Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Vida Tivadar - Gál Ferenc: Az évközi 11. vasárnaptól Szent István király ünnepéig
EXEGÉZIS ÉS'KÉRÜGMA Az év 7 7. vasárnapja (Kiv 19,2-6a; Róm 5,6-11; Mt 9,36-10,8) ISTEN ARATÁSÁNAK MUNKÁSAI Az aratás kétféle értelemben szerepel a Szentírásban. Sok esetben az ítéletet jelenti, ahol majd végérvényesen szétválasztják a jókat a rosszaktól. Ezt az értelmet találjuk a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben vagy a Jelenések könyvében (14, 14—15). A próféták rendszerint együtt látják a Messiás első és második eljövetelét, földi tevékenységét és mennyei uralmát, azért úgy beszélnek tóla, mint aki ítélni, aratni jön. Keresztelő János is ezt a stílust vette át: Szóró- lapáttal a kezében kitakarítja szénijét: a búzát csűrjébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti (Mt 3,12). Ä mai evangéliumban azonban Isten országának földi aratásáról van szó. Ebben az értelemben szerepel Jn 4,35-ben is: „Emeljétek fel a fejeteket, és nézzétek a szántóföldeket, hogy már fehérek az aratásra”. - Hogyan jellemezzük Isten országának ezt a földi aratását? Az ember az üdvösség várásában él még akkor is, ha nem gondol rá kifejezetten. Keresi az igazságot, békességet, boldogságot. Mindig vár valamit a jövőtől, szeretné megszüntetni a tudatlanságot, a betegséget, a nyomort és a halált. Minden mozgalom eredményt akar felmutatni, aratni akar, s mindegyik talál követőket. Mi a kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy a kielégületlenség az ember teremtéséből következik. Isten a maga számára alkotta az embert, saját életét akarja vele megosztani, azért az ember nyugtalan, amíg célhoz nem jut. Krisztus azért jött, hogy a kereső és várakozó ember számára út, igazság és élet legyen. A kereséshez viszonyítva minden megtalálás aratás. A kötelesség teljesítésével érdemeket szerzünk az örök életre, a hit megtartásával, az erények gyakorlásával, imával, önmegtagadással kialakítjuk magunkban Isten gyermekeinek képét, tehát elővételezünk valamit az örök életből. Földi érdemeink megmaradnak, minden megtérés után felélednek, és így a végén minden jót visszakapunk, hogy az élet teljességét birtokoljuk. Egész életünk a termés betakarítása. Isten országának ehhez az aratásához kevés a tudatos és buzgó munkás. Ne csak az evangélium hirdetőire gondoljunk, hanem olyan szülőkre, elöljárókra, barátokra is, akik példájukkal és figyelmeztetésükkel az örök élet útjára terelik a rájuk bízottakat. Kevés bennük a hit, a vallásos ismeret, a kitartás, a türelem. Ezért kell kérni a mennyei Atyát, hogy tegyen bennünket ilyen munkásokká. Ez az aratás még verítékes munka, de Isten azt akarta, hogy országát mi is terjesszük környezetűn kben. 12. vasárnap (Jer 20, 10-13; Róm 5, 12-15; Mt 10, 26-33) AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSE Különösen János evangéliumából látjuk, hogy Jézus mennyire átélte küldetését. Az Atya küldöttének mondja magát, s mindenben az ő akaratát keresi. Életét is odaadja küldetéséért. Nem lep meg bennünket, ha apostolait és egyházát azzal bízza meg, hogy folytassák küldetését. Parancsát így részletezhetjük: 103
