Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Nyíri Tamás: Túlparti fények
Kevesebbet kellene gondolnunk arra, amit hátunk mögött hagyunk, mint arra, amit keresünk. Minden változásban benne van a halál is; ez az, ami félelmet kelt bennünk, anélkül, hogy be mernénk ezt vallani. Ám az a fontos, hogy a halál szolgálja az életet. A változások felkészítenek minket a halálon túli gyökeres újdonságra: az élő és látható Istennel való találkozásra. ADRIEN GAND Lille püspöke TANULMÁNYOK Nyíri Tamás TÜLPARTI FÉNYEK „Ismert közmondás, hogy senki sem hős a komornyikja előtt” - írja Hegel -, „de nem azért, mert nem hős, hanem azért, mert emez komornyik” [i]. A komornyik nem fogja fel a nagyságot, nem látja meg lényegét: az ember önmagát felülmúló transzcendenciáját. Ittlétünk azonban szükségképpen a közvetlenül érzékelhető és fogható valóságon túlra mutat. Bár a marxisták szerint az emberből áradó transzcendens légkör nem a világon túlra, hanem a társadalmi gyakorlatra irányul, a hívőnek elegendő támpontja van, hogy valódi transzcendenciaként értelmezze azt. Az átlag-fogyasztók komornyik-gondolkodása ellenére a modern világban Peter L. Berger „újra felfedezi” a transzcendenciát [2]. A szociológus - a rahneri teológia nem titkolható hatása alatt [3] - a mindennapi életben keresi a transzcendencia jelzéseit. Elemzi a valóságról alkotott természetes képünkbe mindenestül beletartozó viselkedésformákat és gesztusokat, amelyek mindennapos voltuk ellenére is túlmutatnak a mindennapokon, s megnyilvánul bennük az emberi egzisztencia történelem és társadalom fölötti oldala. Ha keresztény hitünk központi igazsága, Isten emberré válása - az önmagát felülmúló ember történelmileg megismételhetetlen és utolérhetetlen megvalósításaként - egyben az ember emberré válása, s mindegyikünk emberré levésének a föltétele, akkor karácsonyi készületnek is beillik, hogy Bergert elkísérjük felfedező útjára [4]. Gondolatai nyomán megkíséreljük kimutatni, hogy a bizalomban, a játékban, a reményben, a nevetésben felvillanó túlparti fények a transzcendencia jelzései életünkben. A rend Elsőként a rend igényét említi Berger, azt a bizalmat, hogy végül is „rendben van minden”, hogy a valóság olyan, amilyennek lennie kell. Bár ez nem ellenőrizhető empirikusan, a „rendben van minden”-meggyőződés teszi lehetővé a mindennapi életet. Ha gyermeke ifölriad álmából, az édesanyja karjába veszi, és elcsitítja. Talán lámpát is gyújt, hogy elűzze a bizonytalan félhomályt. Beszél, énekel, s e kommunikáció tartalma mindig ugyanaz: nem kell félni, minden rendben van, minden jól 205
