Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Merza József: A családi élet megújítása
családtagok a „nem magamnak, hanem a családomnak vettem” önáltatásával nem írhatják le az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Beszélnünk kell tehát róla: mekkora rekesz lehet a család erszényében mások számára? Ugyanígy kérdés: van-e időnk nem-családtagok számára, van-e időnk, energiánk más családok számára? A „Gaudium et Spes" szerint „a család a maga lelki kincseit nemes lélekkel megosztja a többi családdal” (10) és a praktikus „Apostolicam actuosita- fem” szerint a család gyakoroljon aktív vendégszeretetet, szolgálja a szükségben lévő testvéreket. Fogadjon örökbe elhagyott gyermeket, fogadja be szeretettel az idegeneket. Támogassa a katekézist. Segítse az anyagi vagy erkölcsi nehézségben élő házasokat, az öregeket (11). Széles spektrum ez, amelyet sajátos körülményeink mindig nagyon konkrétan rajzolnak elénk. A legtöbb, amit a keresztény családok egymásnak adhatnak, hogy segítik egymást a keresztény családkia'akí- tás munkájában. Átadják egymásnak tapasztalataikat. Csak a legfontosabb területeket említem. A családi élet liturgiája: a közös imádkozások módja, közösségben történő lelkiismeretvizsgálat, megtanítani a gyermekeket arra, hogy saját szavaikkal is tudjanak imádkozni. Talán a legkevesebb a gyakorlatunk a családi szentírásolvasásban, s ebben aligha várhatnak a keresztény családok máshonnan segítséget, mint éppen egymástól. Biztos azonban, hogy ily feladatok megvalósításával válik a keresztény család az egész közösség energiaforrásává, és így árasztja „szét a világban azt a lelkületet, amely áthatja a szegényeket, a szelídeket, a békeszeretőket”, összegezve: a boldogokat (12). Csak a nem önmagának élő család fogja „nyilvánvalóvá tenni a Megváltó élő jelenlétét a világban” (13). Sokfelői halljuk, hogy a család válságban van, elavult ez az életforma. Az ilyen nézetek legjobb, konstruktív cáfolata a hivő emberek családi közössége. Tartsuk ezért elsőrendű fontosságúnak a szeretetgyakorlás legalapvetőbb földi keretének, a családnak krisztusi építését; tegyük lehetővé, hogy a benne rejlő értékekkel szilárd alapja legyen a hivő élet megújításának. JEGYZETEK 1. Ef 5, 21—33 és 6, 1-4; Zsid 13,4; 1 Kor 7, 1—11 stb. — 2. Lumen gentium 32. — 3. Lumen gentium 31. — 4. Lumen gentium 35. - 5. Lumen gentium 35. — 6. Esti Hírlap, 1971. július 28. — 7. Lk 17,10. — 8. Mt 25,30. — 9. Lumen gentium 35. — 10. Gaudium et spes 48. —11. Apostolicam actuositatem 11. — 12. Lumen gentium 38. — 13. Gaudium et spes 48. Lényeges újítások a keresztelési gyakorlatban Franciaország területén. — A francia egyház kb. tíz év óta úttörő munkát végez a keresztség kiszolgáltatása kérdésének teo- lógiai-lelkipásztori megoldásában. Már 1965 óta kötelező volt a szülőknek résztvenniök a keresztség előtti oktatásokon. 1969-ben élet- belépett egy új rendelkezés, amely szerint azoknak a szülőknek gyermekeit nem szabad megkeresztelni, akik visszautasítják az oktatásokon való részvételt, illetve akiknek nagyobb gyermekeik nem járnak hitoktatásra. A leggyökeresebb újításokat azonban az 1970-71-es év hozta. Több egyházmegyében - a püspöki kar engedélyével — új gyakorlatot vezettek be: Eszerint a vallásilag közömbös szülők gyermekeinek az egyházba való felvétele több lépésből áll: 1) A szülők kérik gyermekük keresztségét - a lelkipásztor hivatalosan tudomásul veszi ezt, s ettől kezdve katechumenként (hit-jelöltként) tartja számon a gyermeket. 2) A gyermek hitbeli alapkiképzés után, kb. 10 éves korban részesülhet a keresztség szentségében, és járulhat szentáldozóshoz, ha lelkileg érett a szentségek felvételére. 3) Végül 18-20 éves korában kapja meg a nagykorúság — a bérmálás szentségét. — Az eddigi eredmények nagyon biztatóak. A püspökök és lelkipásztorok a kereszténység komolyanvételéről, a hit elmélyüléséről számolnak be a kezdeményezés következményeként. „A család a teljesebb emberség iskolája. Hogy azonban életének és küldetésének teljességét elérhesse, szükség van a házastársak jóindulatú lelki kapcsolatára, egyetértésére, a gyermeknevelésben pedig a szülők szorgos együttműködésére.” (Az Egyház a mai világban, 52.) 96
