III. c. 4. (DSch. 3012—3014). — 7. vö. E. Germain: Parier du salut? Théologie historique 8. Paris 1967. — 8. Vö.: Bandera: La Iglesia divina y humana — La Ciencia Tomista 90 (1963) 217—263. — 9. Encycl. Satis cognitum. 1896. VI. 29. DSch. 3300—301. — 10. F. X. Lcv/tor: The Meditation of the Church in some Pontifical, Theological Studies 12 (1951) 481—504. — 11. Mater et Magistra (1961). — Pa- cem in terris (1969). — Ecclesiam suarn. (1964), — Populorum progressio (1967). — 12. G. Martelet: L’Église et le temporel: L'Église de Vatican II. (Unam Sanctam, 51 b) Paris, 1966. 517—539. — Y. Congar: Église et Monde dans la perspective de Vatican II.: Vatican II. L’Église dans le Monde de ce temps, HI. (Unam Sanctam 65 c). Paris, 1967. 15—41. — 13. „Factum visibile a Deo perpetratum, quo in dimensione historica hominum voluntas divina salvifica et significatur et praesens redditur” — Admonitiones criticae ad Schema de Ecclesia... 1963. 2. — 14. E. Cassirer: Philosophie des symbolischen Formen, Berlin, 1923. 25. — 15. K. Rahner: Zur Theologie des Symbols, — Sehr. z. Th. IV. Einsiedeln, 1967. 276— 311. — 16. Lásd „Dum visibiliter Deum cognoscimus“ tanulmányokat; Jésus-Christ, notre Médiateur, notre Sauveur, Paris, 1965. 9—50. — 17. A teremtés istenről beszél: B. Beaucamp: La Bible et le sens religieux de l'univers, Paris, 1952. — 18. H. Schlier: Le temps de l’Église, Tournai—Paris, 1961, 181. — 19. Pedagógia lib. !. c. 6,27. 2. — 20. vö.: H. F. Dondaine: La définition des sacraments dans la „Somme théologique”, I— Rev. Sc. phil. théol. 31 (1947) 213—228. — 21. Amikor „eszköz"-okságró! beszélünk, nem a fizikai okságra gondolunk. Semmiképpen sem zárjuk ki az isteni okságot a szentség és az egyház epifánikus valóságából — amelyben az Isten megváltói jóakarata hatásszerűleg nyilvánul meg az ember számára. Kiss László EGYSÉG ÉS SOKFÉLESÉG AZ EGYHÁZBAN Az egyház örök paradoxoné és misztériuma: a „complexus oppositorum", az ellentétek bonyolult egysége.1 Ilyen ellentétek az egyházban: a részegyházak és az egyetemes egyház, ez egyén és a közösség viszonya, az egység és a sokféleség. Az egyház az embereknek Krisztussal alkotott közössége, ugyanakkor tagjai egymás között is közösséget alkotnak, mert „bár az üdvösség hordozója az egyéni lélek, de ez mindig üdvösségi közösségben valósul meg és teljesedik be".* Az egyház a történelembe beteljesült és továbbélő Krisztus, aki úgy közvetíti az üdvösséget, hogy nem rombolja le az egyének és a közösségek sajátos értékeit, hanem inkább megtisztítja, felemeli, megszenteli azokat. „Soha sem volt kereszténység egyház nélkül. Soha nem volt egyetemes egyház részegyházak nélkül ... De nem is léteztek részegyházak úgy, hogy előbb autonómok voltak és csak később szerveződtek egyetemes egyházzá. Az egyház számtalan megvalósulási formájában is alapvető egy" — írja Henri de Lubac.3 A részegyházak és az egyetemes egyház kapcsolata a történelem folyamán különbözőképpen fejlődött és más-más képet mutatott. A sokféleségben fellelhető egység és az egységbe foglalt sokféleség állandó feszültséggel terhes légkört teremtett az egyházban. Ez magával hozta eretnekségek és szakadások veszélyét és visszahatásként a túlzó uniformizálásra és központosításra irányuló törekvést. Állandó problémákat vetett fel, ugyanakkor azonban a feszültség termékeny és gyümölcsöző volt, kibontakozáshoz segítette az egyházon belül az egyesek, népek, fajok, nemzetek jó tulajdonságait, rejtett képességeit. A részegyházak színpompás eleven gazdagsága, lüktető pezsgő életritmusa az egyetemes egyház szépségét és értékét növeli, életét ma is gazdagítja. Ezt a problémát három szempontból lehet megvilágítani: 1. Az egyházi intézmények válsága, alakulása. 2. Helyi sajátosságok, egyéni kezdeményezések és általános normák. 3. Az egység és sokféleség forrása és mintaképe, gyakorlati megvalósítása és végső beteljesedése. 14Ó
