Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Advent 4. vasárnapjától a vízkereszt utáni vasárnapig

kapcsolatba hozták vele Jézus megkereszte- lését a Jordán folyóban. Jézus emberi tudata számára a kereszte­lés kettős élményt hozott: egyrészt hallotta, hogy az Atya szeretett Fiának nevezte, más­részt átélte azt, hogy ő a Lélek teljességét hordozza. Nyilvános működése alatt sokszor visszatér ehhez a két gondolathoz. Minden tettében az Isten Fiának tudja magát. Mivel az Atya így szólította meg: Te vagy az én sze­retett Fiam . . . (Lk 3,22), azért tud tekintél­lyel fellépni: én mondom nektek ... ez az én parancsom ... én küldelek titeket. Úgy be­szél, úgy cselekszik, úgy szenved, mint az Is­ten Fia. Az Atyával való kapcsolata benne tükröződik tudatában, s ennek az állandó biztosítéka a Szentlélek jelenléte. A Lélek irányítja nyilvános működését is: „Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent en­gem. Elküldött, hogy jó hírt vigyek a szegé­nyeknek, a foglyoknak hirdessem a szabadu­lást, a vakoknak a látást, hogy felszabadít­sam az elnyomottakat" (Lk 4,18). A Lélek te­hát arra késztette, hogy meggyőzze a világot az Atya szeretetéről és irgalmáról, s hogy az egymás iránti felelősséget is belekiáltsa a vi­lágba. így értjük meg, hogy amikor Jézus magára vette János keresztségét, nemcsak azt jelké­pezte, hogy beáll a bűnös emberek sorá­ba, hanem azt akarta jelezni, hogy milyen kegyelmi eszköz lesz az általa alapított ke- resztség. Aki hisz és megkeresztelkedik, azt az Atya gyermekének szólítja, s kiárasztja rá a Szentlelket, hogy Istenfiúi öntudata megma­radjon, s az életét is ennek a hivatásnak meg­felelően alakítsa. Elsősorban azzal, hogy gyermek módjára teljesíti az Atya akaratát és gyakorolja a tevékeny szeretetet. Gál Ferenc Püspöki Karunk tagjai, papságunk és híveink helyezetének reális felmérése után és lelkiismeretünk szerint azon a meggyőződésen vannak, hogy a helyi egyháznak mindent el kel! követnie azért, hogy Isten népe — hitbeli és vi­lágnézeti elveinek, vallásos élete gya­korlatának feladása nélkül — közremű­ködjék az ország egyetemes javát és minden állampolgárának embe;hez mél­tó életét előbbrevivő igazságosság meg­teremtésében. Akkor is, ha ennek az igazságosságnak elveit és gyakorlatát a mai Magyarországon ez a fogalom jelzi: szocializmus. Ijias József kalocsai érsek nyiatkozatából (Új Ember, 1971. szept. 2ő.) A .Mater et Magistra' buzdítja a ke­resztényeket, hogy .. .„becsületesen együttműködjenek mindenben, ami jó, vagy legalább is jóra vezető dolog”. Ezek a jó vagy jóra vezető dolgok főleg a nemzet érdekeit szolgálják, aminők: a nemzet lelki egységén való fáradozás, az erkölcsiség védelme és emelése, a gazdasági előrehaladás, a kutúrában való emelkedés. Az együttműködés­nek nálunk erőteljesen hangsúlyozott területe: a nemzetek közti békéért fára­dozás. Ez a világ népeinek közös fela­data. Ijias József 243

Next

/
Thumbnails
Contents