Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - TÁVLATOK - A nő emberi méltósága: örök igazság, vagy új felfedezés?
keríteni. Az önuralom magasabb fokú volt: az ember uralkodott vágyain, nem pedig azok vették az embert szolgaságukba. - Természetesen Szent Tamás megállapításai még kiegészítésre szorultak. S e kiegészítő munka nem a teológusokra várt, hanem a szaktudósokra, a biológia, orvostudomány seb. képviselőire. A szembetűnő „kettősséget”, a belső feszültséget később a modern tudományok azzal hidalják át, hogy hangoztatják: nines itt szükség „természetfölötti” magyarázatra. A „természetes vágyaknak” mintegy „személytelen” eluralkodását ugyanis kielégítően magyarázza az emberi hormonális tevékenységnek az egész emberre (nem csupán a szexuális vonatkozásokra) gyakorolt életfontosságú hatása. Az emberi hormonok - amint arról a szaktudományok egyre pontosabb tájékoztatást adnak — nem csupán a biológiai szférában aktívak, hanem hatékonyak pszichológiai vonatkozásban is. A teológia, amidőn megállapításokat tesz pl. az emberi szexualitással, vagy épp a társadalmi életnek alakulásával, törvényeivel kapcsolatban, nem vonatkoztathat el a profán tudományok eredményeitől. All ez a megállapítás arra az esetre is, amidőn a nőről, annak helyzetéről, értékéről stb. tesz kijelentéseket. Itt nincsen helye valamiféle „tiszta”, azaz gyökértelen metafizikának, sem az irrealitás talajára építő teológiának. Erre gondolva - bár láttuk, hogy Szent Tamás a ,^pogány” tudóst hívta nagytekintélyű „egyházi tanítók” ellen segítségül — szinte tragikusan hat, hogy a középkor legnagyobb egyházi gondolkodója függetleníti magát a reális tapasztalástól, tényéktől, amidőn az asszony lényegéről, lényeges adottságairól szól. Schöllgen részletesen írt erről nagy munkájában, a számos kiadást megért „Die soziologischen Grundlagen der kath. Sittenlehre” című könyvében. Röviden összefoglalva: Szent Tamás itt korától, kortársainak akkor épp „modern” szakismereteitől elvonatkoztatva, kizárólag a „Filozófusra”, Aristotelesre támaszkodik, s az ókori orvostudomány szemléletére. E felfogás ma természetszerűen primitívan hat, de már saját korában is elavult volt, és idegen a Biblia világától is. Ami pedig ennél is sajnálatosabb: Tamás a téves előzményekből téves következtetéseket is vont le. így pl., hogy a nő - a kisgyermekhez hasonló módon - a férfi uralma és irányítása 'alá tartozik. Vagy: erkölcsileg kevésbé ellenállóképes, kevésbé érett, s ezért óvni kell a bor élvezetétől stb. \ Aligha férhet kétség hozzá - a nagy „elka- nyarodás”, az „egyházivá” avatott tanítás után -, hogy a nő rehabilitására irányuló küzdelmet a profán tudományok, ezeknek munkásai indították el. Az „élet forrásának”, az „élet anyjának” tiszteletben tartását, rangemelését - írja Schöllgen - a modern profán tudományok kezdték sürgetni. Nem etikai, hanem szoros értelemben vett „tudományos” megfontolások alapján. 1737-ben felfedezték a női petesejt sorsdöntő szerepét az élet továbbadásánál, ezzel pedig egyszersmind megtörték a „férfi egyeduralmát”, nemző erejének szinte mágikussá avatott voltát. A férfiúi „méltóság” trónfosztásának folyamata e felfedezéssel vette kezdetét. Hogy még csak egy állomást említsünk: a Men- del-(éle felfedezés (1900) nyomán támadó új ismeretek sorozata az egyént - férfit és nőt - és a társadalmat egyaránt megtisztelte, s egyszersmind meg is terhelte a „biológiai és társadalmi kiválasztódás” felelősségével. Mit sem változtat ezen, hogy a szex nevében és őserejében álcázott üzleti kizsákmányolás napjainkban épp e felelősségtudatot kívánja feledtetni, háttérbe szorítani. Korunk asszonyainak lenne feladata és missziója, hogy a közéletben rámutassanak: a szexnek konzumcikké alakítása éppúgy ellenkezik a modern tudomány - biológia, lélektan, társadalometika stb. - legszolidabb eredményeivel, mint az ősi bibliai morállal. Azt sem feledhetik, és erre figyelmeztetniük is kell, hogy a modern szexhullám a férfiak, a „teremtés koronái” számára szinte előkészítőjévé válhat egy újabb hárem-mentalitásnak, vagy épp a felelőtlen csoportszexnek. A keresztény erkölcstudomány művelői pedig- fejezi be Schöllgen - nem feledhetik: a szak- tudományok fejlődését és eredményeit újra és újra dolgozzák be ismeretanyagukba. Bármily különösen hangzanék is, de épp a szaktudományok felől érkező — tán öntudatlan és akaratlan — segítségnyújtás vezetheti, sőt vezette vissza a teológiát, az egyházi szemléletet a Biblia ősi gondolkodásához, a szentírási szemléletmódhoz. Annak a kinyilatkoztatott tanításnak mintegy újbóli felfedezéséhez, hogy a női méltóságról úgy szóljon, mint a férfi egyenrangú partnerének személyi méltóságáról. Arról, mely a szexuális szférát is belekapcsolja a házassági kapcsolat egységébe és harmóniájába. Ez az egyetlen emberhez - férfihoz és nőhöz - méltó, a női méltóságot biztosítani képes szemlélet. nr. 246
