Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Hegyi Béla: "Tudjátok-e, hogy feltámadt Krisztus?" - fiatalok válaszai
volt Jeruzsálemben, amelynek lezajlása után a sírt lezáró hatalmas kő már nem volt a helyén. Miért hallgat erről a földrengésről a többi evangélium? 2. János apostol azt írja, hogy vasárnap reggel Mária Magdolna lélekszakadva futott Péter és Pál apostolokhoz, hogy hírül vigye nekik: „Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hová tették”. De ezt másutt már nem olvashatjuk. Máté szerint a szent asszonyok egy fényes ruhába öltözött angyalt találtak a sírnál, Lukács szerint két angyalt, aki felvilágosította őket arról, hogy Jézus föltámadt. Mik ezeknek az egymásnak ellentmondó közléseknek az okai? 3. Józan ésszel képtelen vagyok meqérteni, hogy, ha Jézus föltámadt és még 40 napot töltött a földön, miért nem jelent meg egyszer sem a zsidóknak, vagy a rómaiaknak, hiszen akkor könnyű lett volna bebizonyítania messiásvoltát és isteni küldetését. Orvostanhallgató (25 éves): — Tapasztalatunk szerint emberek nem támadnak fel ha- lottaikból, s az orvosi megfigyelések azt bizonyítják, hogy a halállal visszafordíthatatlan kémiai-biológiai folyamatok bonyolult sora kezdődik, ami a fizikai létbe történő visszatérés minden eshetőségét kizária. Ha mégis előfordul ilyesmi, akkor valószínűleg tartós önhipnózissal állunk szemben, mint az indiai fakírok esetében is, akik napokig képesek halottnak tettetni magukat. Szövőnő (26 éves): — Az apostolok tömeges szuggesztió áldozatai lehettek, vagy éppen ők találták ki a történeteket, hogy a csalódott hívőket megvigasztalják. Vaqy talán ők tüntették el Jézus testét, vagy összetévesztették a sírt. Gyógyszerész-hallgató (26 éves): — Kísértet lehetett, látomás. A tudatalatti kivetítődése volt: az apostolok meg voltak győződve, hogy az új életre kelt Jézust látták. Méqsem hihették el, hogy Krisztus halálával minden véget ér! Építészmérnök (28 éves): — Vagy valósáqos átmeneti állapotról van szó a földi koordinátarendszer keretei között, vaqy pediq a test bizonyos faita anyagiasulásáról a három dimenziós térben. Katolikus káplán (25 éves): — Egyáltalán nem látom be, miért probléma, hoqy Jézus, feltámadása után, miként juthat még közelebb az Atyához pusztán helyváltoztató mozgás útián. Voltaképpen hová Is kellene mennie? Krisztus már a feltámadás révén az Istennél van: a feltámadottaknak nincsen átmeneti állapotuk. Ha a Feltámadott megjelenik tanítványainak, akkor csakis a mennyből jelenik meg. A „mennyet” azonban nem szabad vulgáris módon csillaqsá- tornak, vagy mitikus égboltozatnak tekinteni, hanem eqv kozmikus dimenziónak. A Rabbiképző Intézet végzett növendéke (26 éves): — Jézust környezetében többen is prófétának tartották. A próféták azonban mindig igazolták magukat: isteni látomásra, vagy meghívásra utaltak, és az üzenetet ezzel vezették be: „így szól az Úr..." Jézus ezzel szemben így kezdi beszédeit: „Bizony, bizony mondom nektek . ..", vagy „Én pedig mondom nektek”. Amikor felszólítják, hogy igazolja küldetését, csak ennyit mond: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem...” Újságíró (26 éves): — Lukácsnál olvassuk, hogy a tanítványok nem váltak egyszeriben hívőkké az üres sír hírére, s az üres sír értelmét és jelentőségét mind a négy evangéliumban először az angyalnak kell megmagyaráznia. Ez azt jelenti, hogy önmagában az üres sír ténye kétértelmű és a legeltérőbb feltevéseket is indokolja. A református teológia hallgatója (25 éves): — Jézus alakját a korabeli zsidó társadalomnak semmiféle kategóriájában sem lehel maradéktalanul elhelyezni. Sok tekintetben úgy viselkedett, mint egy rabbi, törvénytanító. Ugyanakkor azonban Jézus minden eddigi törvénytanitótól különbözött. Környezetéhez tartoztak az asszonyok és a gyermekek is, akik az írástudók szerint nem ismerik a törvényt, s ezért megvetendők: továbbá nyilvános bűnösök és vámszedők, akiket minden törvényhű zsidó messziről elkerült. A lényeges különbség azonban tanításának módjában van: Jézus nemcsak értelmezi a mózesi törvényt, hanem saiát szavát fölébe helyezi a törvénynek, ezáltal pediq Isten helyett, Isten tekintélyével mer és tud cselekedni. Lehetett-e más, mint az, akit Isten felruházott a föltámadás örök jeleivel? A Központi Szeminárium végzős növendéke (28 éves): — A feltámadás valóságának eldöntésénél a kulcs a történésekről szóló apostoli tanúság és nem az orvostudományok törvényeinek apriori alkalmazása. Megvizsgálhatjuk az apostolok tanúságát olyan kritikusan, ahogy a helyes módszer mindig is megköveteli, de a tudományosság nevében bizalmatlanoknak kell lennünk mindazok iránt, akik eleve eldöntik, hogy a testi feltámadás lehetetlen, még Isten Fia esetében is. Képzeljük csak el, hogyan hirdették volna meggyőzően a tanítványok az Úr feltámadását, ha állandó cáfolatul ott lett volna előttük a Jézus testét őrző sírkamra. Könyvtáros (28 éves): — El kell Ismernünk Jézus feltámadásával kapcsolatban az átformálódás mozzanatát is. A feltámadt Jézus más volt, mint a halál előtti. Erről az evangélisták is beszélnek, akik nem ismerték föl, amikor újra előttük állt (Lk 24,15; In 20,14), sőt volt, aki egyenesen kétséqbe vonta, hogy valóban Jézust látja (Mi 28,17; Lk 24,31; In 21,12). Márk azt mondja, hogy „idegen alakban" jelent meg (Mk 16,21). Az apostolok te39
