Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencze Anzelm - Söveges Dávid: Én és te
A görög szó, „karakter”, benyomott bélyeget, jelt jelent. A fiatal lelket mindenfelől benyomások érik: az otthon, az utca, az iskola, a társak, a szokások, a könyvek, film, színház, játék, álom stb. Némelyikük utánzásra, követésre indít, mások csak kérdéseket adnak fel. Ezek között áll a nevelő azzal a tudatos szándékkal, hogy válogatást ad a növendékeknek ezekből a benyomásokból, eléje tárja, amit helyesnek tart, amilyennek lennie kellene. Ezért kell, hogy a nevelő alázatos legyen. O csak egy a sok „benyomó”, karaktert adó tényezők között. De legyen egyben felelősséggel telt is, mert talán ő az egyetlen, aki tudatosan és akarva hat. És végül tudja, hogy csak egy út vezet ezen a téren a növendékéhez: a bizalom útja. A fiatal embert elrémíti a világ kaosza, összevisszasága, zavarossága. Kiutat, megnyugvást jelent számára, ha bízhat egy emberben. Ilyenkor megszűnik ellenállása a nevelővel szemben, elfogadja a nevelőt, mint személyiséget. Érzi, hogy ez az ember nem csupán a foglalkozását űzi, hanem részt vesz életében. Hogy ez az ember őt elfogadja, mielőtt még formálni akarná. Ekkor tanuil meg a növendék kérdezni. A nevelőnek nem az a feladata, hogy diktálja: mi a rossz és mi a jó, hanem, hogy felelősséggel válaszoljon a kérdésekre. Nem a pedagógiai szándék a fontos, hanem a pedagógiai találkozás. A határokat azonban a nevelőnek sem szabad túllépnie: ahol bizalom van, ahol kérdezni mer a növendék, nem jelenti még azt, hogy már egyetértés is van. A növendék „külön véleménye” továbbra is fennállhat. Mégis, a bizalommal már ki tud lépni magányából, elzárkózásából, megindulhat az Én—és-Te kapcsolat felé, amit persze legtöbbször nem nevelőjével, hanem mással, a baráttal, szeretővel fog kötni, de éppen e nevelés eredményeként. Az Istenhez való viszonyuk is olyan, mint a szüleikkel, mint a nevelőikkel való kapcsolatuk. - A konfliktusok is nevelnek, ha szabad légkörben kihordják, megbeszélik őket. Ezért a nevelővel való konfliktusok is nevelő hatásúak. A művészetek A művészetekben is van mindig valami személyes vonás: az Én szól a Te-hez a művészileg alakított anyagon keresztül: hang és zene, szín és vonal, kép és kő, nyelv stb. közegén át, benne az Én mellett, az Én-nel együtt a szépséget is kifejezve. Az Én-és-Te filozófiát elhanyagoló különféle materialista világnézetek a művészetekről csak roppant szegényeset tudnak mondani. A világ tükrözését látják például a művészetekben, és minduntalan a tudománnyal vetik össze, mely a tárgyi világba, az Én-és-Valami viszonyba tartozik. Természetesen, mivel anyagon keresztül történik az Én-nek ez a megnyilatkozása, azért a művészet mindig kapcsolatban van a tárgyi, a Valami-világgal is. A iszemélyhez kapcsolódó oldalát talán kifejezésnek, a tárgyhoz kapcsolódót pedig ábrázolásnak nevezhetnénk. A művészetekben minden korban együtt van a kettő, bár hol az egyik, .hol a másik kerülhet túlsúlyba. A zenében is több a kifejezés, mint a regényben.Egy „nonfiguratív” festmény inkább kifejez, egy tégi tájkép Vagy portré inkább ábrázol. - A művészet ezért sokkal inkább rokona a szerelemnek vagy vallásnak, mint a tudománynak. Ezért válhat a művészetből bizonyos valláspótlék is. Művészet, vallás, szerelem Művészet, szerelem, vallás: e három rokon abban, hogy a Te-t kereső „erosz” működik bennük. És mindháromban el is lehet érni a beteljesülést, a találkozást a Te-vel. Mivel azonban icsak a vallás képes biztosítani az örök Te kapcsolatát, a 227
