Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Pál (VI.) (pápa): VI. Pál pápa az olasz püspökökhöz - János (XXIII.) (pápa): Vész-próféták - A teológia feladatairól; a tízparancs új fogalmazása az osztrák elsőáldozók számára; hírek, beszámolók a világegyház életéből; a szentmisében végzett bűnbánati ima jelentősége (Ebele Ferenc); kegyelem és fejlődés (Tóth Aladár)
TEOLÓGIAI—LELKIPÁSZTORI JÉG YZETEK „A tekintély gyakorlásának két módja lehetséges: az első az, hagy másokra nyomást gyakorol unk, korlátok közé kényszerkjük a másik ember szabadságát és aktivitását, leginkább úgy, hogy félelmet keltünk benne. A másik mód az, hogy segíteni akarunk azáltal, hogy az emberek a lehető legjobban, szabadon és felelősen bontakoztathassák ki saját értékeiket. A magunk számára e második módot választottuk, mivel ez jobban megfelel az egyházi tekintély természetének és céljának, s mivel Pál apostol is így írt korín-tusi híveinek: ,Nem hiteteken akarunk uralkodni, hanem örömötöknek akarunk gyarapítói lenni’ (2 Kor 1,24)”. VI. Pál páp<) az olasz püspökökhöz (Osserv. Romano, 1970. ápr. 12.) * Vész-próféták Gyakran előfordul, hogy megszomorítanak bennünket olyan embereik nyilatkozatai, akiket vallásos buzgóság vezet ugyan, de akik nem rendelkeznek elegendő józansággal ahhoz, hogy helyesen ítéljék meg a helyzetet. Folytonosan arról beszélnek, hogy korunk - a múlthoz viszonyítva - egyre mélyebbre süly- lyed. Ügy viselkednek, mintha nem tanultak volna a történelemből — amely pedig „az élet tanítómestere” mintha az elmúlt korokban minden tiszta és hibátlan lett volna. Mi azonban egészen más véleményen vagyunk, mint ezek a balsors-próféták, akik folytonosan csak vészt jósolnak, mintha a világ pusztulás előtt állna. Az emberiség életének jelenlegi fejlődésében, amelyben úgy tűnik, hogy az emberiség egységes rend felé halad, sokkal inkább kell felismernünk az isteni Gondviselés rejtett tervét. Ez az isteni terv az idők folyamán - az ember művei által, de többnyire messze túlszárnyalva az emberi várakozásokat - saját célját követi, és mindent, még az ellentétes emberi törekvéseket is bölcsen úgy irányítja, hogy az egyház üdvére váljanak. XXIII. János pápa * Az antropologikus teológia a teológia feladatáról Sokat feszegetett kérdés, hogy mi a teológia feladata korunkban. Kemény bírálat éri egyrészt azt az egyoldalúan „vertikális” irányt, amely elfelejtkezik az emberről, annak igényeiről, s olyan szobatudomáinyt űz, amely az élettől elszakadt elméleti kérdések kidolgozásában fecsérli el erejét. Nem kevésbé helytelen azonban az előző irányzat egyoldalúan „horizontális” ellenpólusa sem, amely divatos irányzatoknak „udvarol”, s a modern tudományokkal vagy a humanizmussal való párbeszéd jelszava mögött elfelejtkezik Krisztus tanításáról. — Sem a Krisztustól, sem az embertől elszakadt teológia nem felelhet meg hivatásának. Ha a teológia feladata után kutatunk - állapítja meg Leo Karrer -, mindenekelőtt meg kell kérdeznünk, hogy mi volt Krisztus feladata, küldetése (Die Funktion des Theologen - in: Diakonia/Der Seelsorger, 1971/4, 233-44). Krisztus választ, megoldást hozott a kereső és létében megoldatlan ember számára. Nem egy elit-réteghez szólt, . nem papokhoz vagy tudósokhoz, hanem az emberhez: vámosokhoz, bűnösökhöz, tanulatlanokhoz, nyomorultakhoz is. Mindenkihez szólt, aki keres, aki választ akar kapni, aki felül akar emelkedni önmagán, illetve aki meg akarja -találni önmagát azáltal, hogy felemelkedik, hogy felnyílik a transzcendencia felé. Krisztus művének lényege, hogy integrálta, egységesítette, s ezáltal megoldotta az emberi természet ellentétes pólusait, dimenzióit, feloldhatatlan belső feszültségét. Krisztus tehát lényegileg az emberhez szólt. Az egyház és a teológia feladata ugyanaz, mint Krisztusé: választ kell adnia - azaz le kell fordítania Krisztus válaszát a mai ember számára. Ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt -meg kell hallania a mai ember kérdések. A teológia így ,,kérdező teológiává” lesz. Kérdezővé, mert nem az élettől sterilizált, előregyártó« patent-megoldásokat kíván adni, hanem meg akarja élni az ember mindig új kérdéseit, hogy kereshesse a reájuk adandó választ. A teológia így Isten után kutat az emberben, és az ember kérdéseire keresi a választ Istenben. - Vajon nem lényegi mulasztása-e a -jelen teológiájának, hogy nem eléggé mérte fel az ember -igényeit. Hogy gyakran -nem az égető problémákra keresi a választ, hanem átsiklik azok felett, és maga- csinálta kérdéseken rágódik? Krisztus tanításának jellemzője, hogy soha nem elméleti: Minden téren kapcsolatiban áll az élettel. Krisztus életszerű, életre adott válaszának az egyház életében kell láthatóvá válnia. Az egyház csak akkor beszélhet arról, hogy Krisztus választ adott az ember-létre, ha saját élete valóban -betedjesülten emberi, ha a megoldott ember-létről tanúskodik. Ilyen értelemben a teológia első feladatai közé tartozik a humanum vizsgálata, védelme és krisztusi integrálása. A kereszténység társadalomkritikai szerepe pedig éppen a Krisztusban beteljesült humánum megélése (J. B. Metz). 269
