Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FIGYELŐ - Péch Lilla: A kenyér és a bor
„amíg Isten lesz, minden a mindenekben” (i Kot 15,28). Befejezésül Jeleníts Istvánt idézem: „A kozmosz rendje hatalmas, de halk szó. Az Ószövetség hatékonyabb, de sokkal szükebb körű. Krisztusban, amikor Isten szava testté lett, és köztünk ütötte fel sátorát, Isten belekiáltott a történelembe. De ez a kiáltás azért olyan hatalmas, mert beteljesíti a múltat, rezonátorként megzendül mögötte az Ószövetség .. . Krisztus is „szóra bírta a mindenséget”, a kereszt körül, a húsvét fényében újra Isten szavává tisztul a világ. Ezekben az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk az Isten, kit mindenek örökösévé rendelt” {Árnyak és jelek, TEOLOGxA, 1970 március). Egyetlen hozzáfűzött mondattal szeretnénk lezárni tanulmányunkat: így válik maga az Egyház is mint Krisztus titokzatos teste, titkainak és kegyelmeinek sáfárja hatékony jellé a világoan, Isten üdvözítő szeretetének köztünk élő és bennünk megvalósuló SZIMBÓLUMÁVÁ. Farkas Attila A kenyér és a bor- Keresem, hogy mit akartál a Kenyérrel és a Borral? Az biztos, hogy Testedet és Véredet értetted mindkettőn, mert ha csupán „szellemi eledelt” — tanításodat — jelentette volna az Általad adott eledel, akkor nem engedted volna, hogy annyian otthagyjanak, megbotránkozva .kemény Beszédeden”. Vagy akik otthagytak, nem azon botránkoztak meg csupán, hogy Te mennyből valónak mondtad Magadat? Az utolsó vacsorán félreérthetetlenül a kezedbe vett, megtört kenyérre és az odanyújtott borra mondtad, hogy az a Te Tested és Véred. A Te Tested evését és Véred ivását adtad feladatul! Bizonyára erről beszéltél korábban is azoknak, akik emiatt otthagytak. Azok nem hagytak el, akik hittel-meggyőződéssel tették rá életüket a Te igéidre! „Fülük” volt a hallásra! I. Keresem, mi a szándékod azzal, hogy ne csak Lelkedet vegyük, hanem Testedet- Véredet is együk!- Kenyérevést-Borivást rendeltél el! 1. Az első Kenyérevéssel és Sörivással új szövetséget kötöttél! Ünnepélyes pecsét volt ez. De Neked nem volt elég ez az egy alkalom- ismételteim akartad velünk. 2. Jelnek is használtad!· A Kenyértörtésről ismertek föl Téged az emtnauszi tanítványok. 3. Emlékeztetőnek akartad! Valóban Te nagyon jól tudhattad, hogy több mint másfél évezred során mát jóformán csak ez marad meg a követelésedből - parancsaid közül csak ennek gyakorlása. Éneikül talán már senki sem emlékezne meg Rólad! 4. Az ember kultusz-igényét is ki akartad elégíteni? VoLt-e szándékodban valami olyan is, hogy ezzel akartad elvonni az embert a Neked annyira nem tetsző véres áldozatoktól? 5. Gondoltál arra is, hogy az emberek a kapott kinyilatkoztatás mellett valami láthatót, kézzel foghatót is akarnak? Ezt akarta a pusztában vándorló választott nép is: aranyborjút, melyet mindennap oltárán láthat. 6. Csupán emlékeztetőnek egy kép is megtenné! Te nem az emlékeztető „kép”: a kenyér és bor szemlélését rendelted el, hanem evését! - Azt mondtad, hogy a Te Tested evése és Véred ivása nélkül nem lesz élet mi- bennünk. Ez az evés és ivás feltétele annak, hogy az örök életet elnyerjük.- Miért evéssel-ivással akartad, hogy emlékezzünk? - Szimbólumnak akartad csupán? - A Veled eggyé levés szimbólumának? - Hogy ne felejtsük el, hogy a Veled eggyé levés által lesz élet mibennünk? Hogy csak így nőhetünk bele az örök életbe?- Te nem szimbólumnak akartad! Azt mondtad, hogy ez a Kenyér valóban a Te Tested, és ez a Bor valóban a Te Véred! Inkább hagytad, hogy a megbotránkozók elmenjenek! II. Kerestem, hogyan gondoltad Te mindezt?- Hogy van az, hogy ami kenyér volt, az a Te Tested lett, és ami bor volt, az a Te Véred lett? r. Test és Vér: csupán a hivő számára? Aki ezzel a jellel a Veled való egyesülést akarja? A Hozzád tartozók közös vételaktusa az, ami. a Te Testeddé engedi válni a Rádemlékezéssel vett Kenyeret? Vagy a Te szavaid elismétlése nyomán a kenyér és a bor bárki számára a Te Tested és Véred lesz? Te nem beszéltél erről! De a tény az volt, hogy a Veled sorsközösséget vállalni kész Tizenkettőnek adtad oda Testedet-Véredet. Nem a vétel-aktus folytán lettél az utolsó vacsorán Test és Vér, hanem a kimondott szavak erejében. De Te ezeket a szavakat nem akárkiknek a számára mondottad ki, hanem azok számára, akik ilyeneket mondtak Neked: „Menjünk mi is és halljunk meg vele együtt” (Jn 11,16), „Az életemet adom érted” (Jn 13,37). 2. Teremtett világod tele van csodálatos változásokkal, de ilyen változást sehol nem tudok felfedezni. - A hernyóból nem úgy lesz lepke, hogy egy értelemmel rendelkező teremtményednek is akarnia kell, hogy lepke legyen. És látszólag sem 'marad hernyó! - A Te megtestesülésed nemcsak egyszeri megtestesülés volt? Valahányszor elhangzik egy pap ajkán az idézet - Te annyiszor újból megtestesülsz? - Ha így van, akkor értem, hogy oltárra kell tenni a 267
