Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK - König, Franz: A vallási tapasztalatra való rávezetés
TANULMÁNYOK Franz König bíboros A VALLÁSI TAPASZTALATRA VALÓ RÁVEZETÉS A bécsi bíboros úr még az elmúlt nyáron kéziratban adta át folyóiratunk számára a később nyomtatásban is megjelent tanulmánykötetének (Der Aufbruch zum Geist, Styria 1972) egy részletét. Amikor örömmel nyújtjuk olvasóközönségünknek az Isten felé vezető úton kezdők és haladók számára egyaránt értékes és valóban utat mutató gondolatokat, egyszersmind ezúton is megköszönjük a bíboros úrnak, hogy jelen írását — bár magyar fordításában csak később jelenhet meg, mint a németnyelvű tanulmánykötetben — közvetlenül a TEOLÓGIA számára adta át. Korunk ipari társadalmának szüksége van a vallásos tapasztalat mestereire; mesterekre, akik megtapasztalják az Isten Lelkét. Csak az ilyen emberek tudnak majd másokat is útbaigazítani és rávezetni a vallási tapasztalatra. Krisztus Lelkének jelenlétéről tanúskodnak majd, Krisztus Lelkének megtestesüléséről. Csak addig képesek vezetni, amíg maguk is azt tapasztalják, hogy gyümölcsöző ez a vezetés. Vak vezetőre nincs szükség, a béna vezetőt pedig nem követik. Napjaink ipari kultúrájában kevés gyümölcsöt hozhat, ha csakis a tekintélyre hivatkozunk. 1. Álljunk az ítélő Isten előtt! Az embernek mindenek előtt meg kell tanulnia, hogy Isten ítélete elé helyezze életét. A legtöbb ember azonban kezdő; olyan, aki talán nem is tud hinni a személyes Istenben. Ez a bevezető program azonban éppen az ilyenek számára való. Mit jelent a kezdőnek ez a szó: az Isten ítélete? Mindenek előtt azt, hogy szembe kell kerülnie lelkiismeretével. Fel kell, hogy fogja: az életben meggyőződésről van szó, és hogy mindazért, amit az ember tesz, felelősséget is kell vállalnia. Ezért hangzik így az első programpont: Újból és újból állj az ítélő Isten elé! Újra és újra kérdezd meg magadtól, vajon a helyes úton jársz-e; vajon felelősséggel végzed-e, amit teszel; vajon helyes-e, amit teszel, és megállhatsz-e ezért az ítélet előtt; vajon meg vagy-e győződve arról, amit teszel? Vagy együtt úszol az árral, anélkül, hogy föltennéd a kérdést, hogy helyes-e? Igyekszel-e, hogy otthagyd azt, amiért felelősséget vállalni nem tudsz? Miért járod tovább az utat, amiért nem tudsz felelősséget vállalni? Pedig beláttad, hogy tönkretesz, pusztulásba, igaztalanságra vezet? Aki magáévá teszi ezt az első programpontot, az újra és újra az Isten Leikével találkozik; az igényekkel fellépő, végtelen Istennel. Még akkor is, ha nem tudja őt világosan felismerni, el tudja ismerni őt. Valójában így valósítja meg ez az ember a Szentírás szavát: ,,Az Isten félelme a bölcsesség kezdete". Istenfélő az ilyen ember, még akkor is, ha nem tudott eljutni a személyes Isten világos ismeretére. Ez az ember meggyőződéséből él, lelkiismeretes és igaz; olyan, akiben meg lehet bízni. Túl kevés ez talán? Nem, mert az ilyen ember Jézus Krisztus követelményét teljesíti: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az Isten napja". Ez az ember mindig készen áll az Isten ítéletére. 2
