Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Küng, Hans: A gyógyító és segítséget nyújtó Jézus
abban, és a latin Vulgata-fordítás sem használja a „miraculum" fogalmát, illetőleg kifejezést az Újszövetségben, Jobb tehát, ha az Újszövetséghez — és főként Szent Jánoshoz csatlakozva — „jelekről" vagy „jelet adó cselekedetekről” beszélünk. Karizmatikus, (nem orvosi) gyógyító-exorcisztikus tettekről van tehát szó, amelyeknek jel-jellegük van, s mint ilyenek, Jézust nem különböztetik meg a többi karizmatikustól. Ha vallástörténeti szempontból nézzük a kérdést, nem állíthatjuk, hogy ezekhez nem lehet analógiákat találni, hogy egyes egyedül, mással össze nem hasonlíthatóan, félreérthetetlenül csak Jézusnak lehetne tulajdonítani őket és senki másnak. De legalábbis az akkori emberek számára csodálatosak voltak, olyannyira, hogy végül is mindent Jézustól vártak, és különösen halála után, az idők távlatából nem tudták eléggé magasztalni őt. III. Jézus karizmatikus tetteinek mai jelentősége Vajon tehát Jézus valamiféle olyan gyógyító lett volna, aki egy bizonyos gyógyítási tanítást, a gyógyítás tudományát gyakorolta? A Christian Science mozgalom Jézust valóban úgy tekinti, mint a „keresztény tudomány" első tanítómesterét és gyakorlati megvalósítóját: szerinte Jézus egy újfajta, a hit erejével ható gyógyító módszer példaképe volt. Tehát minden, ami tökéletlen, minden betegség és szenvedés —• mert mindez végül is csak illúzió! — legyőzhető szellemi, mentális úton, mindenféle külső beavatkozás nélkül? Ha ezt állítanánk, Jézus karizmatikus tetteit félreértenénk. A gyógyítások és ördögűzések sosem történtek szabály vdgy terv szerint. Jézus gyakran visszahúzódik a nép köréből, és annak, akit meggyógyított, azt parancsolja, hogy hallgasson róla.10 Jézus nem volt olyan csodatevő, nem volt olyan hellenista „istenember", aki minél több beteget meg akart volna gyógyítani. A csoda-elbeszélések legrégibb palesztínai rétegéből — a formatörténeti elemzés kimutatja ezt — hiányzik még az a hellenisztikus stilizálás, amely jellemző a pogány csoda-beszámolókra. Ezeknek az elbeszéléseknek a topikája és technikája a következő sztereotip vonásokat mutatja: a betegség borzalmasságának bemutatása, eredménytelen gyógyítási kísérletek; a gyógyítás leírása (gesztusok, szavak, nyál, stb. segítségével), az az eredmény bemutatása (a béna az ágyát viszi, stb.), a szemtanúk reakciója (zárókórus: a szemtanúk felkiáltanak, megdöbbennek, félnek). A régebbi palesztinai csoda-elbeszélések, mint pl. Péter anyósának meggyógyítása,17 rövidek, irodalmi szempontból igénytelenek, hiányzanak belőlük a kiszínezések és a profán motívumok, s csak lassanként nyomulnak be közéjük stilizált elemek.18 Az eredeti, egyszerű elbeszélések Jézus isteni hatalmát állítják a középpontba. Jézus hivatását, a Lélektől való eltöltöttségét, üzenetét karizmatikus tettei bizonyították, minderről vitába bocsátkozott családjával és a teológusokkal is.10 Nem a negatívum, hanem a pozitívum volt a fontos: az evangéliumok szerzőit nem érdekelte a természet törvényeinek átlépése, ellenben az annál inkább, hogy ezekben a tettekben Isten hatalma vált nyilvánvalóvá. Jézus karizmatikus gyógyításai és ördögűzései nem voltak öncélúak. Az Isten országa hirdetésének szolgálatában álltak. Jézus szavát magyarázták vagy erősítették. Jézus meggyógyít egy bénát, hogy igazolja a neki tulajdonított bűnbocsátó hatalmat.20 A csodák nem történtek meghatározott rend szerint és nem is voltak megszervezve, — a világ átalakítása az Isten ügye marad. Azért történtek, hogy példát adjanak, hogy jelül szolgáljanak: már megkezdődött az Isten műve, aki az emberi lét átkát áldássá változtatja. A gyógyítások, ördögűzések, csodás tettek számánál és mennyiségénél fontosabb azonban, hogy Jézus teljes szimpátiával és együttérzéssel fordul azokhoz, akikhez senki más: a gyengékhez, betegekhez, elhanyagoltokhoz, kitaszítottakhoz; azokhoz, akik mellett mások szívesebben elmentek. Mert a gyöngék és a betegek terhet jelentenek. A leprásoktól és „megszállottaktól” mindenki távol tartja magát. Még a jámbor qumráni szerzetesek sem vesznek föl regulájuk szerint a közösségükbe olyan embert, aki már eleve beteg, rokkant. Jézus azonban nem fordul el tőlük, nem taszítja el, hanem meggyógyítja, magához vonja őket. „Szabad az út az ügyesek, egészségesek, fiatalok előtt!" — ezek nem Jézus szavai. Ő nem ismeri az egészség, az ifjúság, a teljesítmény kultuszát. Mindenkit szeret, úgy, ahogy van; és így segíteni is tud rajtuk: egészséget ad a testi és lelki betegeknek, erőt a gyöngéknek és öregeknek, ügyességet az ügyetleneknek, reményt, új életet, jövőbe vetett bizalmat a szegény és reménytelen egzisztenciáknak. És mindez, — még akkor is, ha a természetnek egyetlen törvényét sem sérti, — vajon nem fölöttébb szokatlan, rendkívüli, bámulatot keltő, csodálatra méltó, csodás tett? A Keresztelőnek, aki a fogságban nem tudja, mit is tartson róla, Jézus a hagyomány szellemében az Isten országának egy képével válaszol. Tulajdonképpen nem egzakt csodafelsorolás ez költői formában (néhány ezek közül talán éppen a követek jelenlétében történhetett), hanem messiási ének21: 6 Teológia 31
