Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: Nagyobb a szívünknél
Korunk emberét a haladás ígérete biztatja-sarkallja. A felvilágosodás illúzióiból józanodva látja azonban, hogy az „egydimenzionális", mennyiségi többlet-halmozás zsákutcába vezet igazi, minőségi, többdimenziós fejlődés nélkül (Jacques Pohier: Eindimensionalität des Christentums? Concilium 1971. 324.). Ennek az értékesedés- nek, transzcendenciának az iránya pedig csak a század rémképét, az elidegenülést is legyőző személyesülés lehet, a szeretet kölcsönösségében. Karl Rahner, a marxizmussal folytatott párbeszédben Istent, mint az Abszolút Jövőt mutatta be a szebb jövőért harcolóknak. A személyesebb felé transzcendáló embernek „ismeretlen Istene" nem az Abszolút Személy-e, aki „a Szeretet?" O „rejtett” még a hívők szeme számára is. De nem falak vagy homály, messzeség vagy kicsinység rejti előlünk: az Abszolút Személy ő, aki végtelenül nagyobb mindnyájunk szívénél. Szemhatárunk nem bírja befogadni, de mi szeretetétől táguló szívvel növünk végtelenje felé: Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem, aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát. Jézus, kit titokba fedve látlak itt, mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik, hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat leljem szent fényedben boldogságomat? A pusztán elméleti dialógus cselekvő együttműködés nélkül még a közös problémákat is befagyasztja. E. Schillebeeckx * Amikor Galenust megkérdezték, mi a tökéletes orvosság, ezt felelte: A megtartóztatás. S mikor ismét megkérdezték tőle, miért eszik keveset, ezt válaszolta: Hogy éljek. Az egyházat nem szabad konzervatívok és progresszívek, hierarchia és világiak, vatikáni hatóságok és helyi elöljárók küzdőterévé tenni. Egyházunk legyen ehelyett a kölcsönös bizalom otthona, mely igényli és lehetővé teszi a párbeszédet. Alfrink bíboros Az elöljárót inkább választják a teher, mint a tisztség viselésére; s ezért nem szabad elutasítaniok azokat az alattvalókat, akik terhesek valamilyen lelki vagy testi betegség miatt: hanem inkább se- gíteniök kell elviselni őket. (Humbertus de Romanis) 24
