Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - FIGYELŐ - Danczi Villebrand: Gondolatok a második kánonhoz
Mély értelmük van ezeknek a szavaknak is: „Üdvözítőnk és Megváltónk legyen." „Az üdvözítő — a ilatin Salvator — szó megmentét jelent, eredetileg egészségi, majd később lelki értelemben is. A kánonban ezt a kettőt: idegi életünket és lelki életünket nem választjuk el egymástól. Jézus üdvözítő, gyógyító tápláléka testünknek, lelkűnknek. Az üdvözítő iránti vágyunk olyan erős legyen, mint amennyire félnénk elvesztésétől. — Megváltó — Redemptor — eredeti jelentése: visszavásárló, jogi értelemben: megszabadító, foglyokat kiváltó. Jézus megengedi, hogy Judás eladja őt egy rabszolga áráért. Krisztus visszaszerző áldozatát nem szavakkal, hanem életünk hálájával igazoljuk: az övéi akarunk maradni véglegesen. A prefáció következő mondatai megegyeznek a Hiszekegy mondataival. De a kánon mindig többes számban beszél az Atyához, ugyanis Krisztus megváltó műve: „szent népet szerzett" az Atyának. — A keresztény nép Krisztus keresztáldozatának termése. A keresztáldozat a hitélet csúcsa felé emeli mind az egyes embert, mind a hívő közösséget. — Jézus a hit életéért „elszenvedte a kinhalált, hogy... a föltámadásról bizonyságot adjon nekünk." Ű „ .. .minden szentség forrása," ezek a szavak Isten lélekben ható működésére utalnak. — Az epiklézis kérése: „...szenteld meg... Szentlelked harmatával,". A harmat az emberiség ősi élményei közé tartozik: az izzó hőség hajnali ajándéka. A harmat szó az Ószövetségi Szentírásban 38 esetben fordul elő. Ismertebb helyek: Iz 45,8: „Harma- tozzatok, egek, onnan fölülről,...”. Oz 14,6: „Olyan leszek, mint a harmat;...” A Szentlélek harmata az érintetlenséget, a finomságot, az éltető erőt, a csodás átalakulást jelenti. A Szentlélek „harmatozása” által válnak a bűnösök szentekké; a Szentlélek a szentségekben „kimossa" belőlünk az Istennel ellentétes vágyainkat és alkalmassá válunk arra, hogy a Szentlélek harmata által „Jézus Krisztusnak teste és vére" valóban üdvösség legyen számunkra. A szentmise szerzésének elbeszélését és a konszekrációt a legnagyobb figyelemmel és szeretettel veszi körül. E művészi rész után tör be a kánonba a nép felkiáltása: „íme, hitünk szent titka!" Az átváltoztatás tényénél értelmünk cserbenhagy, de hitünk bizonyossággal fogadja a misztérium igazságát. A hívek hangos bekapcsolódása növeli a megváltás közösségi erejét. Jézus Krisztus áldozata nem maradt a világtörténelmi múlt eseménye (Rám 16,25—26; Tim 3,9). — Jézus ugyan ma mint áldozat már nem szenved, de személyét újra meg újra támadja a „mysterium iniquitatis” (2Tessz 2,6—7), amiben népe, az Egyház részesedik. „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel vadjuk feltámadásodat...". A hitvédelem sokat fáradozott annak bizonyításán, hogy Jézus feltámadt, de ha a „szerzett nép" Krisztus tanításának megfelelő lelkiéletet él, azzal tanúsítja, hogy Krisztus valóban feltámadt. — „ .. .Amíg el nem jössz": a szentmiseáldozat elválaszthatatlan az örökélettől. A misekánon az áldozattal ívként feszül a történelem felett: összefogja a híveket, és lelki táplálékot készít nekik a nagy útra. A közös hitvallásnál fontos a hitet tevő ember személyes hitele. Alexandriai szent Kelemen írja, hogy amikor az emberek Istenről beszélnek, nem mindig szavahihetők. Megokolása: „aki magáról nem bírja elmondani az igazat, hogyan lehet annak akkor hinni, amikor Istenről beszél." (Liber VI. Strom, n. 18.) „.. .Fiad halálának és feltámadásának emlékét ünnepelve" szavakkal emlékezünk Jézusra. Ö az átváltoztatásnál valóságos „emlékezésül” testét és vérét adta az oltárra, mint „az élet kenyerét és az üdvösség kelyhét". Ugyancsak hálát adunk azért is, hogy színe előtt állhatunk és szolgálhatunk neki. Ez utóbbi két rövid mondat ujjong az örömtől: a vértanú kor szelleme árad belőle. Kicseng a tiszta lelkiismeret hangja is: színed előtt állhatunk, aki vizsgálóbíró is vagy. Kérjük, hogy tekintetedet soha se kelljen elkerülnünk. — A „ .. .szolgálhatunk néked" kifejezés az imádást is magába foglalja. Az adoráció jelenlegi helye és módja az úrfelmutatás; az életben pedig a szeretet és a találékonyság mindent alkalmaz. A kánon közbenjáró imáiban figyelmünket először a földön élő, majd a mennyei Egyházra fordítjuk: „...gyűjtsön egybe a Szentlélek mindnyájunkat." A „gyűjtsön egybe" kérést úgy értelmezzük, hogy egyszerű, komoly hittel országának teljes jogú polgárai lehessünk — örökre. Kérésünket indokolja, hogy a jövőt mi éppen úgy nem láthatjuk, ahogyan Péter apostol nem hallhatta előre a kakasszót. Gyarapodásunkat azonban segítheti olyan közösség, amely vonz, meleget áraszt; meg tudja szüntetni a közönyt, amely belülről sorvasztja, kifelé hatástalanítja erejét. Ezért könyörögnek a hívek: „Viseld szívesen Egyházad sorsát." A könyörgésben név szerint megemlítjük a pápát, és az egyházmegye püspökét. Csatolhatjuk a magunk kérését, hogy ez a szeretet akkor legyen számukra megtapasztalható, amikor erőink megfogyatkoznak. Itt hangsúyozza a kánon azt a tökéletes szeretetet, amely ösz- szefogja az Egyházat a pápával, püspökünkkel és a papsággal. Fontos ez a könyörgés olyan korokban, ahol egyesek tudás és bátorság jelének tüntetik fel az egyházi tekintéllyel szembeni kétkedést és zavarkeltést. 124
