Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Kinyilatkoztatás a megismerés fejlődésében
gusokat (5). A magukat intellektualistáknak nevezők a kinyilatkoztatást inkább tartották értelmi tanításnak, amelyben Krisztus változatlan igazságait keresik. Ezeknek pontos ismerete, illetőleg megtartása lenne az egyetlen keresztény feladat. A nem- intellektualisták a kinyilatkoztatásból fakadó új életre fektetik a hangsúlyt. Ez a krisztusi, mindig megújuló élet a történelemben mélyül és terjed, és úgy kell azt továbbadni, hogy minden kor embere teljesebben megélhesse. A II. Vatikáni zsinat így foglalta össze a fejlődésről szóló tanítást: „Az apostoli eredetű hagyomány (amit a Szentírás is lerögzít) a Szentlélek közreműködésével fejlődik az Egyházban, növekedik mind ezen dolgoknak, mind az átadott szavaknak a megértése, részben a hívek reflexiója (eszmélődő gondolkodása) és tanulmányozása segítségével, amennyiben azokról szívükben elmélkednek, és tapasztalásukkal a lelki dolgok mélyebb megértéséhez jutnak, részben azoknak igehirdetése által, akik a püspöki folytonosság alapján nyerték el az igazság biztos karizmáját. így aztán az Egyház a századok során szüntelenül az isteni igazság teljességére irányul" („Dei Verbum" 8.). A megismerés egyedi és történeti formái A zsinat után a hagyományos hitvédelem oktatása helyébe egyre inkább az írott és hagyományozott „Isten Szavának” tanulmányozása, az új szemléletű kinyilat- koztatás-teloógia került (6). Ha ebben akarunk kissé elmélyedni, akkor a megismerés formáinak összehasonlítását kell alapul vennünk (7). 1. A következtetés útja. Még ma is vannak olyanok, akik egy igazság kifejtését csakis az európai gondolkodás hagyományos módján, a logikai következtetések formájában fogadják el. A század elejéig sziliogisztikus dedukciókba öntötték a dogmákat is. A kinyilatkoztatás egyes igazságai voltak a következtetés előzményei, például: Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel (DS. 302.). — A megtestesült Ige, Jézus Krisztus emberi tulajdonságokat is hordoz magában. Ha Jézus nem lenne bűntelen, akkor istensége sem volna mentes a bűntől. Következmény: Tehát Jézus Krisztus embersége szerint is mentes a bűntől (DS. 261.). Az így megfogalmazott igazság, már szerkezeténél fogva is „befejezettnek” hat, időtől, élettől elvonatkoztatott, ezért nem nagyon érdekli a mai embert. A kutatóknak már régebben feltűnt a hitigazságok alakulása körül néhány érdekes jelenség. így például a 17. századig az általános teológiai felfogás még nem fogadta el, hogy minden felnőtt egyaránt elnyeri a kegyelmet az üdvösségre. A keresztény életoptimizmus azonban — nem logikai úton — mindinkább hangsúlyozta a szentpáli tanítás lelkületét: „Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (1 Tim 2,4). Maga az Egyház is hangsúlyozta bűnbocsánati gyakorlatában a mennyei Atya irgalmasságát, így mindjobban általánossá vált ez az igazság: Az Isten minden felnőttnek felajánlja az üdvösségre vezető kegyelmet (8). 2 2. A fogalom fokozatos fejlődése. Már Newman bíboros figyelmeztette a hittudósokat a sziliogisztikus következtetési forma egyoldalúságára (9). Az isteni közlés egyetlen és megismételhetetlen tényét a kiemelt ítéletek — egy logikai rendszer érdekében — megbontják eredeti összefüggésében. Egy tétel sem zárhatja le a hittitkot, mivel megismerésünk mindig elégtelenül fejezi ki azt; igazságuk a kinyilatkoztatás egészéből, az új kapcsolatok meglátásában lesz teljesebb. Ugyancsak Newman bíboros hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy jelentőségű a megismerésben a közvetlen észrevétel, az összképben való megragadás ténye. Az ember a köznapi eseményeket a ráható valóságukban ragadja meg (apprehensio directa). Ebben a képben egyes részletek kiemelkednek, mások elsikkadnak. Van, aki egész életében csakis így lát, a másik többet gondolkodik, s meglátását elvont ismeretté alakítja. De az is lehetséges, hogy a tanulással csakis az elvont ismeretet szerzi meg, s így számára elsikkad a valóság megtapasztalása. Az ilyen tudás irreális, papírízű. Más például a háborút tapasztalatilag átélni, és más 42
