Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FÓRUM - "Kerekasztal" beszélgetés a női egyenjogúsításról és a házasságról
soha nem fog eljutni ahhoz az örömhöz, amihez eljuthat az, aki komoly szerelemből alapít házasságot. MIHÁLY: Ezek az érvek még nyomosabbak egy lányra alkalmazva. Nem egyszerű előítélet az, hogy elveszíti a becsületét, ha nemi kapcsolatra lép házasság előtt. A nő a szerelembe nemcsak testét, hanem sokkal inkább a lelkét is beleviszi, míg a férfi inkább csak pillanatnyi vágyból egyesül vele. Ha tehát a nő csak egyszer is eljut a teljességig, legközelebb is és mindig erre fog vágyni, gyakorlatilag a következő partnerekkel is viszonyt fog folytatni. Ezért viszont környezete nem fogja már komolyan értékelni. Talán akad majd olyan férfi az életében, aki feleségül kéri, de kérdés, hogyha feltárja előtte, hány férfivel volt már szerelmi kapcsolata, lesz-e a fiú annyira merész és előítélettől mentes, hogy túlteszi magát mindenen, és feleségül veszi. A bonyodalmak házasságkötés után is előjöhetnek, amikor a házastársak veszekedés közben egymás szemére hányják múltjukat... ZSIGMOND: Szerintem a házasság előtti nemi életet nem lehet ilyen sommásan elítélni. A fiatalok hamarabb megérnek biológiailag, mint ahogy meglennének a házasságkötés társadalmi és erkölcsi feltételei. Előtérbe jut ez a diákok körében, de a munkásfiataloknál is, ahol a lakáskérdés igen égető. Nem élhetnek már a szülők nyakán, keresetük még nincs vagy kevés, tehát gyereket nem is vállalhatnának. Ezeket szorítsuk apácaéletre, szerzeteséletre? JÁNOS: Egy esetben talán tanácsolható, hogy nemi kapcsolatba lépjenek. Ha nem felelőtlenek, hanem a házasságot tekintik célnak. Mit jelent ez? Azt, hogy addig is, amíg nincsenek meg a megfelelő feltételek a házasságkötésre, komolyan veszik egymást, átérzik az egymáshoz-tartozóst, azt, hogy már egymáshoz tartoznak. így aztán, amikor majd viszonyuk házasságba megy át, azt mondhatják: „érdemes volt”. MÓNIKA: Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy különösen a férfiak komolytalanul veszik az ilyen előlegezett házasságokat! GIZELLA: Mégis szükségesnek tartom a házasság előtti nemi kapcsolatot mindkét részről ahhoz, hogy a házaséletben harmónia alakulhasson ki. Az összhanghoz ugyanis hozzátartozik a házasélet kiteljesedése is. Sok házasság megy tönkre emiatt. MAGDOLNA: Nem tudom elfogadni azt, hogy a házastársak együttmaradása kizárólag a názaséleten múlna, és ezért ezt meg kellene előtte „kóstolniuk". Ha a házaspárban igazi szeretet él, épp egymást segítik át az esetleges nehézségeken, így az „ügyetlenségen" és „tapasztalatlanságon" is, és akkor a teljes boldogságot is egymásnak köszönhetik. JÁNOS: Ezt elismerem. A házasságban létrejött nemi kapcsolat veszélye viszont az, hogy idővel mattá, megúnttá válhat, éppen azért, mert minden nemi élményük egymáshoz köti őket. Nemcsak a futó kalandban, hanem a házasságban is jelentkezhet el- tárgyiasulás, az aktus „sportként” való űzé- se. Ezt viszont könnyen kísérheti mások iránt érzett fellángolás. Nem akarom azt mondani, hogy ezeknek a hűtlenkedéseknek feltétlenül a házasság megbomlásához kell vezetniük, sőt, esetleg egy ilyen kapcsolat után új színben tűnhet fel a házastárs is. De ezek a kísérő jelenségek mindenképpen mutatják a veszély jelenlétét. MAGDOLNA: Tény, hogy több éves, több évtizedes házasság ulán, és még a „változás éveiben" is jelentkezhetnek válságok, mind a férfi, mind a nő részéről, mikor úgy érzik, eddig eltelt éveikben semmi maradandó nem történt, elpocsékolták életüket, és valami „újat” szeretnének. De rendszerint kiderül, hogy a fellobbanás csak deli- báb-kergetés volt, és megtérő bűnösökként borulnak egymás nyakába. ISTVÁN: Az elfásultság elleni orvosság pedig, azt hiszem, az, hogy a házaséletet kiszabadítjuk a megszokás börtönéből. A feleknek fel kell oldaniuk minden tartózkodást, álszemérmet, magukkal hozott fóbiát, és haladniuk kell a nemi kultúra terén is. Keresniük kell azokat a módszereket, amelyek elvezetnek boldogságuk kivirágzásához. A férjek egészségügyi felvilágosítása igen szükséges lenne, mert tőlük sok függ. ZSIGMOND: A gátlások közt kell számon tartanunk sok esetben a vallásos nevelést is. Az önsanyargatásra, visszafogottságra, visszatartottságra ösztönző nevelésnek rossz hatása lehet a házaséletre. Akit így neveltek, nem tud felszabadultan szeretni. A képzelt rossz lefogja érzékeit. ISTVÁN: Azt hiszem, magad is érzed, hogy csak rosszul vagy félreértett vallásosság az, amely megrontja a házasok boldogságát. Az igazi keresztény házasságeszmény nemhogy gátló, de egyenesen lendítő erő. Ha a házastársak tényleg szolgálni akarják egymás személyiségét, szerelmük nem erőtlene- dik, hanem növekszik. Keresztény oldalról ezért feltétlenül a házasság pártjára kell állnunk. ZSIGMOND: Nem tudom, egyáltalán szükség van-e ünnepélyes kötésre, netán egyházi ceremóniára, ha egyszer az egymáshoz tartozás tudata a szívek mélyén már létrejött? MAGDOLNA: Az emberek szükségét érzik az ünnepélyes aktusnak, és nem véletlenül. Sokszor hangzik el, hogy a család a társadalom kis struktúrája, sejtszerű összetevője. Ennek láthatólag is ki kell fejeződnie. ISTVÁN: Nagyon kell éreznünk ezt a belső 112
