Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zemplén György: A személyes hit az Isten kinyilatkoztatott Igéjében

(Ro 4,17-9,20-25). A zsidókhoz írt levél 11. fejezete bemutatja az Ószövetség hívőinek kiemelkedő példáit: Ábel, Hénok, Noé, Abrahám, Izsák, Jákob, Mózes. Mózesről ezt írja: „Hittel tagadta Mózes miután felnőtt, hogy ő a fáraó leányának fia. Inkább úgy döntött, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem a bűn múló előnyét élvezze. Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, mert a jutalmat tartotta szem előtt...” (Zsid 11,24—26). A hit ősi példái nem tekintettek arra, amit a jelen emberi élet ígér, lemondtak a tapasztalható, látható valóságról, a láthatatlan, emberfölötti érték érdekében. Rábízták életüket arra, aki mega a biztonság és az abszolút támasz, akit az írás gyakran „pétrá"-nak, kősziklának nevez. Az emberi biztonságról való ilyen lemondás mindig magasabb rangú biztonságot és szilárdásgot biztosít, mert az igazmondó Isten ígéretére támaszkodik. „Ha nem hisztek” — azaz ha biztonságtokat és állandóság- tokat nem találjátok meg Istenben — „nem maradtok meg”, — mondja az Úr a próféta szavával (Iz 7,9). A bibliai hit-fogalom, amelyet Szent Pál Ábrahám és az Ószövetség nagy szentjeinek példáján mutat be, megköveteli a bízó ráhagyatkozást Isten ígéretére, és a tökéletes önátadást az Isten hívó szavának.

Mindebből levonhatunk két következtetést: először a hit találkozás a személyes Istennel, nem pedig elvont igazságok múzeumi foglalata. Eleven élet, mert az Isten a hitben közli magát az emberrel. Másodszor: ennek a találkozásnak alapja és gyökere az, hogy az ember lemond emberi autonómiájáról, és sorsát egészen Isten kezébe helyezi. Minden cselekedetét és gondolatát, magatartását ez az alapvető tény irányítja és szabályozza. így lesz igaz Isten előtt, és így nyerheti el az üdvösséget. Mindez azonban nem jelent elidegenülést a világtól. Jelenti viszont, hogy örök üdvösségünk csak az Isten hívó szavára és kegyelmi hozzánk fordulására támaszkodhat. Ez a hívó szó az embert nem emeli ki emberi létéből, hanem azt kívánja, hogy az evilági értékek Isten szándéka szerint való művelése és megvalósítása útján érjen el személyiségének természetfölötti teljességéhez.

Hit a megváltó Krisztusban

A Biblia még tovább, ennek az alapvető barázdának a mélységeibe vezet bennünket. Az Isten ígérete, a „semen Abrahae” megjelenik a földön az Úr Jézusban, aki „test szerint Dávid nemzetségéből” — tehát Abrahám ivadékából született, - „de akit isteni természete szerint a halálból való föltámadása által Isten hatalmas Fiául rendelt” (Ro 1,3—5). Az Isten ígéretei megvalósulnak az Ür Jézusban, aki meghalt és feltámadott a mi üdvösségünkért. Isten Krisztus által hirdeti meg az üdvösséget, és hív mindnyájunkat az Isten országába. Az üdvösség, az igazság bírása: a hit műve. A hit pedig találkozás a személyes Krisztussal. Támaszkodás az Ö halálának és engedelmességének hatékonyságára, továbbá a szeretet parancsának elfogadása. A hit átmenet Krisztusban a pusztán emberi értékek világából az Isten fiainak természetfeletti világába.

„Beteljesedett az idő: közel van Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jó hírében!” (Mk 1,15). Ezekkel a szavakkal hívja az Úr országába az ígéret fiait. Szent János Evangéliumának alaptétele a tanúságtétel az Isten Fiáról, aki az Atyánál szemlélte az isteni igazságot, és a hitre, a hit által pedig az üdvösségre, az örök életre hívja az embereket. „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten Egyszülött Fiában” (Jn 3,16—19). Szent Pál igehirdetésének középpontja a hit Krisztusban, aki meghalt és feltámadott, hogy minket üdvözítsen. „Ha száddal vallód, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Jézus feltámasztotta őt halottaiból, üdvözölsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulása, a szájjal való megvallás üdvösségünkre szolgál . . . Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül" (Ro 9,13). A feltámadás hite üdvösségünk alapja: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiába való a mi igehirdetésünk, és hiába való a ti hitetek..." (vö. 1 Kor 12,19).

22