Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Häring, Bernhard: Az időszerű házassággondozás kérdései
Megőrizte a tapasztalathoz, a konkrétumhoz való hűségét, de ugyanakkor fenntartotta és értelmezte az egészen sajátos emberi megismerés lehetőségét. A fentiekben mutatkozik Szent Tamás tanításának az egyik jellegzetessége és mondanivalója. A másik, hogy ő elsősorban teológus volt. Teológizálásának megvolt a sajátos személyes alapja. Műveinek tanulmányozása talán közvetlenül nem ezt tárja fel, mert benne az értelmi feldolgozás dominál. Igazi titkára akkor nyithatunk rá, ha személyét is ismerjük. A teológia Istenről szóló beszéd. Istenről az tud helyesen beszélni, aki találkozott előbb Istennel lelke mélyén, megélte és megtapasztalta az üdvözítő Isten közelségét, átadta magát neki, egyesült vele. Szent Tamás imádságos lélekből teológizált; amit lelke mélyén is megélt az Istennel való találkozásában, azt fejtette ki és alkalmazta kora kérdéseire. Istenközelsége és evilágban való jelenléte harmonikusan kapcsolódott egymásba. Eredménye az volt, hogy nem az isteni valóságot profanizálta, hanem szolgálta az egész világnak Istenhez emelkedését. Vagy az ő kedves gondolatával élve: hogy a teremtmény visszatérjen Teremtőjéhez. Ebben a beállítottságában és módszerében irányító minden kor teológusa számára. Emlékezésünk tiszteletünknek a kifejezése a hétszáz évvel ezelőtt elhunyt nagy szellem és az Egyház szentje előtt. De több mint emlékezés és tisztelet. Krisztus Egyházának tagjai együvé tartoznak és minden tag elnyeri a maga szerepét abban, hogy Krisztus teste, az Egyház kibontakozzék és elérje a teljességet. A már révbejutottak is közreműködnek segítő közbenjárásukkal. Szent Tamás, aki földi életében az egyházi tudomány kiemelkedő, hatékony művelője volt, benne a földi Egyház a katolikus iskolák pártfogóját tisztéli. Közbenjárónk Ö abban, hogy a kor kérdéseinek megfelelően, helyesen tudjunk szólni az Istenről és ezzel együtt helyesen tudjunk beszélni az üdvösségre meghívott emberről. (A fenti ünnepi megemlékezést dr. Paskai László dékán mondotta el a Rk. Hittudományi Akadémia jubileumi ünnepségén.) Bernhard Häring AZ IDŐSZERŰ HÁZASSÁGGONDOZÁS KÉRDÉSEI Bernhard Häring redemptorista atyja, a római Accademia Alfonsiana morális professzora a keresztény erkölcstani megújulás úttörője. Az eseteket és szabályokat elemző kazuiszti- kus felfogás helyett főleg az 1954-ben kiadott „Das Gesetz Christi" c. alapvető müvével új irányt adott az erkölcstani szemléletnek. Az emberi személy szabadságát, egyéni üdvösségét és közösségi élethivatását állítja a középpontba és a lelkiismereti feladatokat az ember általános és egyéni hivatáskörei szerint rendszerezi. A keresztény erkölcs alapelveit a Bibliából, közvetlenül Krisztus tanításából vezeti le és ezzel a boldogságát és kibontakozását kereső mai ember kérdéseire kielégítő választ tud adni. 1968-ban hazánkban is járt, előadást tartott a Hittudományi Akadémián. — Ezt a cikkét a TEOLÓGIA szerkesztőjének felkérésére közvetlenül lapunk számára készítette. A házasság és a család — minden vészjóslás ellenére — az emberiség történetének legmaradandóbb tényei közé tartozik. Bármilyen is legyen a világnézetek és a társadalmi struktúrák változása, az ember mindig otthont talál a házasságban és a családban. Ott találja meg önmagát és a legszemélyesebb kapcsolatait. A család folyamatosságán felül, amelyet a kereszténységen kívül is megtalálhatunk, a hit fénye egészen sajátos értékállandóságot ad neki. Istennek népével kötött szövetségében és a hittel elfogadott megváltásban a házasság különleges hivatássá lesz, hogy hűségben és kitartásban a szeretet kötelékében éljünk. A keresztény házasság- és családfelfogás itt említett és jól megalapozott állandósága nem zárja ki azonban azt, hogy a perspektíva és a hangsúly jelentős változásával és eltolódásával is számoljunk. Itt nemcsak azokra a részben veszélyes megrázkódtatásokra gondolunk, amelyek az emberi korlátoltságból, vagy méginkább az ember bűnösségéből származnak, hanem a kultúrák jogos pluralizmusára és a pozitív történelmi változásokra is. Mi mint hivő emberek természetesen másképpen közelítjük meg a történelmi átalakulásokat és változásokat, mint akár Marcuse, vagy más modern kultúrbölcselők, akik csak a történelmi szakadásra és a dialektikus ugrásokra figyelnek, anélkül, hogy ismernének egy 7
