Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - FIGYELŐ - Theologia Theresiana
mondja: „Azért van olyan nagy bizalmam, mert nem vétkeztem halálosan ..És agóniája közben: „Igen, megértettem a szív alázatát. Úgy tűnik nekem, hogy alázatos vagyok” (SF 30,9). Az ő remény-teológiája (amit ma annyira hangoztatnak) sem más, mint vakmerő bizalma abban, hogy képes kiállni Isten legnehezebb próbáját. „Ez az én hobby-m: Istenben remélni!” (uo.). Teréz a bűnösök számára remél olyan mértékben, ahogy ő helytáll és „törleszt” értük. Reménye távlatának végtelensége arányos gyermeki készsége határtalanságával. Reménye az Ecclesia immaculata reménye, a szentek közösségének reménye, amiben mindnyájan részesedünk: „Reményeim a Végtelenbe tárulnak!” (ÉK B2). Ez a remény adott nyugalmat az akkor még sokat emlegetett ágosto- ni predesztináció-tan elviselésére, amely szerint az emberek egy része elkárhozik, a másik üdvözöl. Komolyan kellene egyszer már tanulmányoznunk, hogy a középkortól kezdve a szent nők csendben milyen nagy számban protestáltak a „férfiason igazságszolgáltató" teológia ellen. A szerető szív jól sejtő merészségével eljutottak az isteni Irgalom titkához és határtalanul reméltek. Csodálatosan ír erről Hildegard, Gertrud, hackebor- ni és magdeburgi Mechtild, sziénai és genovai Katalin, lady Julian Norvich, madame Guyon és még sokan mások. Sajnos, sohasem vették komolyan a „nők teológiáját”, de a Lisieux-i üzenet után, napjainkban mégis sokminden megvilágosodik az Egyházban. Teréz szíve már felfedezte, hogy „Isten sze- retetét nem korlátozhatja igazságossága .. . Ügy tűnik, hogy az igazság szeretetbe van öltöztetve... Az Isten szeretetét a bűnösök félreismerik, a papok és szerzetesek elfelejtik, pedig az Úrnak ,van szüksége’ a legnagyobb vigasztalásra.” Ezért 1895. Szentháromság vasárnapján teljesen elégő áldozatul feláldozza magát az Irgalmas Szeretetnek. „... Higgyen szavaim igazában, soha sem lehet túlzott bizalommal Isten iránt, aki olyan hatalmas, olyan irgalmas. Annyit kapunk, amennyit remélünk" (Egy lélek története, !. kiad. 12.). Ez az igazi karmeli hivatás: arra a pontra lépni, ahol a világ és az Isten szenvedő szeretete összecsap (Iz 53). Itt a gyönge gyermek erős szűzzé lesz és kedvelt Jeanne d’Arc nővére módján — akinek szerepét szívesen játszotta — akarja a máglyahalált átélni. Lassan és könyörtelenül ég el egy olyan szenvedésben, amelynek borzalmas valóságát csak az újonnan kiadott dokumentumok tárják fel igazán. így fizet vakmerő reményéért. Elszánta magát, hogy leüljön a „bűnösök keserűséggel teli asztalához”, megossza lelki sötétségüket, és jól tudja, hogy innen már csak „az Istentől megjelölt napon" fog felkelni. Ebben a rendkívüli állapotban újra körülveszi magát képekkel és szimbólumokkal, — mert csak ezekkel képes állapotát jelezni. Azt hiszi, hogy egy homályos földalatti folyosóban vándorol; hogy tovább jut-e és hogy hová, — nem tudja. — Ö az a kis ügyetlen, aki az úton minden kincsét elveszti. Ő az az éhes gyermek, akinek egy darab kalácsot nyújtanak, de mikor utána nyúl, egy kéz visszahúzza. — Ő a peronon felejtett gyermek, aki mellett a vonatok elrobognak és senki nem viszi magával. Ő a Robinson az elhagyott szigeten, akinek beígérik a hajót, ami soha meg nem érkezik. És ő a rabmadár, amely repülni szeretne, de a zsinór mindig visszarántja. Ő az a vándor, aki az útja végén összeesik (SF 5,8; 15, 6, 9). Át kell élnie a lanyha keresztények, a nemhivők benső kétségbeeséseit, el kell szenvednie azt a szörnyű kísértést, hogy a halállal mindennek vége és hogy a mélységes semmibe süllyed. „Egy fal emelkedik az égig és elfedi a csillagos eget" (ÉK C3). Szeretne végre meghalni, de nem tud. — Vajon elvesztette-e ebben a sötétségben a reményt? — Nem, megtartotta, de úgy, hogy sajátmaga számára hatástalan lett. Reményének erejét odaadta másoknak, — végtelenül sokaknak, állandóan növekvő népének. Teréz valóban a legvidámabb szent, akit ismerünk, mert megmutatja, hogy milyen varázslatos dolog Istennel bensőséges viszonyban élni. Isten közelében élni annyit jelentett számára, mint együtt szenvedni Fiával a világért. Teréz élő cáfálata Christofer Frys népszerű regénye témájának: A nő nem a szenvedésre született. — Terézben minden lángokban áll: Isten és felebaráti szeretete, az Egyház és a világ szeretete. Ő az a gyermek, aki tűzzel játszik, aki a félellmet soha sem tanulja meg, inkább a merész kalandban van öröme. Istent akarta szeretni és Istennel a világot szeretni, — ez volt számára a legnagyobb kaland. Mi vagyunk inkább — és nem Ő — a nyárspolgárok, akik a kereszténységből komplikált, savanyú és korszerűtlen dolgot csináltunk. — Vagy már nagyon öregek lehetünk? — Isten viszont örökké fiatal és ezért szüksége van fiatalokra, akik az ő temperamentumát és humorát sugározzák. Lisieux ma is aktuális! JEGYZETEK: ÉK — Életrajzi kéziratok: P. Francis de Sainte-Marie, Manuscrits Autobiograqhiques de Sainte Thérése de l'Enfant-Jésus, Lisieux, 1956. — SF — Sárga Füzet: Cahier jaune, Pauline nővér feljegyzései, 1893. aug. 31. — L — Lettres de S. Th. Lisieux. 1958. — iII — 247
