Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - A keresztény élet (Részletek "A bennünk élő remény" című kiadványból)
sebb titokban tartania. A történeiem folyamán az is előfordult, hogy papok életüket adták a gyónási titok megcartásáért. 25. A keresztség, az Oltáriszentség, a gyónás (a búnbánattartás) szentségén kívül a következő négy van még: — A bérmálás, melyben Krisztus a serdülő kereszténynek a Szentlélek erejét adja, hogy eljusson a lelki érettségre és teljes keresztény elkötelezettségre. — Az egyházi rend szentsége, melyet azoknak ad tel felsőbb egyházi tekintély, akiknek arra van hivatásuk, hogy kifejezetten a szolgálatnak szenteljék magukat: ezek a püspökök, a papok és diákonusok. — A házasság szentségében a jegyesek olyan kegyelmeket kapnak, melyek megszentelik egységüket, hogy a keresztény élet sugárzó jeleivé legyenek. — A betegek kenetének szentsége, mely olajjal való jelképes megkenésből áll. A megdi- csőült Krisztus látogatja meg tanítványát, aki esetleg már közel van földi élete végéhez, hogy részesítse saját szenvedésének, halálának, de feltámadásának titkából is. A keresztény beszélgetése Istennel 26. A szentségek az élet kiváltságos mozzanatai, amelyekben a keresztény találkozhat Istennel: de vannak más ilyen pillanatok is élete folyamán. Ilyenek az imádság ideje és az Isten igéjéről való elmélkedés, vagy a munka és mások szolgálata. Ezek mind Istennel való találkozások, melyek erősítik az isteni életet. 27. Azért imádkozni, aki most érkezik, azért, aki már megérkezett, vagy azért, aki most fog célba érkezni — egészen ösztönös megnyilvánulása minden hívőnek. Keresztény ember számára az imádság nem lemondás; annak épp ellenkezője: elkötelezettség az üdvösség sürgetésére, önmagunktól képtelenek vagyunk jól imádkozni, csak a Szentlélek az, akinek ereje a szívet megörvendezteti a keresztény imádsággal. Ő az, aki az ember gyöngeségének segítségére jön, ő sugalmazza, hogyan forduljon az Atyához. így Isten áll az ima elején és végén. Az ima vezeti be az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való bensőséges kapcsolatba. 28. A keresztény imájának három alapformája lehet: imádás, melyben Isten iránt mint Teremtő és Atya iránt mutatjuk ki szeretetün- ket; hálaadás, melyben megköszönjük Istennek a kapott ajándékokat; és a kérő vagy közbenjáró ima, melyben magunk vagy mások javára kérjük a segítséget. A keresztény imádkozik földi szükségében, de szent komolysággal, tudja, hogy ezt nem azért teszi, hogy felmentse magát az erőfeszítés, vagy a természetes eszközök használatának kötelessége alól, hanem hogy isteni erőt kapjon harcaihoz és megpróbáltatásaihoz. A halottakért való imádság ősrégi és megszentelt gyakorlat a kereszténység történetében; azt kérjük Istentől, hogy vegye békéjébe azokat, akik elhagyták a földet. 29. A legcsaládiasabb ima a keresztény számára a „Miatyánk", melyre Jézus maga tanította apostolait. Jézussal együtt úgy fordulhat a keresztény is Istenhez, mint a gyermek Atyjához. A keresztény hivő imája egyesül a szentekével, akik már Istennél vannak s így baráti közbenjárásukra számíthat. A szentek között egyedülálló hely illeti meg Szűz Máriát, akit mint gyermekek szeretünk, hiszen Jézusnak, az emberek testvérének édesanyja. Gyakran fordulunk hozzá bizalommal, az „üdvözlégy" imádságával. 30. A magánimán kívül a keresztény részt vesz az egyház imádságában is: a helyi és egyetemes közösség imájában. Ezt az imádságot, melyet liturgiának nevezünk, Isten dicséretére s az emberiségért való közös könyörgésképpen az egész keresztény család mutatja be. 31. A Szentírást olvasva vagy hallgatva, a keresztény magának Istennek szavát hallja, aki hívja és irányítja őt. Azzal, hogy a Szentírás elmondja a múltbeli eseményeket, így a zsidó nép viszontagságait. Jézus Krisztus és az apostolok szavait és tetteit, örökké időszerű felhívás marad minden keresztény, de minden ember felé is. Természetesen ahhoz, hogy ez az olvasás gyümölcsöző legyen, kell, hogy figyelmesekké és lelkileg nyitottakká váljunk. Mindenekelőtt a Szentlélek teremti meg ezeket a feltételeket, aki értelmünket és szívünket erősíti Isten Igéjével. 32. Az elmélkedés az üdvösség alapigazságaiban való elmélyedés, mely az Istennel való személyes beszélgetésbe torkollik. Ebben az áhitatos elmélyülésben a keresztény még inkább elkötelezi magát, hogy Isten terve szerint fog élni, s hogy csak annyi helyet ad a földi dolgoknak, mintamennyi valóban megilleti azokat. Aki kitart az elmélkedés gyakorlása mellett, megkaphatja Isten Leikétől a szemlélődés adományát, mely közvetlenül és boldogítóan egyesíti Istennel. A keresztény ember magatartása 33. A hit a keresztény számára azt jelenti, hogy elkötelezte létezését Isten mellett. Magatartását egyrészt megszabják a társadalommal való kapcsolatai, melyben él, másrészt Krisztussal való elmélyült kapcsolata. Tudja, hogy Jézus szolidaritást vállalt minden emberrel és hogy azt, amit a „legkisebbek közül” valakivel tesz, magának Jézusnak teszi. Ez a mások felé felmutatott szeretet a biztosíték arra, hogy a keresztény szereti Istent: 52
