Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - FIGYELŐ - Jánosi Gyula: Emlékezés Giesswein Sándorra
dalmi következménye, de munkája nem öncél. Amikor ünnepel, Istenében lélegzik, benne frissül fel. Neki szenteli ünnepi nyugalmát és az istentisztelet, elsősorban a szentmise alatt felszabadul a munka és a gondok nyomása alól, hiszen Teremtőjét tiszteli, akinek képét viseli magán és Megváltójával találkozik, akitől erőt és eligazítást kaphat. Az ünnep után úgy veszi fel újra a munkát, mint Krisztus munkás életének és keresztjének ráeső részét, amellyel engedelmességét és bűnbánatát fejezi ki és Krisztus-stílusú életet tanul belőle. Ha valaki nem tud ünnepelni, nem meri egy napra sem kiszakítani magát munkája kötelékeiből, rabszolgája lesz olykor a haszonnak, máskor a fejlődésnek. Igazában egy önmagára záródó kör csapdájába kerül, ahonnan nem tud kitörni: dolgozik, hogy gondtalanabb legyen pihenése, hogy jobban menjen a munka. Ahhoz, hogy ebből a körből ki tudjon törni, kell valaki, akiért dolgozik, különben a munka eltárgyiasítja és felemészti az embert. Ha van valaki, akinek a munka eredményét akár közvetlenül, akár mint munkabért el lehet ajándékozni — és a dolgozó ember ezt az ajándékozó gesztust meg is teszi, — már a felebaráti szeretet világába lépett, ahonnan nincs messze a Teremtőt és Megváltót ünneplő istenországa. Hogy a munka területén ki hogyan áll, hogyan értékeli a munkát: rabszolgája-e, vagy ura; tehernek éli-e meg vagy Krisztus keresztjének ráeső részeként; átoknak tekinti-e, amit, ha tetszik, ha nem, vonszolni kell, vagy útnak az örök élet nyugalma felé — ezt a kultikus nyugalom megtartásával, komolyan vételével mérhetjük le. S ha az ünnepnapi munkaszünet kérdésében ítéletet kell alkotnunk, vagy tanácsot kel adnunk,, feltétlen figyelembe kell vennünk a munkaszünet előbb felvázolt szempontjai szerintr elviseli-e a munka és a munkaszünet keresztény értékelése ezt a munkát ünnepnapon? Valóban annyira halaszthatatlan-e, hogy felment a munkaszünet törvénye alól? Ha igen, nem fogja megzavarni az ünneplés lelki oldalát. De ha nem, akkor a feleslegesen vállalt, végzett, vagy végeztetett munka megfosztja az embert attól a felemelkedési lehetőségtől, amit Isten a kultikus munkaszü- net törvényében felkínált neki. JEGYZETEK: 1. Bernhard Häring: Das Gesetz Christi II, kötet 306—316. o. — 2. A szentmise negyedik kánonformájában. — 3. Jn 12,26 — 4, Jn 17,24. Diós István. ÖTVEN ÉVE HALT MEG GIESSWEIN SÁNDOR, A MODERN VILÁG FELÉ KITÁRULÓ EGYHÁZ MAGYAR ÚTTÖRŐJE A sikerekben gazdag, de súlyos megpróbáltatásokat se nélkülöző élete a kis vidéki mezővárosból, Tatáról indult el. 1856-ban született, apja az Eszterházyak gazdatisztje volt. Középiskoláit a tatai piarista, — majd mint kispap, — a győri bencés gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Bécs- ben kezdte és Budapesten fejezte be. Zalka püspök 1878-ban szentelte pappá. Rövid káplánkodás után a győri aulába került, 1897-ben kanonok lett. Zichy Nándor ajánlatára 1903-ban szinte egyhangúlag a Szt. István Társulat alelnökévé választották. Ettől kezdve életét nagyrészt Budapesten töltötte, de győri lakását is fenntartotta. 1905-től keresztény szocialista programmal élete végéig a mosonmagyaróvári kerület képviselője volt. 1909-ben pápai prelátus lett. A Tudományos Akadémiának, számos hazai és külföldi társadalmi és kulturális egyesületnek volt vezető tagja. 1923. nov. 15-én, előre megérezve halálát és felkészülve a nagy út-- ra, távozott az élők sorából. Giesswein a XIX. század végén meginduló, polgári katolikus szervezkedésnek Zichy Nándorral, Prohászkával együtt egyik kiváló- egyénisége volt. Tudományos és társadalmi tevékenységével már Győrött országos hirne- vet szerzett, sőt külföldön is ismerté vált neve. Budapesti munkássága országos és nemzetközi méretekben bontakozott ki. Erre az alapot kitűnő szellemi képességei és nagy nyelvtudása szolgáltatta. Nyelvtudása segítségével eredetiben ismerte meg a kor tudományos fejlődésének legújabb eredményeit, és az akkor kibontakozó nemzetközi egyesületekben német, olasz, francia, angol; nyelven mondta el értékes hozzászólásait, tartotta előadásait. Eszménye volt a reneszánsz uomo univer- sale-ja. Mind irodalmi, mind gyakorlati tevékenységének alapja keresztény humanizmu-190
