Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szakony Ferenc: A demográfiai robbanás kihatásai a családeszmény alakulására

annak az életkornak a határát is, amikor a gyermek munkába léphetett. A csecsemő- és gyermekhalandóság csökkenése pedig már nem tette szükségessé a biológiai maximumot megközelítő számú gyermek megszületését ahhoz, hogy a család, a népesség ki ne pusztuljon, és hogy a szülőknek öregkorukban is biztosan legyen élő gyermekük, aki gondoskodik róluk. Demográfiai tény, hogy a fejlett iparral rendelkező európai országokban a családok fertilitása csökkent, egyre kevesebb gyermek született. A születések arányszáma Nyugat- és Közép-Európában a két világháború között többé-kevésbé megközelítette a halálozások arányszámát.

Ez a folyamat nem mindenütt ment végbe egyformán és egyidőben. Nyugat-Európában korábban indult, és a 20. század első felében befejeződött. Kelet- és Dél-Európában azonban csak a múlt század végén kezdődött, és tulajdonképpen még ma sem ért véget. A halálozási és születési arányszám csökkenése között megfigyelhető időbeli eltolódás szintén nagyon különbözött országonként, ezért a gyors népességnövekedés időszaka az egyik országban sokkal rövidebb volt, mint a másikban. Például Franciaországban már a Ί8. század végén megindult a születések arányszámának csökkenése, Angliában csak 1880 körül. A demográfiai helyzet a fejlett országokban ma is nagyon eltérő. Néhol a születések arányszáma egy kissé újra megnőtt, mint például az Egyesült Államokban, — másutt, mint például Svédországban, — viszonylag alacsony szinten állandósult.

Igaz az is, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett, viszonylag kevéssé iparosodott országok mai helyzete sok tekintetben különbözik Európáétól. A második világháború utáni időszakban ezekben is bekövetkezett az a változás, amit sokan neveznek „második demográfiai robbanásnak". Az orvostudomány és a gyógyszerkémia fejlődésével összefüggően, néhány rendkívül olcsó közegészségügyi intézkedés hatására a fejlődő országok halandósága zuhanásszerűen visszaesett, anélkül, hogy ezekben az országokban jelentősebb társadalmi, gazdasági változások, ipari beruházások stb. történtek volna. Ez a folyamat, a halandóság lényegesen gyorsabb javulásán kívül, annyiban is különbözött az ezt megelőző európaitól, hogy — a hagyományos életforma és életvitel változatlansága miatt — a halandóság csökkenését nem követte a születések számának visszaesése. Emiatt azután a népesség szaporodása eddig nem ismert ütemben nőtt. összehasonlítva: ezekben az országokban a halálozások arányszámának csökkenése viszonylag sokkal gyorsabb volt, mint annak idején Európában, és ez nem is annyira az életszínvonal emelkedésének, meg az iparosodásnak, hanem inkább a viszonylag egyszerű és olcsó közegészségügyi intézkedéseknek (védőoltások, betegségterjesztő rovarok hatásos irtása, egészséges ivóvíz biztosítása, stb.) köszönhető. Ceylonban például a maláriát terjesztő szúnyogokat kiirtották, s néhány év alatt felére csökkent a halálozások arányszáma. Ilyen nagyarányú javuláshoz annak idején Európában évtizedekre volt szükség. Ugyanakkor a születések arányszáma sehol sem kezdett csökkenni. (Japán kivételnek számít!) Egyesek rámutatnak arra, hogy ezek az országok még nem érkeztek el a gazdasági fejlettségnek, az iparosodásnak arra a szintjére, ahol annak idején Európa volt. Igaz az is, hogy a születések számának csökkenése nem következik be automatikusan a gazdasági fejlettség bizonyos szintjének elérésekor, hanem ennek társadalmi, művelődési, közfelfogásbeli, tudati föltételei is vannak (2).

A történeti demográfia adatai szerint születéskorlátozást nem alkalmaztak nagyobb méretekben Nyugat-Európában a modern fejlődés előtti időszakban. Ugyanakkor fel kell tételeznünk, hogy egyes népességcsoportok már jóval a demográfiai átmenet kezdete előtt ismerték és alkalmazták a születéskorlátozás módszereit (3).

Demográfiai szempontból a család, a férfinak és a nőnek törvényesített kapcsolata, nemcsak azt jelenti, hogy kölcsönösen kötelezettséget vállalnak egymással és leendő utódaikkal szemben, hanem azt is, hogy az egyének e kis közösségek útján kapcsolódnak a nagyobb közösséghez, a társadalomhoz, illetőleg a társadalom is ezekből a sejtekből épül fel. Ezért kiemelkedő a család szerepe és jelentősége a társadalom életében. Védelme az államnak és a társadalomnak mindig alapvető érdeke volt. Mivel a társadalom az emberek magánéletét s a családi életet fokozatosan összekapcsolta a társadalmi haladással, a család intézményének jelentősége még nőtt is, megszilárdításával és a család iránti felelősségérzet felkeltésével kapcsolatos problémák pedig több tudományág — köztük a demográfia — fontos kutatási feladatává váltak. Napjainkban a demográfia, mint tudomány a felmérő és ténymegállapító szakaszból átlépett a ,,tervező és programkészítő" tudományok sorába. Feladatai közé tartozik az is, hogy kutassa és elemezze mind83