Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Ebele Ferenc: Ünnepeink egységes elnevezése
vaszi ünnepek keresztény egybefoglalása [5]. Érdekes, hogy míg más ünnepeknél az egyházi szóhasználat átvette a népies kifejezést: Gyümölcsoltó-Sarlós-Olvasós B. A., a pünkösd szónál az egyházi kifejezést használja a nép: pünkösdi rózsa, pünkösdi királyné. A Pünkösd szó annyira ízes, magyar kifejezéssé vált, hogy semmiképp sem indokolt a megváltoztatása. 4. Kisasszony és Nagyboldogasszony ünnepe. „A hazátkereső magyarság, már vándorlása alatt kapcsolatba került a kereszténységgel, de igazában csak a honfoglalás után a X-XI. században kapcsolódik bele a kereszténység nagy családjába, őseink nem durva bálványimádók voltak, hanem a pogány vallási felfogás eléggé emelkedett fokán állottak s így könnyebben megértették a kereszténység magasztos tanait. Az egyistenhivő ősvallásnak nem egy fogalmát tartották meg a kereszténység felvétele után is, megtöltve azt keresztény tartalommal. Szűz Máriának Boldogasszony elnevezése is megkeresztelt őspogány kifejezés” [4]. Az asszony szó a régi magyar nyelvben egyaránt jelent Űrnőt és Királynőt [5]. Ezekből érthető a Kisasszony és Nagyboldogasz- szony kifejezés. Kisasszony a ,,Kis Nagyasz- szony”, Nagyboldogasszony pedig a magyarság mennyei Királynője. Tartalmilag vonatkozásba 'hozhatók az ünnep tárgyával is. így feltétlenül meghagyandók. Az ünnep tárgyával vonatkozásba hozható elnevezések. 1. Űrnapja. Az Űr (Dominus) Isten, Krisztus neve. így Krisztus Testének és Vérének ünnepét jelzi az Űrnapja szó is (Identitás mys- terii). így nincs ok a megváltoztatására. 1. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Talán egy ünnepnél sem találkozott a dogma és a népiélek olyan csodálatos harmóniában, mint ennél az ünnepnél. Nem valószínű ugyan, hogy népünk gondolt volna arra, amit Prohászka ír: „Az Úr Jézus Krisztus, maga az Isten beleoltotta magát a mi nemünkbe, midőn a Szentszűz méhében fogantatott. Ez a fogantatás a mai napnak nagy és titkos gyümölcsoltása” [6]. Egyszerűen arról nevezte el az ünnepet, hogy ilyenkor szoktak gyümölcsfát oltani. A kifejezés azonban vonatkozásba hozható az ünnep tárgyával és kultúrtörténeti jelentőségű is. így feltétlenül meghagyandó. 3. Szenvedés Vasárnapja (Virágvasárnap). A latin szó magyar megfelelője. Meggondolandó, hogy melyiket használjuk véglegesen. Ugyanígy el kell dönteni. Sarlós B. A. vagy Szűz Mária látogatása; Olvasós B. A. vagy Rózsafüzér Királynéja seb. kifejezést használjuk-e? Ez már a liturgikus Tanács bizottságának feladata lesz. Feltétlenül megváltoztatandó ünnepneveink: 1. Újév ünnepe. Az Újév szó az év kezdetét jelenti. Az Egyház ezen a napon Szűz Mária Istenanyaságát ünnepli. Parsch P. szerint talán a legrégibb Mária ünnep. így méltányos, hogy ne a polgári újév szót, hanem az Isten Anyjának ünnepét vegyük be a liturgikus szó- használatba. Az újév szó úgyis megmarad polgári használatban [7]. 2. Vízkereszt ünnepe. Ugyancsak Parsch P. írja: „Sajnos, Urunk istensége kinyilvánításának ünnepe a mai keresztények tudatában nagyon elhalványodott. Ma már városokban sokan nem is ülik meg e napot, s ahol meg is ünnepük, ott sem ismerik belső tartalmát, amit az ünnep leggyakoribb neve: „Háromkirályok ünnepe” is elárul” ([8]. Ugyanezt mondhatjuk a Vízkereszt elnevezésről is. Az ünnepnek csak egy mozzanatát jelzi. Feltétlé- nül megváltoztatandó tehát, Urunk megjelenése elnevezésre [9]. 3. Gyertyaszentelő ünnepe. Az ünnep fő tárgya Krisztus bemutatása. E nap nem Mária ünnep, hanem az Úr egyik ünnepe [10]. A gyertyaszentelő kifejezés ugyancsak mint a Vízkereszt, csak az ünnep egyik külső mozzanatát jelzi. Fetlétlenül megváltoztatandó tehát Jézus bemutatásá-ra [11]. 4. Áldozócsütörtök ünnepe. Tárgya a Mennybemenetel. Mi, magyarok, Áldozócsütörtöknek nevezzük, mert nálunk századokon át ez a nap volt a húsvéti áldozás utolsó határa [12]. Ugyancsak ezen a napon áldoztak az elsőáldozók is először. Ma már azonban mindkét jellegzetesség megszűnt. A húsvéti áldozás napjainkban Szentháromságvasárnapjáig tart és az elsőáldozás sincs ezen a napon. Az elnevezés tehát teljesen elvesztette jelentőségét. A Mennybemenetel ünnepe a helyes kifejezés [13]. Ez jelzi az ünnep tartalmát is. Amikor ezeket a sorokat írom, a Katolikus Szó közli, hogy a német püspöki kar Vízkereszt napját - amely nem minden német egyházmegyében parancsolt ünnep — január 2-6 közé eső vasárnapra helyezte. Elgondolkoztató, hogy hétköznapra eső parancsolt ünnepeinket nem lenne-e jobb vasárnapra helyezni? A munkában elfáradt emberektől nem kívánhatjuk kötelezően hétköznapon az ünnepek megtartását. Az ünnepek egységes elnevezése mellett ezt is megfontolás tárgyává kell tennünk [14]. Az Űj Magyar Misekönyv utószava írja: „Az oltártestvérek szíves észrevételei segítik majd a nagy munkát, amelynek végeredményétől reméljük szebb és tökéletesebb formában az oltármisekönyvet”. E sorok is abban a reményben íródtak, hogy mire a nagy mű napvilágot lát, egységes legyen ünnepeink elnevezése és ez is szolgálja a liturgikus megújulás ügyét. 121
