Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt" (A történetíró, a katechéta és a teológus Márk)
Maga az evangélium szó Páltól és a kezdeti egyház missziós nyelvéből eredhet, amely később jelöli az Újszövetség első négy könyvének irodalmi formáját. Marxen meggyőzően kimutatja, hogy Márk számára az evangélium jelenvaló valóság, olyan forma, amelyben Jézus újra megjelenül. Jóllehet az az időkülönbség, amely Jézus élete és a korai egyház között van, nem hanyagolható el, mégis az a tény, hogy 8,35-ben és 10,29-ben az érettem és az evangéliumért egymás mellé helyezhető, jelzi azt a folytonosságot, amely Jézus és a közösség között fennáll. így Márknál az evangélium hirdetése (13,10) jelenti azt a tevékenységet, amely által Jézus jelenné válik azok számára, akiknek fülük van a hallásra. Márk evangéliuma Isten Fiának evangéliuma. „Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma” (1,1). Más szavakkal ez annyit jelent: „Jézus megmutatta, hogy ő az Isten Fia. Ezt az örömhírt adom tovább nektek, és ezt az örömhírt hirdette maga Jézus is". Az Isten Fia megszólítással Márk elég takarékosan él. így szólítják meg Jézust a gerázai megszállottak (5,7) és a tisztátalan lelkek (3,11). Két alkalommal, a keresztelés és a színeváltozás jelenetében az Atya szól így Jézushoz (1,11 és 9,7). A könyvben még egyszer találkozunk ezzel a megszólítással, amikor a százados a kereszt alatt a pogány világ nevében elismeri: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt” (15,39). Itt bontakozik ki Márk teológiai célkitűzése: ki kell hirdetni a pogány világnak azt az örömhírt, hogy Jézus az Isten Fia. Márk világosan megfogalmazott teológiai célkitűzéséből két következtetés vonható le. Először: Márk megbízható beszámolót akar adni mindarról, ami húsvét előtt történt. Ez különösen is nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük Márk tartózkodó álláspontját Jézus címeivel kapcsolatban. Általában Mesternek szólítják Jézust. A Dávid fia (10,47—48), próféta (6,15; 8,28) és Úr (11,3; 7,28) megszólítások meglehetősen kivétel számba mennek, és a Mária fia (6,3) kifejezés egészen meglepő. Rendszerint Jézusról beszél (81-szer). Sohasem Krisztus Jézusról, vagy Jézus Krisztusról, kivéve az első verset. Márknál Jézus sohasem mondja magát Krisztusnak, 9,41 -et nem számítva, ahol valószínű, hogy a keresztény közösség átfogalmazásában olvassuk Jézus szavait. Ragaszkodik ahhoz, hogy messiási voltát tartsák titokban, ameddig ünnepélyesen ki nem jelenti a szanhedrin előtt (14,61—62). Az Emberfia az egyetlen cím, amelyre Jézus igényt tart. Mint Emberfia ítéli meg a bűnösöket az utolsó ítéleten (8,38), de mint Emberfia ajánlja fel számunkra az üdvösséget és megbocsátást is ebben a világban (2,10). A második következtetés. Márk szerint Jézus Fiúnak és Emberfiának nevezi magát, hogy tudva és akarva elrejtse messiási voltát egészen elítéléséig. Csak halála után ismerik fel: „Ez az ember valóban Isten Fia volt”. A „messiási titok” Márk krisztológiájának egyedi vonása, és ez komoly kérdést vet fel: vajon maga Márk találta-e ki a messiási titkot, vagy egészen Jézusig visszanyúló régi hagyományról van szó? Márknál Jézus megtiltja a tisztátalan lelkeknek, hogy nyilatkozzanak messiási voltáról (1,34; 3,12). Hasonló parancsot ad azoknak is, akiket csodálatos módon meggyógyít (1,44; 5,43; 7,36; 8,26). A tanítványok sem kivételek, nekik is hallgatniok kell (8,30; 9,9). Sőt, valójában még ők sem értik meg igazán, kicsoda Jézus (4,41; 6,51—52; 8,16-21; 9,33—34; 10,35; 10,41—42). Jézus részben azért is beszél példabeszédekben, hogy elrejtse a misztériumot azok elől, akik méltatlanok rá (4,11). Az idézett helyek túlnyomó részét nem találjuk meg Máténál, bár egy helyen beszél a hallgatás parancsáról (Mt 9,30). Ugyanígy Lukácsnál sem, aki sohasem említi, hogy Jézus messiási küldetéséről hallgatni keli. Első pillanatra valóban úgy tűnik, mintha Márk találta volna ki a messiási titok elméletét. Problémát jelent azonban két szakasz (2,10. 28. és 10,47—52), amelyben nem esik szó az eltiltásról. Márk feltehetően változtatás nélkül veszi át ezeket a szövegeket forrásaiból, így talán éppen forráshűsége magyarázata annak is, hogy olyan sokszor emlegeti a messiási küldetés titokban tartását. A messiási titok tehát nem Márk találmánya, hanem ősi hagyomány. Kérdés, megbízható-e ez a hagyomány? Megbízhatóságát két körülmény igazolja. Először: Jézus kortársainak materiális elképzelései voltak Isten országáról, és Jézus nem akarta azonosítani magát a zsidók várakozásaiban élő népboldogító Messiással. Másodszor: ha nyilvánosan igényt tartott volna istenfiúságára, azonnal kivégezték 31
