Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: Felix culpa

A bűn: Isten terveinek végrehajtója Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket — idézi szent Pál Jób könyvéből (1Kor 3,20). Az a csodálatos ügyessége az Istennek, hogy a bűn ilázadásaival saját dicsőségét valósítja meg és a llázadókat céljainak szolgáivá teszi, hogy erőfeszítéseikkel Isten szándékait mun­kálják. Amit a bűn lerombolni akar, azt építi; amit semmivé akar tenni, azt örökre meg­szilárdítja. Istennek — ha szabad így mondani — ez a taktikája különben végigvonul a kinyilatkoz­tatáson. Gedeon emberei csak fújják a kürtöt és tartják a fáklyát: az ellenség egymást öldösi saját kardjával (Bir 7), Dávid Góliátot, Góliát kardjával vágja le (1 Kir 17). A Zsol- táros imái: „A verem, melyet ástanak, A háló, melyet titkon kivetettek Megfogta lábukat. — Isméretes az Úr, ki ítéletet tartott: önkeze művén a bűnös fennakadt. (Zsdlt 9) Elrejtett tőre fogja meg magát S önnön vermébe rohanjon bele. (Zsolt 34) A szent Keresztről szóló perfáció pregnánsan így fogalmaz: Isten úgy akarta, „hogy ahon­nan a halál származott, onnan támadjon az élet; és a bűn fáján győztes sátánt a kereszt fáján győzze le Urunk Jézus Krisztus." Élettel és élőkkel építeni és fejleszteni az életet nehéz feladat, de az élet hiányaival (szenvedés) és a ha Iá I lall építeni az életet — ez az isteni mű! Jézus esetében ez történelmileg is kimutatható. Hiszen keresztre szögezték lábát, hogy senkihez el ne mehessen; kezét, hogy senkihez hozzá ne nyúlhasson. De éppen ezáltal jutott el mindenkihez, és éppen odaszegzett keze ér el minden beteg lélekhez. Jézus ezt így fog­lalta szóba Nikodémusnak: a keresztre kell „föimagasztalni az emberfiát, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,15). De nemcsak Jézus életében valósul ez meg, a lelkek történetében is megtalálható, Egyik­másik példabeszédében utal erre. A reménytelenül eladósodott ember azért fogja „jobban szeretni" nagylelkű hitelezőjét, mert neki „többet engedtek el" (Lk 7,42). Ki meri mondani, hogy „jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akiknek nincs szükségük megtérésre" (Lk 15,7). A vámosnak egy lelke mélyéről felszálló sóhaja nagyobb értékű, mint a farizeus böjtölése és áldozata (Lk 18,14). A bűn felhajtó erővé tud lenni, és Isten üdvözítő terveit szolgálhatja. Az őskeresztény hithirdetés nem riadt vissza e gondolatnak éles fogalmazásától sem. Jézus kereszthalálára utalva Péter első prédikációjában már így szól: „Az Isten ily módon vitte végbe azt, amit az összes próféták által már meghirdetett." (ApCsel 3,18). A hívek imáiban a 2. zsoltárra utalva mondják: „Valóban fölkeltek szent szolgád ellen . . . hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta" (ApCsel 4,27). Sőt, még aktívabb részt adva Istennek a kereszthalálban, Péter így beszél; „Ezt a férfit (ti. Jézust) Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti . . . keresztre feszítettétek és meggyilkol­tátok" (uo. 2,23). Ehhez az ősegyházi hithirdetéshez kapcsolódik szent Pál egészen szokatlan kitételeinek so­rozata. „De mit szóljunk hozzá, hogy gonoszságukból lesz nyilvánvalóvá Isten igazsága?... Hazugságom révén Isten igazsága csak nőttön nő . . (Rám 5—7). Azután később, a zsidók hitetlenségére utalva így szól: „Vétkükből üdvösség fakadt a pogányoknak . . . Vétkük gazda­gítja a világot... Elvetésük megbékélése a világnak...” (Róm 11,11. 15). Bűnből üdvösség, lelki halálból örök élet, az Isten elleni lázadásból Isten szolgálata, istengyilkosságból az Isten irgalma! Micsoda fordulatok! Micsoda lélegzetelállító szembefordulások! A félreértések pergőtüzében Persze, ez az Isten szemével valló nézése a bűnnek, mely nemcsak a bűn utálatosságát elemzi folyton, hanem az isteni végzéstől kiszabott szolgálatára is utal, könnyen félreérthe- tővé válik. Pál néhányat elősorol. „Miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belőle?" (Róm 3,8). „Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? ... Vétkezzünk tehát, mert... a kegyelemben élünk?" (Róm 6,1. 15). De Jézus is vállalta a félreértés veszedelmé­vel együtt a tékozló fiú bátyjának megvetését (Lk 15,29), a derék munkát végző dolgozók 207

Next

/
Thumbnails
Contents