Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - FIGYELŐ - Molnár János: Cselekedeteink természetfeletti értéke
jelenségeinek megváltoztatásában, hanem az emberi gondolkodásmód átalakításában mutatkozik meg. A II. Vatikáni Zsinat szerint: „...amikor különféle bölcseleti, történelmi és matematikai tanulmányokba, vagy a természettudományokba merül az ember, vagy pedig ha a művészetekkel foglalkozik, nagy mértékben hozzájárulhat, hogy az egész emberiség az igaznak, jónak és a szépnek magasabbrendű megismerésére emelkedjék, egyetemes ítéletalkotásra képesüljön . . [9]. Az ember szellemi tevékenységének célja, hogy az élet érzékelhető jelenségei mögé tekintve az emberi életet a maga teljességében ismerje meg és ismertesse meg másokkal. Az emberi múltnak, az emberi cselekedetek lélektani hátterének, az adott valóságok nagy összefüggésének feltárása és bemutatása teljes valóságában mutatja meg az emberi életet. Az emberi élet teljes megismerésével feltárul annak minden értéke. Ha hiszünk abban, hogy az Isten jó, és az ő kezéből került ki a világ, akkor bíznunk kell abban is, hogy minél jobban ismerjük a bennünket környező világot, és benne az embert, annál több jót és szépet fedezünk föl benne, az életben található esetleges rossz ellenére is. Ezért aki jobban ismeri az emberi életet, a benne megtalálható értékek következtében tudatosabban és nagyobb örömmel vállalja is azt. Minden elvont tudományos tevékenységnek végső fokon az a célja, hogy az igaznak és a jónak ilyen magasabbrendű megismerésére tanítsa meg az embereket. A művészet is az emberi élet értékeit igyekszik megmutatni a maga külön eszközeivel. Az emberi élet jóságával egyben adva van szépsége is, és ezt a szépséget a művészet teszi számunkra hozzáférhetővé. Teljes emberségünkhöz a széphez való ragaszkodás is hozzátartozik. Ezért amikor az élet értékeit egyszerre szépségükön és jóságukon keresztül ismerjük fel, azok megvalósításában teljes emberségünkkel részt- veszünk. A tudósnak és a művésznek kettős az érdeme. Először: sokakat megtanít az igazi emberi értékek megismerésére és ösztönöz azok megvalósítására. Ez az emberi közösség szolgálata, a tudományos és művészi tevékenység érdemszerző voltának fő forrása. Másodszor: a széleskörű élet- és emberismeret révén a tudós és művész maga is tudatosabban valósítja meg az emberi értékeket. Ezzel ugyan közvetlenül csak önmagát tökéletesíti, de így is a közösséget szolgálja, mert ő is a közösség tagja. Az emberi értékek ismeretének azonban természetfeletti életünk szempontjából különleges jelentősége is van, mint ahogy erre a II. Vatikáni Zsinat is rámutat: ,,Az emberi lélek felszabadul ezáltal a tárgyi világ rabszolgaságából és akadálvtalanabbul kérms felemelkedni a Teremtő imádására és a róla való elmélkedésre. Sőt, a kegyelemtől ösztönözve kész lesz elismerni Isten Igéjét, aki megtestesült, hogy mindenkit üdvözítsen, és önmagában mint főben egyesítsen”. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy minél jobban ismeri valaki a bennünket környező világot, és benne az embert, annál alkalmasabb alany a kereszténységre (a bennünket üdvözíteni akaró, mindent önmagában mint főben egyesítő megtestesült isteni Ige elismerésére), és alkalmasabb alany arra, hogy a kegyelem intenzívebben működjön benne. Itt van az a pont, ahol emberségünk igazi értéke megmutatkozik. Emberi erőfeszítéseink révén cselekedeteink soha nem nyernek természetfeletti jelleget. Mindössze egyet tehetünk: előkészíthetjük magunkat a kegyelem befogadására, és arra, hogy a kegyelem hatékonyabban működjön bennünk. Ezt azonban nem a természetfelettire, mint ilyenre való törekvéssel érjük el, mert ez az ember számára mintegy légüres térben való mozgást jelentene. A kegyelemmel Isten teljes emberségünkét emeli magasabb síkba, értékarányaival együtt. Ami bennünk természetes emberi síkon nagyobb érték, az nagyobb érték a kegyelem emberi természetünkhöz viszonyított magasabb síkján is. Ezért aki nagyobb természetfeletti értéket akar megvalósítani, annak nagyobb emberi értékre kell törekednie. Ezt jelenti önmagunk előkészítése a kegyelemre, mely természetes értékeinket átváltja természetfelettiekre. Aki több emberi értéket valósított meg, az megtérésekor több természet- feletti értékre ébred rá, lés ezt nagyobb intenzitással szereti. Ezért az emberileg értékesebb ember alkalmasabb arra, hogy a kegyelemtől ösztönözve elismerje Isten Igéjét, kereszténnyé legyen. Megtérésünk után pedig a természet- feletti értékek növelésének a módja nem a természetfelettire, mint ilyenre való törekvés, hanem az igaz emberi értékek gyarapítása és elmélyítése. Ezeket váltja át a bennünk működő kegyelem természetfelettivé. Aki szent akar lenni, annak igazabb emberségre kell törekednie. * Végső fokon tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy keresztény magatartás és emberi magatartás számára nincs külön út. A keresztény éppen őszinte emberségén keresztül lesz igazi kereszténnyé. Életünknek - akár hivő valaki, akár nem — értelmet az ad, ha hasznossá tudjuk tenni magunkat embertársaink számára, akár egyszerű fizikai munkával, akár a szellemi értékek megmutatásával és megvalósításával. Mi hivő emberek hisszük, hogy embertársaink szolgálata örök életünk forrása is. De annak is, aki nem jutott el a kereszténységig - ha igaz ember akar lenni —, ezt az utat kell járnia. Igaz embersége előkészíti, hogy igaz keresztény legyen, ha Isten kegyelme megérinti őt. A közös út pedig amelyen járunk, mindnyájunk számára az őszinte emberi párbeszéd alapjává lesz. JEGYZETEK I. Egyház a mai világban konst. 39. - 2. Uo. 12. és 25. - 4. Vö. Summa Theologiae I—II. Q. 21. a. 3-4 ca. - 5. Vö. Mt 25, 34-40. - 6. Egyház a mai világban konst. 12. - 7. Uo. 35.- 8. Uo. 67. - 9. Uo. 57. - 10. Uo. 57. 62
