Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Küng, Hans: A gyógyító és segítséget nyújtó Jézus
Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. Mindez azt akarja mondani: már most érezni lehet az Isten eljövendő országának csodálatos hatásait. Nem mintha a világ már megváltozott volna, — az Isten országa ugyanis még nem jött el. De őbelőle, Jézusból már hatalma sugárzik. Amikor ő betegeket gyógyít, amikor az Isten Leikével ördögöket űz ki, akkor őbenne és ővele már eljött az Isten országa22. Jézus cselekedeteivel nem állította föl az Isten országát: adott azonban olyan jeleket, amelyekben már felragyog az eljövendő ország fénye. Ezért mondotta: az Isten országa már köztetek van23. Jézus jelszerű cselekedetei egyáltalán nem olyan bizonyítékok, amelyek a hitet igazolhatnák, vagy amelyek „önmagukban” megalapozhatnák a hitet. Kétértelműek voltak már Jézus kortársai számára is: aszerint, hogy hogyan foglalt valaki állást Jézus küldetésével és személyével kapcsolatban, az egyik számára ugyanaz a cselekedet Isten hatalmának a műve volt, a másik előtt pedig valami ördögi szemfényvesztés; eszerint imádták vagy átkozták őt. Nem áll helyt, hogy a csodák történetisége a keresztény hit központi kérdése volna, önmagában a történetiség elismerése éppoly kevéssé bizonyíték a hit mellett, amint vitatásuk sem bizonyíték a hitetlenség mellett. A keresztény hit központi kérdése sokkal inkább magára Krisztusra vonatkozik: mit tartotok róla? Jézus karizmatikus tettei olyan utalások csupán, amelyek úgy lesznek hitelt érdemlőek, ha az ő személyéből kiindulva nézzük azokat. Nem egyszerűen bizonyítékok, amelyek biztosíthatnák a kinyilatkoztatás valódiságát és igazságát. Ellenfeleivel szemben Jézus visszautasítja hatalmának mindenféle kimutatását, igazolását. Olyan jeleket, amilyeneket a farizeusok követelnek tőle, nem ad.24 Ilyenfajta jel-követelés nem lenne más, mint Isten kényszerítése — az igazi hit ellentéte, amint ezt a szinoptikusok megkísértés-történetei után főleg János evangéliuma mutatja be.25 A csodák szupranaturalisztikus felfogásának (csoda = isteni beavatkozás a természet törvényeibe) és általánosított vallásos értelmezéseknek (a világban minden csoda,összhangban a természet törvényeivel) egyaránt az az alapvető hibája, hogy elszakítja a csodák elbeszéléseit Jézustól és az ő szavaitól. Az újszövetségi csodákról szóló beszámolók megértéséhez a kulcs nem a természet törvényeinek átlépése (amit történetileg nem lehet bizonyítani), és nem is az, hogy az Isten egyetemesen áthatja a világot (amit pedig nem lehet vitatni), hanem a kulcs ő maga, Jézus. Karizmatikus tettei csak az ő igéjéből kapják meg egyértelmű jelentésüket. Az evangélium hirdetésében ezért domborodik ki a Jánosnak adott feleletben26 az eljövendő ország jeleinek fölsorolása, és ezért hirdeti boldognak azokat, akik nem botránkoznak meg őbenne.27 A karizmatikus cselekedetek magyarázzák Jézus igéit; megfordítva pedig arra van szükségük, hogy Jézus szavai megvilágítsák azokat. Hitelességet csak Jézus szavaiból kiindulva nyernek. Jézus személyétől nem lehet elválasztani sem igéit, sem cselekedeteit. Ö, aki szóval és tettel hirdeti az Isten országát, alapjában véve maga az egyetlen jel, amelyet az emberek az Isten eljövendő országáról kapnak. S hogy a tudomány fejlődésével az, amit akkoriban még csodának tartottak, ma már tudományosan megmagyarázható vagy majd megmagyarázható lesz, lényegében teljesen másodrangú kérdés, a hitet ez nem zavarhatja. Maga Jézus marad örökre az a jel, amely szóval és tettel a jövendőt hirdeti és a hitnek alapját jelenti. Mit tárnak fel tehát számunkra az Újszövetség csodáiról szóló beszámolók? Félreértenénk Jézust, ha gyógyítónak vagy csodadoktornak tartanánk, aki módszeresen törődik az emberi fogyatékosságokkal, gyöngeségekkel. Tevékenységét nem szabad valamiféle szcientista módon tudománynak vélve félreértelmezni. De ugyanúgy nem értenénk meg őt, ha azt gondolnánk, hogy Jézus csupán lelkipásztor és „gyóntatóatya” volna, akit egyedül az emberi szellem és lélek érdekel. Tevékenységét nem szabad spiritualisztikusan sem félremagyarázni. Az Isten országáról szóló evangélium nemcsak az ember lelkére vonatkozik, hanem az egész emberre, szellemi és testi egzisztenciájában, egészen konkrét, nyomorúságos világában. És minden emberre vonatkozik: nem csupán az erősekre, fiatalokra, egészségesekre, talpraesettekre, akiket oly szívesen dicsér a világ, hanem a gyengékre, betegekre, öregekre, esetlenekre is; azokra is, akiket oly szívesen elfelejtenek, mellőznek, elhanyagolnak. Jézus nemcsak beszélt, hanem bele is avatkozott a betegség és igazságtalanság körébe. Megvan benne nemcsak a prédikálónak a teljhatalma, hanem rendelkezik a gyógyítás karizmájával is. Nemcsak igehirdető és tanácsadó, — gyógyít és segít is ugyanakkor. És ebben megint csak más volt, mint a papok és teológusok, más volt, mint a gerilla-harcosok és a szerzetesek: úgy tanított, mint akinek hatalma van.28 Mi ez? — kérdezik az emberek Márknál az első csoda után. Olyan új tanítás, amelynek hatalma van.29 így jelentkezett 82
