Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 3. szám - FÓRUM - Molnár János: Molnár János válasza a "Cselekedeteink természetfeletti értéke" c. írásával (Teológia, 1971. 59-62. l.) kapcsolatban felmerült nehezségekre - A Váci Katechetikai Bizottság 2 indítványa

FÓR UM A „TEOLÖGIA” 1971. i. számában ($9-61.1.) közöltük MOLNÁR JÁNOS: Csele­kedeteink természetfeletti értéke c. írását. A tanulmánnyal kapcsolatban számos - jobbára azonos problémákat tartalmazó - levél érkezett a szerkesztőséghez. A fel­merült nehézségekkel kapcsolatban közzétesszük Molnár J. válaszát. Szerk. Dolgozatomban azt igyekeztem megvilágítani, hogy természetes emberi értékeink természet- feletti szempontból is valódi értékeket jelen- tenek-c. Mivel Isten a kegyelem révén egész emberi természetünket beleállította a termé­szetfeletti rendbe, ezért a kérdésre igennel kell válaszolnunk. Sőt, a „gratia supponit naturam” (a kegyelem a természetre épít, feltételezi azt) elve alapján, kézenfekvőnek látszik az a gon­dolat is, hogy a természetes szempontból érté­kesebb cselekedeteink értékesebbek természet- feletti szempontból is. A természetfeletti rendbe való beleállitás ugyanis nem változtatja meg a természet értékarányait. S amennyiben elfogad­juk azt a tételt, hogy emberi cselekedeteink értéke a közösség javának előmozdításától függ, igaz az is, hogy aki természetes síkon többet használt az emberi társadalomnak, az több ér­demet szerzett természetfeletti szempontból is. Mindez azonban csak azt mondja ki, hogy minden természetes síkon értékes cselekedetünk a kegyelem hatására - mondhatjuk így is: a ke­gyelem állapotában értékessé válik - természet- feletti szempontból is. Más kérdés azonban, vajon a kegyelem ha­tása egyedül arra korlátozódík-e, hogy termé­szetfeletti síkra emelje természetes érdemein­ket, vagy valamilyen formában önállóan is a természetfeletti érdem forrásává váljék. A ki­nyilatkoztatás ezt az utóbbi tétek támasztja alá. Például: a szőlőmunkásokról szóló példabe­szédben (Mt I9,}o-20,i6) a szőlősgazda nagy­lelkűsége teszi egyenlővé a munkásokat, akik különböző mennyiségű munkát végeztek. Ha­sonlóan értelmezhetők Szent Pálnak Krisztus Misztikus Testéről mondott szavai: „Isten ha­tározta meg minden egyes tag feladatát a test­ben, tetszése szerint”. Gyakran „ ... a gyön­gébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek” [amennyiben Isten kegyelme azzá teszi őket] (1 Kor 12,18.22.). Itt Isten kegyelme dönti el egy-egy tag fontosságát, tehát értékét is. Bár itt a rendkívüli kegyelmi adományról van szó, lényegében mindez igaz a kegyelem rendes működésére nézve is. Annak megválaszolása, hogy végső fokon természetfeletti értékeink ki­alakításában milyen fokban játszanak szerepet a kegyelem által felemelt természetes értékeink, s milyen fokban a kegyelemnek ettől függet­len egyéb hatásai, - további, igen elmélyült vizsgálódást igénylő feladat. Mivel természetes emberi értékeink és a kegyelem együttműködése alakítja ki természet- feletti értékeinket, kézenfekvő a válasz a má­sik problémára: a természetes és a természet­feletti rend lényegénél fogva különbözik egy­mástól. A valóságban azonban a „természetes rend” mint ilyen, önmagában nem létezik. A teremtéskor Isten a természetfeletti rendbe állí­totta bele a világmindenséget, s a természet- feletti rendben élünk. A valóságban tehát min­den cselekedetünknek van természetfeletti vo­natkozása. Azt megállapítani, hogy a gyakorlat­ban egyes cselekedeteinkben mennyi a termé­szetes és mennyi a természetfeletti - neirí lehet. Biztos, hogy az ember természetes értékeket természetfeletti segítség nélkül is tud létrehozni, de felmerülhet még az a kérdés is, vajon a jelen üdvrendben létezik-e - a bűn esetét leszámítva - tisztán természetes emberi cselekedet. Hiszen még az Isten kifejezett ismeretére el nem ju­tott pogányokról is azt mondja a II. Vatikáni Zsinat, hogy Isten nem jtagadja meg tőlük az üdvösségre szükséges támogatást, amennyiben „aligha az isteni kegyelem nélkül - iparkod­nak a helyes út elérésére”. (Hittani rendelke­zés az Egyházról 2. fej. 16.). Tehát Isten ke­gyelme jelen van az ilyen emberek cselekede­teiben is, amennyiben ezek a cselekedetek az emberileg helyesre, jóra irányulnak. A gyakor­latban tehát cselekedeteinkben összefonódik a természetes és a természetfeletti elem, s úgy­nevezett „természetes értékeink” is természet- feletti örök életünket szolgálják. Molnár János HOZZÁSZÓLÁS „AZ ÜJ HITTANKÖNYVEK ELÉ” című, a TEOLÓGIA 1970/4. számában megjelent indítványhoz „A hittankönyv-pályázat mindenki számára nyi­tott volt”. - Ennek ellenére - ez tűnik ki az indítványból - világiak nem pályázhattak. így a kérelem csupán arra vonatkozott, hogy a könyvet megjelenése eJőtt papok átnézhessék, kipróbálhassák. Bernolák Éva hozzászólásából láthattuk, hogy a hitoktatáshoz nem elegendő csupán a teoló­183

Next

/
Thumbnails
Contents