Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FÓRUM - "Kerekasztal" beszélgetés a női egyenjogúsításról és a házasságról
hanem fel is kell nevelni, mégpedig a mai kor színvonalán. MAGDOLNA: A gyermek vállalása felelősség. Elkötelezettséget jelent arra, hogy fel i' nevelik, míg önállóvá válik. Az emberi újszülött nem fészekhagyó. A szülők szerepe a személyiség kialakításában is nagy. Ezért előnyös a család. Az állami gondozottak példája bizonyítja, hogy a szülői szeretetet csak igen nagy áldozatok árán lehet pótolni. JÁNOS: De ki viselje a nevelés gondját? MIHÁLY: A nevelés az anya feladata, az apa csak ellenőrzi a fejlődést. De mindenképpen a szülők kiváltsága, ebbe nem szólhat bele az iskola. MAGDOLNA: Szerintem az iskola közreműködése elengedhetetlen. Ami pedig a két szülő viszonyát illeti, feladatuk közös. Egyetértéssel, nem egymás ellen kell nevelniük a gyereket. Jó, ha minden nap megbeszélik problémáikat. A gyermek külön személyiség, nem gátat kell szabniuk törekvéseinek, hanem helyes irányba kell ezeket terelniük. Nem vehetik el tőle a jogot, hogy saját világa legyen. A gyermek csak békés, szeretetteljes légkörben fejlődhet igazán helyes irányba. Azt hiszem, ebből is világos, hogy a gyermekek sinylik meg legfőképpen a válásokat. JÁNOS: Senki nem állítja, hogy előnyös dolog a válás a gyermekek szempontjából, kivéve, ha, mondjuk, részeges apa helyett jó családapát kap a gyermek. De ettől függetlenül a válás statisztikai valószínűsége megállíthatatlanul nő. Ha csak kilépünk az utcára, elönt bennünket a szexhullám áradata: plakátok, magazinok, pornók, reklámok formájában, s ezzel van tele a mozi, a tévé is. Á másik nem jelen van mindenütt, utcán, munkahelyen, szórakozóhelyen: a kísértés igen erős. Ez a háttere a válások szaporodásának. MIHÁLY: A házasság számomra akkor is szentség, felbonthatatlan kötelék. Még ha kereszt is, mint keresztény embernek akkor is vállalnom kell. GIZELLA: Szerintem, ha már tarthatatlanná válik egy kötelék, ha a felek élete pokollá válik, ha éppen a szeretet hal meg, akkor keresztény szempontból sem lehet cél annak minden áron való fenntartása. MÓNIKA: Szerintem is indokolt a válás, ha nem vették elég komolyan az elkötelezettségüket, ha rövid ismeretség után csak úgy beleugrottak, és utána kiderült, hogy összeférhetetlenek, nem valók egymáshoz. MIHÁLY: Azt tartom, hogy csak meddőség vagy házasságra való alkalmatlanság esetén szabad a válás. JÁNOS: Nézd, meddőség esetén is fenntartható a házasság, hiszen nem a gyermek a házasság egyedüli értelme. Fenntartható, de csak nagy szeretettel. Egyébként a gyermektelenek is fogadhatnak örökbe gyermeket. ZSIGMOND: Nem tudom, miért nem folyamodhatnak a mesterséges megtermékenyítés módszeréhez? GIZELLA: Szerintem ez emberhez méltatlan. Viszont, visszatérve a válóokokra, nemcsak egészségügyi indokok jöhetnek elő. Ott van· például az erkölcsi nihil, ami verekedésekben, a gyermek iránti szívtelenségben mutatkozik. Ez is lehet válóok. De ok a szerelem is, a „harmadik" jelentkezése. MAGDOLNA: Nem olyan egyszeiű ez. A kívülálló harmadik jelentkezhet majd minden házasságban, különösen, ha keresik is. Első látásra mindig vonzónak tűnhet, csillogóbbnak, szebbnek. Egy-két szó, esetleg találkozás után azt érezheti valaki, eddigi társával tévufat járt, úgy érzi, eddig hiába élt, ez az igazi szerelem, amit semmi sem pótol, a megszokott élet különösen nem. Ezen a ponton vagy megkeseredik az illető,, s csak a gyermek miatt áll el a válás gondolatától, vagy kettős életet kezd, vagy, otthagyva eddigi életét, elmegy, még ha lelki- ismeretfurdalással is. Vagy pedig észreveszi, hogy mindazt, ami újnak, vonzónak látszik az új szerelemben, megtalálja házas- társában is, esetleg kis alakítással, áthangolással, amire az igazi szeretet képes is. ISTVÁN: Hadd tegyem hozzá, ez az utóbbi a helyes, keresztény megoldás, és ez minden válófélben lévő előtt nyitva áll. JÁNOS: A válások kimenetele is bizonyítja, hogy legtöbbször téved az, aki jobbat keres, az elsőnél. Statisztikai tény, hogy a második házasság, melyet válás után kötnek, rosszabbul sikerül, mint az első. Vagy azért, mert éppen szerelemben nem kapja meg az újra próbálkozó azt, amit már megismert, amihez hozzáidomult; vagy pedig azért, mert rájön, hogy az új partnernek is megvannak a maga kis hétköznapi hibái, gyarlóságai: hanyagsága, otthoni rendetlensége, nemtörődömsége, talán figyelmetlensége gorombasága, — esetleg csak emberi jellegzetességek ezek: ásítás, horkantás, egyebek. Igaz, ezek az első házasságban is előjönnek, de ott a szeretet még legyőzi őket, é viszont nincs még összehasonlítási alap. A másodiknál, harmadiknál már van, és ez megrontja az örömöt is. Ezért feltétlenül az „első házasság”, azaz a felbonthatatlanság mellett ítélek. ISTVÁN: összefoglalólag hadd jegyezzem meg, vitánkból is kitűnt, a házasság-eszmény egyáltalán nincs kihalóban. Átalakulóban van, mint minden korunkban, ezért sok problémát vet fel, de alaptartalmában változatlan: emberi kiteljesedésünkre szolgál egyénileg és közösségileg, evilági és természetfölötti vonatkozásában egyaránt. CS. /.. 114
