Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Merza József: A családi élet megújítása
Lindner: Der Usus Matrimonii. Seine sittliche Bewertung in der katholischen Moraltheológie alter und neuer Zeit 28. és Noonan, im. 47. — 21. Dubarle: Amour et fecondité dans la Bible 81-82. - 22. Rém 1,29.. 1 Kor 5,11., 2 Kor 12,21., Gal 5,19., Ef 5,3-5., Kol 3,5. - 23. Hirnes im. 81—96. — 24. Dubarle: La contraception chez saint Césaire d'Arles (La Vie Spirituelle, Supplement 1963. N. 67/517. és Noonan im. 146. — 25. Dubarle előbbi 516-517. — 26. Noonan im. 85. — 27. Lindner im. 34. és Noonan im. 77, 79. — 28. Noonan im. 97. — 29. Chrysostomos 24. Horniba PG 60, 626. — 30. Noonan im. 47—48. és Lindner im. 28. — 31. Lindner im. 64. és Noonan im. 134—135. — 32. Noonan im. 150. — 33. De nuptiis ot concupiscentia 1,15-17 PL 44, 423-425. — 34. Noonan im. 132. és De virginitate C. 9. - 35. Decretales IV. 5,7 - 36. Noonan im. 179—190. - 37. Bellarminus: Controversari um de amissione gratiae et peccato libri sex. Op. omn. IV. 5,5 és 5,8. — 38. Gaudium et spes 48-50. p. — 39. Humanae vitae 10. p. — 40. Noonan im. 172. - 41. Humanoe vitae 24. p. — 42. Sacramentum Mundi III. 191. Merza József A CSALÁDI ÉLET MEGÚJÍTÁSA A gondolati rendszerek élete és az emberiség élete szorosan összefügg. A társadalom fejlődésével az emberek egyre új szellemi építményeket hoznak létre. Ezek az adott társadalmon, mint alapon élnek tovább, s mindaddig fennmaradnak, amíg a társadalom és az eszmerendszer együttélése harmonikus, azaz amíg kölcsönös egymásrahatásuk mindkettőjük fejlődését elősegíti, éltetik egymást. Egy világnézet akkor pozitív, ha alkotó tettekre serkent, ha képessé tesz az emberiség nagy céljaiért való munkára. Rossz viszont, ha önzés, erőtlenség burjánzik belőle. Hasonlóképp: egy eszme akkor jó, ha éltető közösségeket kovácsol össze, s akkor rossz, ha pusztító közösségeket formál, vagy rombolja az emberi összetartozás kötelékeit. Mindennek tudatában a történelem nagy gondolati rendszerei mindig kiemelt helyen foglalkoztak a legszűkebb emberi közösség megerősítésével, az emberiség életének csirájával, a családdal. Mindig akkor kezdett egy eszme öregedni, amikor — elsőként - a családokban már nem volt ható tényező, amikor a család számára megszűnt segítség lenni. A család tehát próbaköve a világnézetek életképességének. Ezt a megállapítást alkalmazhatjuk keresztény eszmerendszerünkre is. Igaz ugyan, hogy a hivő ember számára az örömhír nem emberi eredetű, s ezért meggyőződéssel reméli, hogy e tanítás nem vész el, és sohasem kerül a sok szép, de már halott eszmével együtt az emberi történelem múzeumába. Ez a hit és ez a remény azonban egyáltalán nem zárja ki. hogy tudomásul vegyük: nagy ingadozások lehetségesek annak a kapcsolatnak az erősségében, amely összekapcsolja c mindenkori élő társadalmat a mindenkor meglévő keresztény eszmeiséggel. Az idők során jelentkező elhalás-tünetekért a felelősen gondolkodó keresztények sohasem hárítják Istenre a felelősséget, hanem kritikus szemmel lelkiismeretvizsgá- latot tartanak. A teológusok ezt kérdezik: mit teszünk azért, hogy hitünk elevenítse a családokat, hogy a családi élet számunkra ne gondot és nyűgöt, hanem kibontakozási lehetőséget jelentsen? A gyakorló családok pedig megvizsgálják a kérdés másik vonatkozását: hogyan ápolják a hitet, hogyan törekedjenek arra, hogy a hatékony hit hordozói legyenek, s ezáltal, a maguk módján, segítsék a keresztény tanítás továbbfejlődését. A tanító egyház Szent Pál leveleinek a családra vonatkozó teológiájától s gyakorlati intelmeitől (1) kezdve mind a mai napig világosan látta a család jelentőségét az egyház életében. A minapi zsinat atyái fokozott mértékben voltak tudatában annak, hogy nincs egyházi megújulás a család életének megújulása nélkül. A zsinati és a legutóbbi pápai okmányok jól tükrözik azt a fejlődést, amely oly jellemző korunkra az egyház nem-pap 93
