Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Cselényi István Gábor: A világi hívő küldetése
„Túl sok keresztény hasonlít a hőmérőhöz: nem tesznek mást, csakis környezetük hőmérsékletét veszik tudomásul, azt jelzik. Pedig sokkal inkább az lenne a feladatuk, hogy hőszabályozóként hassanak: akik megváltoztatják és szabályozzák a környezet hőmérsékletét.” ROGER ETSCHEGARAY Marseille érseke TANULMÁNYOK Cselényi István Gábor: A VILÁGI HIVŐ KÜLDETÉSE A TEOLÓGIA ez évi i. számának „Távlatok” c. rovatában odvashatttuk a folyóirat olvasóinak elképzeléseit. Örömmel nyugtázhattuk azt az érdeklődést, amelyet világi testvéreink tanúsítottak. Ez az érdeklődés nem egyszerűen a TEOLÓGIÁNAK, hanem „a” teológiának szólt. Megszületett, létezik nálunk is az a valóban „felnőtt” keresztény hivő nép, amelynek tagjai egyáltalán nem ,.laikusok” (ha a szó általános használat szerinti tartalmát vesszük). Ellenkezőleg, igenis „hozzáértők”: magukénak érzik a teológia problémáit, akarnak és mernek hozzászólni egyházi ügyekhez. A teológia közügy lett. Éppen ezért nem halogathatjuk azt a feladatot, hogy teológiailag tisztázzuk a világi hívők szerepét és hivatását. Ezt azzal párhuzamosan kell megtennünk, ahogy megrajzoltuk magunk számára - kellő merészséggel és önkritikával - a „zsinat utáni pap” a „holnap papjának” karakterét [i]. A Zsinat tanítása A Zsinat tanítását kell kiindulásul vennünk. A világi hivő szerepének átalakulása elválaszthatatlan az Egyházról adott tanítás új szemléletétől. A II. Vatikáni Zsinat nem formulákat ad az Egyházról, hanem szentírási képeket használ létínódjának leírására. Legszívesebben ezt a két képet: az Egyház „Krisztus misztikus Teste”, és „Isten népe”. Egyik alkalmas a „függőleges”, hierarchikus tagoltság érzékeltetésére, a másik a „vízszintes” alapelem. De már a krisztusi Test képén belül is jelentkeznek új vonások. A zsinat az „elöljárói” tisztségekben szolgálatot lát: Istennek, de az Egyháznak s a világnak is tett szolgálatot (vö.: Lumen gentium 3. fejezete, különösen a 19,20,29. szakasz). Ezzel végleg eltörli azt a lehetőséget, hogy a krisztusi hierarchiát feudális mintára gondoljuk el [2], hisz ez annak éppen fordítotja: „Aki első akar lenni köztetek, legyen mindenkinek szolgája!” (Mt 20,27). Ez az átértelmezés új színben tünteti fel a papság és a hivő nép viszonyát. A „laikus” vagy „világi hivő” fogalmának eltűnik az osztálytartalma. Nem „evilági” értelemben vett alattvaló vagy beosztott, akinek egyetlen joga a gondolkodás nélküli engedelmesség [3]. Most már valóban az, akinek Krisztus szánta: felnőtt keresztény, akinek sajátos hivatása van. A Krisztus-Test másik új vonásaként azt emeli ki a Zsinat, hogy a nagy egész: egyéni hivatások szokszoros építménye, melyben nemcsak a „klérus” és a „világiak” (szembeállított) rétege létezik (főleg nem kasztja!), 'hanem az egyedi hivatások sokfélesége [4]. 139
