Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FÓRUM - Világiak teológiai képzése
gyóntató és gyónó megszabadul a felöl do zás i mechanizmus unalmassá és kényelmetlenné lett terhétől. Sajnos, az a baj, ihogy a gyóntatok „feloldozó gépekké” lettek. Akiben élnek a nagy jézusi szándékok, az ma is szenvedéllyel gyóntat; az, aki követni akarja Öt, az ma is igényli a gyónásban kapott vezetést. Becsületvesztésbe került egy olyan eszköz, amelynek pedig igen nagy jelentősége van Jézus ügyének előbbrevitelében. Ha megközelítőleg volna annyi önbecsülése és becsülete a gyóntatónak, mint annak az idegorvosnak, akinek rendelőjében órák hosszat várnak a páciensek, hogy aztán egy húsz perces beszélgetésért kifizessék a ioo Ft-ot, iákkor nyugodtan elhagyhatnánk a jelenlegi gyó- nási kötelezettséget. De megközelítőleg sincs ekkora! Az amúgyis kötelező szentmise-hallgatási idő alatt keressük meg a gyóntatókat, ingyen és bérmentve. Nem ülünk be várószobájába, nem áldozunk rá fél-délutánt, sem ioo Ft-ot . . . Nem megszüntetni kellene a igyónást, hanem újra megteremteni a megbecsülését. S ezt nem azzal kell kezdeni, hogy a gyóntatószéket lecseréljük gyóntatószobára két karosszékkel. Segíthet a lélek oldódásában, gátolhatja is. De ettől még nem változik meg semmi sem. Aki komolyan igényli a gyóntató segítségét, ma is megtalálja a karosszék-megoldást, ha szüksége van reá. A bűnbánat szentségének „átszervezése” nem oldhatja meg az emberi testvértelenségből fakadó problémákat. Jó a bűnbánati liturgia; jó az is, ha annak szövegei tudatosítják a kollektív bűnöket. Segítséget azonban csak a jézusi Út vállalása és hirdetése hozhat. Az Út pedig az önmagámról való lemondással kezdődik, amikor elkezdek „másokért” élni. Hiszen a testvértelenségen csak úgy lehet segíteni, hogy szegénnyé teszem magam az éhezők megsegítéséért. Segítséget csak az adhat, ha a keresztre feszített Jézus lesz az igehirdetés tartalma: Utána kell menni a Golgota felé menő Jézusnak, fel kell vennünk a keresztet. Ez a kereszt nemcsak a mindennapi élettel 'járó bajokat, nehézségeket jelenti, hanem az üldözést, a szenvedést és a Golgota vállalását is. Jó a bűnbánati liturgia és jó a gyónás, ha tudjuk, hogy vállalnunk keli a keresztre feszülést, ha nem akarunk keresztre feszítővé lenni. Sajnos a liturgia „átszervezése” nem elegendő! A gondolkodás és az élet átszervezésére van szükség. Metanoiára, a jézusi gondolkodásra és életalakításra, a megtérésre. Meg kell térnünk önbecsapásainkból, tisztesség-normánkból Jézushoz - akár bűnbánati liturgiával, akár gyónással, akár mind a kettővel, sőt: akár mind a kettő nélkül. M.I. tisztviselőnő VILÁGIAK TEOLÓGIAI KÉPZÉSE Sokak régi kívánságának szeretnék hangot adni. Nagyon szükségesnek és időszerűnek tartom a világi hívők magasabb fokú, rendszeres teológiai oktatását. Eléggé köztudott, hogy nem állok egyedül ezzel az óhajommal. A kot megnövékedett igényei az eddigieknél sürgetőbben követelik a probléma intézményes megoldását. Sok világi hívőnek, nőnek és férfinak is igénye ez. A II. Vatikáni zsinat a Világiak apostolkodásáról szóló határozatában kijelenti, hogy a világi apostolság nemcsak az élet tanúbizonyságában áll, hanem a szó erejében is. A lelki képzésen kívül pedig joga és kötelessége a világi hívőnek is a jól megalapozott elméleti hittant tudás megszerzése, hajlamának, műveltségének megfelelően. A Zsinatnak a Keresztény nevelésről kiadott Nyilatkozata előírja, hogy mindenhol legyen teológiai intézet, ahol világi hallgatókat is képeznek magasfokú teológiai szinten. Hazánkban eddig erre nincs lehetőség, bár a világiak teológiai oktatása már megvalósult szerte a világon (Nyugaton, NDK-ban, Lengyelországban stb.). Gyakorlatban azt tartanám a legmegfelelőbb módjának, ha színvonalas előadók - pl. a Hittudományi Akadémia tanárai - heti két-három alkalommal esti időben tartanának előadásokat a teológia tantárgyaiból. Ezekre beiratkozva sokan akár levelező tagozaton is elvégezhetnék a kurzust, pl. a vidékiek. A 'beszámoló, illetve vizsga fakultatív lehetne. A jelentkezőktől felvételi vizsgát kellene megkívánni a nívós oktatás érdekében, hiszen nem népszerűsítő előadásokról, hanem komoly stúdiumok elvégzéséről van szó. Ez egyben alapul szolgálhatnak a hazánkban is előbb-utóbb szükségszerűen felállítandó diakonátusnak. Az csak természetes, hogy ezeket a tanulmányokat nők éppúgy elvégezhetik, mint férfiak, hiszen semmi igazságtalan diszkriminációnak nincs e téren helye Isten Egyházában. Annál is inkább, mivel szocialista társadalmunkban a nők egyenjogúsága elvben és egyre nagyobb mértékben gyakorlatban is megvalósult, előttük világi vonalon nyitva állnak a legmagasabb szintű tudományos képzés lehetőségei. Azért kellene ezeket az előadásokat esti időben tartani, mert a hallgatók minden bizonnyal nemcsak nyugdíjasok lennének. L. M. 256
