Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TÁVLATOK - A "korszerű Egyház" gyakorlati teológiája
detés, akkor annak a tudománynak eredményeit, amely az Egyház küldetésének jelen és jövőbeli megvalósulási módját és lehetőségeit vizsgálja, az összes többi teológiai tárgynak figyelembe kell vennie. És akkor az egyes teológiai tárgyak nem önálló nagyságok többé, amelyek önhatalmúlag állapítják meg saját érdeklődési körüket, hanem az anyagkiválasztás is alárendelődik az Egyház, illetve a teológia egyetemes küldetésének; márpedig — megismételhetjük — e jelen korhoz szóló küldetés elsődleges vizsgálója a gyakorlati teológia. Ha a teológia pasztorális az egész teológia szervezőelve, úgy természetesen még inkább rendezőelve a teológiai oktatásnak-15 A papság képzéséről szóló zsinati határozat szavaival: „A növendékek egész nevelésének irányát a lelkipásztori szempontnak, a lelkipásztori felelősségtudatnak kell megadnia” (19. pont). Érdekes tudnunk, hogy ezt a megfogalmazást a korábbi elképzeléssel szemben fogadták el az atyák. Nem elég tehát egy lelkipásztori gyakorlati évnek a teológiai tanulmányi időbe való beiktatása, hanem többre van szükség: az egész oktatást és nevelést a gyakorlati, lelkipásztori szempont figyelembevételével kell átszervezni; egyúttal „elhagyva azokat a kérdéseket, amelyeknek alig van jelentősége, vagy amelyek a magasabbfokú akadémiai tanulmányok anyagához tartoznak" (A papság képzéséről 17). Ha valaki a teológia pasztorális imént kifejtett meghatározását és teológiai jellegét magáévá tette, annak számára kézenfekvő, hogy a „lelkipásztori szempont” előtérbe kerülése nem azt jelenti, hogy a papképzésnek lelkipásztori praktikákat, fogásokat kellene átadnia és csupán jó „betanított munkásokat" kellene „termelnie”. Ellenkezőleg! Ahhoz, hogy valaki képes legyen majd helyesen megválaszolni a felmerülő lelkipásztori kérdéseket, előzőleg alaposan ismernie kell mind a lényeges teológiai szempontokat, mind a kort. Itt szeretnénk kitérni a gyakorlati teológia és az úgynevezett politikai teoló- g i a kapcsolatára. Ez utóbbi elnevezéssel távolról sem egy olyan irányzatot jelölünk, amely politikává akarja tenni a teológiát, vagy amely klerikalizálni akarja a politikát. A politikai teológia egyrészt kritikát gyakorol az individualista kereszténységen, másrészt rámutat arra, hogy a krisztusi tan egészében közösségi tanítás, és így mondanivalója van a közösségek és társadalmak számára egyaránt. Krisztus tanítása nem elmélet, hanem élet — az embertársak, a közösség szolgálatában. A politikai teológia ezek szerint nem külön teológiai tárgy akar lenni, hanem az egész teológiát átható szemlélet, amely által nyilvánvalóvá lesz az egész keresztény tanítás emberi-társadalmi mondanivalója. — Ilyen értelemben a politikai teológia szoros kapcsolatban áll a teológia pasztorálissal, hiszen amikor a teológia pasztorális azt vizsgálja, hogy miként valósítja meg az Egyház küldetését a jelenben, arra a kérdésre is választ kell adnia, hogy hogyan felelhet meg Krisztus látható közössége a világhoz, az emberi társadalomhoz való küldetésének. — Amíg azonban a politikai teológia az egész teológiának általános nézőpontjává kíván lenni (mint pl. az antropológiai teológia is), addig a gyakorlati teológiának saját tárgya és szempontjai vannak, amelyek önálló tudománnyá teszik16. A jövő leiadatai A gyakorlati teológia szerepének ilyen átértékelése mind a teológiai tantervnek, mind az egyes teológiai tárgyak tárgykörének részletes átdolgozását igényli, — az Egyház jelen korhoz szóló küldetésének figyelembevételével. Ez a folyamat világviszonylatban megindult ugyan, de befejezéséhez bizonyára évtizedekre lesz szükség, örömmel kell megjegyeznünk, hogy nálunk Magyarországon is központi helyen szerepel a teológiai reform gondolatai között egy témánkba vágó terv. Eszerint minden „főtárgyból" olyan külön összefoglaló vizsgát (szigorlatot) is kell majd tenniök a hallgatóknak, amelyen az illető anyag gyakorlati lelkipásztori vonatkozásait kell kidomborítaniok. Ez természetesen megkívánja az oktatás, illetve a tananyag gyakorlatibbá tételét. A fejlődés azonban mindenekelőtt azt tételezi fel, hogy maguk a gyakorlati teológiai tárgyak kapjanak egyrészt központi helyet az oktatásban; másrészt váljanak valóban a kor igényeire ügyelő teológiai tárgyakká. A megújulásnak legátfogóbb vonatkozásban bizonyára azt a tárgyat kell érintenie, amelyet általában lelkipásztorkodástan néven emlegettek a legutóbbi évekig nálunk is, ugyanis amely kifejezetten a papi-lelki- pásztori feladatok közlésével és rendszerezésével foglalkozott17. Ebben a tárgyban egyrészt lényegileg a teológiai és szociológia szempontoknak kell meghatározniok állásfoglalását, másrészt —- leszámítva a li- turgika, katechetika, homiletika és pasztorális szociológia területéhez tartozó szempontokat — helyet kell biztosítania mindazoknak a kérdéseknek, amelyeknek lényeges szerepük van az Egyház jelen és jövőbeli önmegvalósulásában . A liturgikára, katechetikára és homiletiká- ra — mint a teológia pasztorális résztudományaira — ugyancsak vonatkozik az imént 91
