Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Külföldi egyházmegyei zsinatok; hírek a világegyház életéből; a világi hivők fokozódó érdeklődése hittudományi kérdések iránt; Suenens bíboros a zsinat utáni Egyházról; kanadai püspökök a házasság lélektani előfeltételeiről; Chenu O.P. a zsinat jelentőségéről; az elsőáldozók előkészítésének új formája

TEOLÓGIAI-LELKIPASZTORI jegyzetek A zsinatok korát éljük. Az NSZK-ban, USA- ban és Svájcban nemzeti zsinatot készítenek elő, ugyanilyet terveznek az NDK-ban is, míg Bel­gium a tartományi zsinat gondolata felé hajlik. Bolzano-Bressanone (Észaik-Olaszország) is nem­rég hivatalosan közölte, hogy megkezdi a zsi­nati előkészületeket. Meissenben és a lengyel- országi Poznanban már túl vannak az első ülé­seken, Hildesheimben befejezték a zsinatot, a salzburgi és wroclawi egyházmegyében, vala­mint Dámában pedig már a határozatok meg­valósításán fáradoznak. 1969-ben Ausztria he­tedik egyházmegyéje, St. Pölten is bejelentette a zsinati munka elindulását. Az első ausztriai zsinat - Salzburgban - befejeződött, a bécsi még tart (1971 januárjában kezdte meg utolsó ülésszakát), az eisenstadti, linzi, grazi és kla­genfurti püspökségek területén pedig az elő­készületek folynak. A zsinatok összetételére és munkájára jel­lemző a keresztények közös felelősségének gon­dolata. A résztvevők jelentős része világi (nők és fiatalok is), sőt pl. Koppenhágában 65 pap és 25 szerzetes mellett no világi tárgyalt. Eb­ből is kitűnik, hogy az egész keresztény népet képviselik, és döntéseik a széles néprétegeknek szólnak. Bár a javaslatok sokszor „forradal­mian” újak, a kollegiális szemléletnek megfele­lően például Dániában már az összes zsinati határozatot jóváhagyta és törvényerőre emelte a főpásztor; Salzburgban és Bécsben készülnek erre. A bécsi zsinat nagy szótöbbséggel elfogadott határozatai közül különös érdeklődésre tarthat­nak számot a következők: 1. A plébániák és az esperest kerületek határait a kor igényeihez kell alkalmazni. Az érsekség ezentúl három vikariátusra oszlik, a vikáriusokat (helynökö- ket) a hívek és papok jelöltjei közül a főpász­tor választja ki. (Ez azóta már meg is történt.) Az esperest ezentúl ugyancsak az esperest kerü­let - világiakból és papokból álló - lelkipász­tori tanácsának három jelöltje közül nevezi ki a főpásztor, négyéves időtartamra. 1. A területi lelkipásztori ellátás mellett előtérbe lép a terü­letfeletti „szakosított" lelkipásztorkodás. Ki kell alakítani az ennek a célnak megfelelő lelkipász­tori központokat. A papnevelésnek ezt is szem előtt tartva kell megújulnia. 3. Az egyház csí­rája a család, ezért - szemben az eddigi szinte kizárólagos gyermekpasztorációval - a lelkipász­torkodásnak a családok és a felnőttek felé kell fordulnia. A családokra épülő egyházközség élő szerv - közösség - legyen, amelyben mindenki­nek van felelőssége. Bár a pap a vezető, a tennivalók és a gondok megbeszélése, megol­dása közös. Az egyházközségi tanácsok dönté­sei véglegesek, kivéve ha a plébános kifogást emel ellene; az ő óvása ui. elhalasztja a dön­tés hatályba lépését. 4. A szentségekkel kap­csolatban az első feladatok közé tartozik az eucharisztikus áldozat megünneplésének elmé­lyítése, a közösség teljes bekapcsolása. Ezt a célt szolgálják a hétköznaponta más-más csa­ládnál tartandó „házi misék’, és a világiak be­kapcsolása az igehirdetésbe. A gyermekkereszt- ségben a szülők és keresztszülők egyaránt ma­gukra veszik a keresztény nevelés felelősségét. Ezért a katechumenátussal analóg módon, ala­pos oktatásban kell felkészülniük a keresztelés előtt e feladatra. A bérmálás alsó korhatára a 14. életév. A bűnbánat szentségénél is hangsú­lyossá kell tenni a szentség közösségi jellegét: a bűnbánati ájtatosság és az egyéni bűnvallo­más után adott közösségi feloldozás útján. * Jugoszláviában arra törekszenek, hogy az egy­házközség élő szerv legyen: a közösség képvi­selője és mozgatója. Ennek a célnak elérésére szolgál az a gyakorlat is, amely szerint nemcsak nők, de 14 év feletti fiatalok is tagjai az egy­házközségi tanácsnak. * A Lengyel Országos Lelkipásztori Tanács a Püspöki Kar megbízásából minden évben lelki­pásztori programot dolgoz ki. A kitűzött cél­nak megfelelően osztják be a lelkipásztori mun­kát vagy például a prédikációkat. A papi to­vábbképző előadások és koronák is a kijelölt témával foglalkoznak teológiai és lelkipásztori szinten. Az 1969/70-es év témája a szentség­kiszolgáltatás megújítása és a hívek szentségi életének személyessé tétele volt. * Meg szabad tagadni a kér észt ség kiszolgál­tatását, ha a szülők nem gyakorolják vallásukat és ténylegesen is hitetlenek, s ha mindezek ellenére nem hajlandók részt venni a keresztsé- get előkészítő oktatásokon - jelentette ki hi­vatalosan a Német Püspöki Kar, 1970 őszén tartott fuldai konferenciáján. * Világviszonylatban különbözők az egyházi, lelkipásztori igények. San Salvadorban - a szükség következtében - egyik plébánia veze­tését egy nőre bízták. Afrikában elterjedtek a női teológia-professzorok. Detroit érsekének egyik helynöke apáca. — S míg a nők alkalma­zása gyakran még szenzációként hat az egyház­ban, addig a világi férfiak, illetve diakónusok bevonása a lelkipásztori munkába világviszony­latban' már általánosnak mondható. - És bár a szükség vitte rá az egyházat erre az útra, fel kell fedeznünk a Szentlélek vezetését e folya­matban is, amely által Isten népe a cselekvés útján magához tér fásult álmából. Egyre keve­131

Next

/
Thumbnails
Contents