Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 1. szám - FIGYELŐ - Majsai Mór: A naptár túlterheltségének megszűnése

A NAPTÁR TÚLTERHELTSÉGÉNEK MEGSZŰNÉSE

A római naptárban századok folyamán egyre több szent szerepelt. Szt. V. Pius pápa (ij66— 1572) restaurált naptárában csak 65 szentet találunk. Utána azonban nagy szentek hánytak el, mint Xavier Szt. Ferenc, Loyolai Szt. Ignác, Avilai Szt. Teréz, Borromei Szt. Károly stb., akik természetesen bekerültek a naptárba. A keresztény fejedelmek és a szerzetes családok is kérték a Szentszéket, írja elő, hogy az ő nemzetük vagy szervezetük szentjeinek ünneplése az egész egyházban kötelező legyen.

Ezáltal annyira megsokasodott a római naptárban a szentek száma, hogy 1960-ban benne ilyenképpen találhatók a szentek ünnepei: 21 elsőosztályú, 31 másodosztályú, 180 harmadosztályú és 106 olyan, hogy róluk csak megemlékezés történik. Ez azért is történt, mert vasárnap és hétköznap 18 vagy 12 elég hosszú zsoltárt kellett végezni, a szentek ünnepén pedig csakis 9 rövid zsoltárt. A szentek tisztelete ezért annyira túlzsúfolta a római naptárt, hogy a 20. század elején az évközi vasárnapok és a nagyböjti hétköznapok megölésére ritkán került sor.

Ezt a pápák észrevették (Szt. X. Pius, XII. Pius) és el is határozták a római naptár átszervezését. Ezt különböző okokból nem valósíthatták meg. Végre a II. Vatikáni Zsinat így rendelkezett: „Nehogy a szentek ünnepei még az üdvösség hittitkait megütő ünnepeket is háttérbe szorítsák, azok közül többnek ünneplését az egyes egyházak vagy nemzetek vagy szerzetes családok belátására kell bízni, és csakis azoknak megülését kell az egész egyházra kiterjeszteni, amely ünnepek olyan szentekről emlékeznek meg, akik valóban egyetemes jellegűek”. (Sacros. Concilium, n. m.)

VI. Pál pápa 1969. febr. 14-én kelt apostoli levelében (Mysterii Paschalis) ennek megfelelően elrendelte: a zsinatnak idevágó rendelkezéseit komolyan és következetesen hajtsák végre. Századok folyamán ugyanis a vigíliák és a szentek ünnepei, a nyolcadok és egyéb áhítatgyakorlatok annyira túlterhelték a liturgikus évet, hogy szemlátomást elvonják a hívek figyelmét a megváltás főbb hittitkairól. Szükséges, hogy húsvét, az egyház főünnepe, a nagyböjt, az ádvent, a karácsony és a vasárnapok nyerjék vissza régi jelentőségüket. így a liturgikus év folyamán Krisztus egész hittitka táruljon a hívek elé, és ők a hit, remény és szeretet révén egyre búzgóbb és éltetőbb kapcsolatba lépjenek Krisztussal. A hittitkok eleven szemlélete ugyanis különleges szentségi erővel és hatékonysággal táplálja és mélyíti el a keresztények lelkiéletét. (Calendarium Romanum, editio typ. 1969. pp. 7-10. 65.)

A zsinati rendelet véghezvitelére megalakult Tanács ezért a következő alapelvek szerint végezte a római naptár restaurálását, a) Csökkenteni kell a szentek ünnepeinek számát, b) tudományosan kell kivizsgálni azon szentek életét.

akik az 1960-as naptárban vannak, c) ki kell válogatni a nagyobb jelentőségű szenteket, d) a szentek ünnepét lehetőleg haláluk napján üljük, és e) változtassák minél egyetemesebbé a naptárt azzal, hogy lehetőleg földrajzilag minden népből és korból tisztelhessünk szenteket. (Cal. Rom. p. 66.)

Hogyan dolgozott a Tanács? Beismerik, hogy mindezt nem tudták teljesen megtarni, mert ki akarták kerülni a nagyobb zavarokat, de másrészt a túlkritikusok nyomásának sem akartak mindenben engedni. Ezért az 1960-ban szereplő szentek közül többnek memoria ad libitum (tetszésszerinti megemlékezést) adtak. Tudományos kutatásaik közben a híres H. Delehaye, a bol- landisták, a lateráni egyetem (Bibliotheca Sanctorum) híres művei és a „Martyrologium romanum scholiis historicis instructum” (1940) alapján haladtak.

Az ünnepek rangfokozatát így állapították meg: jeles ünnep (solemnitas, I. osztályú), ünnep (festum, II. osztályú), kötelező megemlékezés (memoria obligatoria, III. osztályú), és tetszésszerinti megemlékezés (memoria ad libitum). jeles ünnep van 16, ünnep 25, kötelező megemlékezés 63 és tetszésszerinti megemlékezés 95. A többi szent ünneplését a részleges naptárokra bízták vagy törölték a római naptárból. Határozottan kijelentik azonban a kihagyottakról : „Jóllehet nem állítható, hogy ezek a szentek nem léteztek, a hagiografusok (a szentek életrajzírói) nem tudják tiszteletüknek történelmi alapjait teljesen megmagyarázni, miként az mindegyik szentnél az említett művekből merített megjegyzések alapján könnyen megérthető. Ezeknek a szenteknek a nevei tehát - Szent Cecilia nevének kivételével - nem szerepelnek többé az új kalendáriumban.”

A kimaradt szentek ezek: Remete Pál, Mór, Domitilla, Mártonka, Tarzuszi Bonifác, Venánc, Pudenciána, Modeszt és Kreszcencia, János és Pál, Elek, Szimforóza és fiai, Margit (júl. 20.), Kristóf, Zsuzsanna, Ipoly, a 12 szent Testvér, Luca és Geminián, Eusztách és társai, Tekla, Ciprián és Jusztina, Piacid és társai, Trifo, Bacchusz és Apulejusz, Orsolya és társai, Reszpicius és Nimfa, Valois Bódog (Félix), Katalin (Alexandriai), Bibiána, Borbála.

November 22-én Szt. Cecilia szűz és vértanú mint kötelező megemlékezés marad meg a naptárban. Az 1960-as naptárban még 38 pápa nevével találkozunk, de az új naptárban csak 15 pápa maradt meg, vagyis 23 pápát hagytak ki. A nem vértanú szentek közül 30 nem szerepel többé a római naptárban, és ezek legnagyobb része olasz és spanyol. A római és nem római vértanúk közül is sokat nem vettek be az új naptárba, hanem azok ünneplését az egyházmegyék, nemzetek vagy szerzetek részleges naptárának adták át. Az egyház nem akarja köte55