Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Dul Géza - Varga Lajos: Bűnbánati liturgia gyermekeknek

juk a földíszített keresztet, jobboldalra pe­dig az égő húsvéti gyertyát. A kettő között helyet kell hagyni a pap és hat gyermek számára. A gyermekeknek kiosztjuk felada­taikat. Azok a gyermekek, akiknek nem jut szerep, az első padokban foglalnak helyet. Mindegyikük a kezében tart egy gyertyát. A gyertyákat betegek részére húsvéti aján­déknak szánhatjuk. Az ünnepség végén a gyerekek gyümölcsöt és egyéb húsvéti ap­róságokat hoznak ki a betegek részére. At. ünnepség menete A pap, aki a bűnbánati liturgiát vezeti, hat gyermekkel együtt kijön a sekrestyéből. Az égő húsvéti gyertyáról meggyújtják gyer­tyáikat és félkörben fölállnak. A pap közé­pen áll. 1) A pap megnyitó szavai: összegyűltünk itt a keresztnél és a húsvéti gyertya fényé­nél, mert Jézushoz tartozunk. Húsvét előtt negyven napon át, de mindenek előtt nagy­pénteken arra gondolunk, hogy Jézus sokat szenvedett. Erről fogunk most énekelni. — Ének. 2) Egy felnőtt felolvassa a Szentírásból Jé­zus halálának rövid történetét addig a ré­szig, hogy minden elsötétült. A felolvasás végeztével eloltja a húsvéti gyertyát. Rövid csönd következik. 3) Pap: Sötét volt. Nem napfogyatkozás miatt, hanem azért, mert megölték Jézust, aki olyan jó volt mindenkihez. Jézus gyilko­sai rosszat tettek. És ez rossz volt minden ember számára. Ha egy jó embert megöl­nek, mindig nagy sötétség támad körülöt­tünk. 4) A gyermekek, akik égő gyertyával áll­nak a pap mellett, most sorban, egymás után elmondanak egyet-egyet a következő szövegből. Nyugodtan, értelmesen beszélnek; szinte megszólítják a hallgatóságot. Első gyermek: Két nemzet él egymás mel­lett. Békében kellene élniük, mégis hábo­rúznak. Ezzel ők rosszat tesznek, és ez rossz az egész világ számára is. A földön keve­sebb a fény. (A gyermek eloltja a gyer­tyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. Hatodik gyermek (aki legkülső a másik oldalon): Ti is tudjátok, hogy néhány ország nagyon gazdag. Sok ennivalót termelnek. Minden jóval ellátják az embereket. Ugye, mi is szoktunk adni a másiknak uzsonnánk­ból és segítünk társainkon? így kellene ten­ni az országoknak is egymással. Ha a sok ennivalóból nem adnak az éhezőknek, rosz- szat tesznek. És ez rossz mindenkinek. így alszik ki a fény a világban. (A gyermek el­oltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétsé­get magunk körül. Második gyermek: Egy öreg bácsi lakik kis házában. Nagyon jól érzi magát otthon. Akkor néhány durva fiatalember tör be hoz­zá. összezúznak mindent, ami a szobában van: a bútorokat, az edényeket, a képeket, így minden tönkrement a házban. Ugye, ezek a fiatalemberek rosszat tettek? Ez rossz az öreg bácsinak is. Megint kevesebb fény lett a világban. (A gyermek eloltja gyertyá­ját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. ötödik gyermek: Két család veszekszik, ki nem állhatják egymást. Újra és újra kezdik a veszekedést. Mindegyik csak a má­sikat tartja hibásnak. Ez rossz mindkét csa­ládnak és rossz a barátaiknak is. A fény egyre kevesebb lesz a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétsé­get magunk körül. Harmadik gyermek: Egy ember szomorú­ságot okoz feleségének. Mindent újra jóvá- tehetne, de nem teszi. Ez az ember rosszat tesz és ez rossz a feleségének is. Ismét ke­vesebb fény lesz a világban. (A gyermek el­oltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétsé­get magunk körül. Negyedik gyermek: Sok ember azon fára­dozik, hogy másoknak örömet szerezzen. De kevesen gondolnak arra, hogy ezt meg is köszönjék. Ezt rosszul, nagyon rosszul teszik. Ez rossz mindnyájunk számára is. Ismét ke­vesebb lesz a fény a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétsé­get magunk körül. 5) Pap: Gyerekek! A gyertyák kialudtak. Így lesz egészen sötét körülöttünk. Az em­ber nagyon nyomorultnak érzi magát a sötét­ben. És még nyomorultabbnak, ha tudja, hogy a sötét miatt önmaga is hibás. Ez fáj neki. Mégis soha sincs teljesen sötét a világ­ban. Mert Jézus örömhíre a sötétségen át is eljut valamennyi emberhez. A bűnbocsánat, amit annyira óhajtunk, mindig lehetséges. — Ének. 6) Pap: Gyerekek! Valljuk meg őszintén bűneinket, mert bizony gyakran rosszat tet­tünk. — Bűnvallomás, mint ahogy az Egy­házban szokás: Gyónom a mindenható Is­tennek ... 7) Egy felnőtt: Ki vált meg bennünket? Ki vezet ki minket a sötétségből? Ki lesz újra a világ világossága? Ki fog bennünket segí­teni, hogy fényt árasszunk magunkból a vi­lágban? 131

Next

/
Thumbnails
Contents