Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Szempontok az ateizmus megértéséhez
gáton egyforma rend — statisztikailag megállapítható fejlődésirány — mutatkozik" (21). A szocialista társadalmi viszonyok tehát (leszámítva a marxizmus meg nem értéséből származó helyi túlkapásokat) nem jelentenek kedvezőtlenebb körülményeket a vallás számára, mint általában a pluralista társadalmak. A társadalom gazdasági alapjának megváltozása, a magántulajdon megszűnése nem gyorsította meg helyileg a ,,vallás elhalását", bár kétségtelen, — és ezt minden igazi keresztény örömmel fogadja, — hogy a társadalmi standardokra számító keresztény rétegek lába alól kihúzta a talajt. Ezért sincs semmi okuk aggodalomra és téves előítéletektől táplált félelemre azoknak, akik a társadalom javáért becsülettel dolgozó marxistákkal együttműködve teljesítik keresztény küldetésüket; hitükben továbbra is nem a múlandó társadalmi intézményekhez, hanem Krisztus egyházához ragaszkodnak, és az elkerülhetetlen nehézségek közepette Krisztus szavába helyezik reményüket: „bízzatok, én legyőzöm a világot!” (22). JEGYZETEK 1. Vigilia 1971, 379. old. — 2. Világosság 1972, 25-29 old. — 3. Szennay András: Rejtőző Istenség 311. old. — 4. Valláskritikai Jegyzet az MSZMP Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemek Szakosító Tanfolyam hallgatói részére II. évf. II. f. é. (a továbbiakban: Valláskritika) 188. old. — 5. Világosság 1968, 434. old. — 6. Népszabadság 1972. június 25. Vasárnapi melléklet. - 7. Marx: 6. Feuerbach-tézis. — 8. ValláskritTka 200. old. — 9. Valláskritika 187. old. — 10. Új Ember 1972. július 2., Népszabadság 1972. július 14. — 11. Gén 1,28. illetve Marx, Engels: A Kommunista Párt kiáltványa. — 12. Valláskritika 162—163. old. — 13. Világosság 1972, 29., 407-413. old. - 14. Vő.: Párbeszéd a nemhivőkkel, a Nemhivők Titkárságának okmánya 1968. augusztus. 28. — 15. Filozófiai kislexikon, Kossuth kiadó 201—202. old. — 16. Karl Rahner — Herbert Vorgrim- ler: Kleines Theologisches Wörterbuch 62. old. — 17. Valláskritika 167—168. old. — 18. Világosság 1972, 28. old. — 19. Teológia 1967, 62. old. — 20. Vő.: Mk 14,6—7. — 21. Herder Korrespondenz 1966, 320. old.-22. Jn 16,33. Széli Margit SZEMPONTOK AZ ATEIZMUS MEGÉRTÉSÉHEZ Nehéz a hívőknek az ateizmusról beszélni. Érzelmekkel feltöltött fogalmat kaptunk, anélkül, hogy jelentését, okait, történeti és társadalmi hátterét ismertük volna. Ez a tanulmány szempontokat szeretne nyújtani, hogy - főként a Bibliából és történeti alakulásából — Karl Rahner felfogásában vizsgáljuk a kérdést: „Csak, ha elfogadjuk, hogy az ateizmus az istenhivő állandó kísértése, hogy hitünkkel .adott helyzet’, akkor tudunk becsületesen beszélni a kívülállók ateizmusáról is". Ezért nem annyira megkülönböztetünk és szétválasztunk, hanem inkább összehasonlítunk, hogy végül is egy lehetséges gondolati találkozást alapozzunk meg. Korunk jellemző sajátsága a hitetlenség és az ebből folyó ateizmus, mellyel elzárja magát még az üdvösség reményétől is — írja egy helyen Heidegger. Valóban világ- jelenségről van szó, de múltja a történelemben és emberi természetünkben gyökerezik. Az ateizmus ma elsősorban nem elvont problémát, elméleti vitát jelent, hanem tényt; olyan magatartást, amely a legfőbb szellemi Erőt kikapcsolja az életből. Az embernek szabadságában áll Istent elfogadni, elutasítani vagy közömbösen kezelni. Ezt a szabadságot azonban meghatározza az az istenkép, amely az adott ember tudatában helyesen vagy tévesen alakult, esetleg infantilis vagy babonás szinten megrekedt benne. Ezért jobb, ha nem annyira az ateizmusról, mint jelenségről, hanem konkrétan a nemhivő emberről beszélünk, aki istennélküli, de nem szükségképpen istenellenes, anti-teista. Egyszer mindenkinek az életében felvetődik az Isten-kérdés, mely egyedülálló és kiemelkedő a többi emberi problémák között; nem rokona a tudományos kérdéseknek, hanem személyes sorskérdés, amely — amint Pascal mondja — a „torkunkat szorongatja". 219
