Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - FÓRUM - Molnár János: Molnár János válasza a "Cselekedeteink természetfeletti értéke" c. írásával (Teológia, 1971. 59-62. l.) kapcsolatban felmerült nehezségekre - A Váci Katechetikai Bizottság 2 indítványa
FÓR UM A „TEOLÖGIA” 1971. i. számában ($9-61.1.) közöltük MOLNÁR JÁNOS: Cselekedeteink természetfeletti értéke c. írását. A tanulmánnyal kapcsolatban számos - jobbára azonos problémákat tartalmazó - levél érkezett a szerkesztőséghez. A felmerült nehézségekkel kapcsolatban közzétesszük Molnár J. válaszát. Szerk. Dolgozatomban azt igyekeztem megvilágítani, hogy természetes emberi értékeink természet- feletti szempontból is valódi értékeket jelen- tenek-c. Mivel Isten a kegyelem révén egész emberi természetünket beleállította a természetfeletti rendbe, ezért a kérdésre igennel kell válaszolnunk. Sőt, a „gratia supponit naturam” (a kegyelem a természetre épít, feltételezi azt) elve alapján, kézenfekvőnek látszik az a gondolat is, hogy a természetes szempontból értékesebb cselekedeteink értékesebbek természet- feletti szempontból is. A természetfeletti rendbe való beleállitás ugyanis nem változtatja meg a természet értékarányait. S amennyiben elfogadjuk azt a tételt, hogy emberi cselekedeteink értéke a közösség javának előmozdításától függ, igaz az is, hogy aki természetes síkon többet használt az emberi társadalomnak, az több érdemet szerzett természetfeletti szempontból is. Mindez azonban csak azt mondja ki, hogy minden természetes síkon értékes cselekedetünk a kegyelem hatására - mondhatjuk így is: a kegyelem állapotában értékessé válik - természet- feletti szempontból is. Más kérdés azonban, vajon a kegyelem hatása egyedül arra korlátozódík-e, hogy természetfeletti síkra emelje természetes érdemeinket, vagy valamilyen formában önállóan is a természetfeletti érdem forrásává váljék. A kinyilatkoztatás ezt az utóbbi tétek támasztja alá. Például: a szőlőmunkásokról szóló példabeszédben (Mt I9,}o-20,i6) a szőlősgazda nagylelkűsége teszi egyenlővé a munkásokat, akik különböző mennyiségű munkát végeztek. Hasonlóan értelmezhetők Szent Pálnak Krisztus Misztikus Testéről mondott szavai: „Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint”. Gyakran „ ... a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek” [amennyiben Isten kegyelme azzá teszi őket] (1 Kor 12,18.22.). Itt Isten kegyelme dönti el egy-egy tag fontosságát, tehát értékét is. Bár itt a rendkívüli kegyelmi adományról van szó, lényegében mindez igaz a kegyelem rendes működésére nézve is. Annak megválaszolása, hogy végső fokon természetfeletti értékeink kialakításában milyen fokban játszanak szerepet a kegyelem által felemelt természetes értékeink, s milyen fokban a kegyelemnek ettől független egyéb hatásai, - további, igen elmélyült vizsgálódást igénylő feladat. Mivel természetes emberi értékeink és a kegyelem együttműködése alakítja ki természet- feletti értékeinket, kézenfekvő a válasz a másik problémára: a természetes és a természetfeletti rend lényegénél fogva különbözik egymástól. A valóságban azonban a „természetes rend” mint ilyen, önmagában nem létezik. A teremtéskor Isten a természetfeletti rendbe állította bele a világmindenséget, s a természet- feletti rendben élünk. A valóságban tehát minden cselekedetünknek van természetfeletti vonatkozása. Azt megállapítani, hogy a gyakorlatban egyes cselekedeteinkben mennyi a természetes és mennyi a természetfeletti - neirí lehet. Biztos, hogy az ember természetes értékeket természetfeletti segítség nélkül is tud létrehozni, de felmerülhet még az a kérdés is, vajon a jelen üdvrendben létezik-e - a bűn esetét leszámítva - tisztán természetes emberi cselekedet. Hiszen még az Isten kifejezett ismeretére el nem jutott pogányokról is azt mondja a II. Vatikáni Zsinat, hogy Isten nem jtagadja meg tőlük az üdvösségre szükséges támogatást, amennyiben „aligha az isteni kegyelem nélkül - iparkodnak a helyes út elérésére”. (Hittani rendelkezés az Egyházról 2. fej. 16.). Tehát Isten kegyelme jelen van az ilyen emberek cselekedeteiben is, amennyiben ezek a cselekedetek az emberileg helyesre, jóra irányulnak. A gyakorlatban tehát cselekedeteinkben összefonódik a természetes és a természetfeletti elem, s úgynevezett „természetes értékeink” is természet- feletti örök életünket szolgálják. Molnár János HOZZÁSZÓLÁS „AZ ÜJ HITTANKÖNYVEK ELÉ” című, a TEOLÓGIA 1970/4. számában megjelent indítványhoz „A hittankönyv-pályázat mindenki számára nyitott volt”. - Ennek ellenére - ez tűnik ki az indítványból - világiak nem pályázhattak. így a kérelem csupán arra vonatkozott, hogy a könyvet megjelenése eJőtt papok átnézhessék, kipróbálhassák. Bernolák Éva hozzászólásából láthattuk, hogy a hitoktatáshoz nem elegendő csupán a teoló183
