Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZORI JEGYZETEK - Új fordulat a liturgiareform terén; az NSZK nemzeti zsinata előtt
jelentik. A gyakorlat igazolja, hogy a hívek lelkesednek ezekért. Ez érthető, hiszen a csoportos megbeszélés a monológformával szemben lehetővé teszi az egyes ember aktív részvételét. A mai emberben már nincs meg a készség arra, hogy minden további nélkül átvegyen egy, pusztán tekintély alapján előadott tanítást. A dialógusban viszont szívesen odafigyel, kérdéseket, ellenvetéseket tehet fel, és így az érvek nyomán eljuthat a hivő meggyőződésig. A dialogizáló igehirdetés azonban nem pusztán új módszer. Ezen túlmenően megkívánja a lelkűiét átalakítását is, mindenekelőtt az igehirdetőtől. A közösségi megbeszéléseken a pap nem tekintheti magát felsőbbrendű, a szószék magaslatáról prédikáló „főtiszlelendő úrnak", hanem a valódi testvériség és nyitottság szellemében komolyan kell vennie hallgatóit. A szabad vélemény-nyilvánítás, hozzászólás, kérdezés és visszakérdezhetőség formájában folytatott beszélgetés elvileg is érvényesíti azt a teológiai szempontot, hogy az egész közösség alkotja az Isten népét, és a hit elmélyítésére mindenki megkapta a Szentlelket. Természetesen a beszélgetés több pontjában végül is a lelkipásztornak kell állást foglalnia. Ehhez azonban komoly teológiai műveltségre, korszerű tudásra kell szert tennie. Annak sincs semmi akadálya, hogy az ilyen hitbeli beszélgetések helyt kapjanak az igeistentisztelet vagy a szentmise keretében is, figyelembe véve mindig a résztvevők számát. Ha az istentiszteleten pl. nincsenek száznál többen, akkor ez jó alkalmat nyújt a tanító-előadás megtartására, az ötvenes létszám alatt pedig már a szabad beszélgetés formáját választhatjuk. Tudomásunk szerint nálunk pl. az egyes budapesti és kisvárosi templomokban is diákmiséken szép eredményeket értek már el ezen a téren. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy nem lehet merev „elvet" faragni abból, hogy ezentúl a prédikációt csakis hitbeli beszélgetéssel helyettesítsük. A nagylétszámú plébániai közösség jelenlétében továbbra is helye van a szokásos igehirdetésnek. Az viszont dicséretes kezdeményezés lenne, hogy ha az istentisztelet után a prédikációban hallottakat szűkebb körben komoly megbeszélés keretében elmélyítenénk, kibontanánk és a mindennapi életünk konkrét helyzeteihez alkalmaznánk. A dialógus az igehirdetésben és azt követően is mindenkor csak gazdagíthatja, lelkesítheti a papot és a világi hívőt egyaránt. Schmatovich János ÜJ FORDULAT A LITURGIAREFORM TERÉN A Svájci Püspöki Kar 1971, szeptemberében útmutatásokat adott a kis csoportokban tartott misékre vonatkozóan. Eszerint a vasár- és ünnepnapi szentmiséken meg kell tartani az eddigi előírásokat — a közösség érdekében — más alkalmakkor azonban lehetőség nyílik a mise formájának a csoport korával, kultúrájával, igényeivel arányos rugalmas megválasztására. Szükség esetén az alkalomhoz illő új könyörgések, orációk megfogalmazása is megengedett. A kölni egyháztartományhoz tartozó limburgi egyházmegye számára kiadott rendelkezés alapelvei megegyeznek a svájcival, de túlmennek azon: Engedélyezik a vasárnapi mise formájának rugalmas — a jelenlevők igényeit figyelembevevő — alakítását, sőt a prédikáció helyett az odavágó témáról folyó párbeszéd tartását. Tabera kardinális, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa résztvett a német nyelvterület liturgiái konferenciáján Salzburgban. A terület liturgikus helyzetét és problémáit ismertető B. Stein, trieri püspök/ hangsúlyozta, hogy a jelen liturgiájának teljes egészében a jelen kor kultúrájából, a jelen emberének igényéből kell kinőnie· Üj bor új tömlőbe való: régi korok liturgikus formáinak foltozgatása gyakran teljesen hamis — a liturgia lényegét meghamisító — eredményekhez vezet. Az NSZK nemzeti zsinatát széleskörű felmérések előzik meg, efmelyek által a keresztényeknek és nem keresztényeknek az egyház iránti igényéit kívánják megismerni, illetve választ akarnak kapni több —az egyház életét érintő — problémára. Annak a kérdésnek ^!: „Kész volna-e arra, hogy valamilyen feladatot vállaljon az egyház életében’’?·—meglepő volt az eredménye. Amíg d reprezentatív felmérés többezer megkérdezettje közül csupán 8,6%-nak van valami szerepe az egyházban, addig 16,4%-uk (a férfiak 14,7%-a, a nők 17,9%-a) minden feltétel nélkül, további 18,1%· (férfiak 16,6, nők 18,7%-a) bizonyos meg199
