Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - FÓRUM - Barcza Barna: Emberhalász imádsága
Ettől kezdve mind világosabb a vonalvezetésed: a TERVET hirdetni kell, de a tömeg menthetetlenül mindig félreérti, illetve saját igényeit olvassa ki szavaidból, avagy nyíltan szembeszáll Veled, esetleg őrültnek gondol, mint a jeruzsálemiek. Munkád nagy része 12 apostolodé, akik szintén „keményszívűek”, de Te rettentő energiákat pazarolsz erre a 12 emberre. Programodra mindenki azt mondja, hogy nem járható út. Te egymagad bebizonyítod, hogy járható, de csak a halál vállalása árán. A „kicsiség-szegénység-védtelenség” programja csak úgy valósítható meg, ha vállaljuk, hogy a „nagyság-gazdagság-hatalom" ereje eltiporjon. Ez a fizikai megsemmisülés az evilágban csak véglegesíti a belenövést a Te országodba. így és csak így lehet belenőni. A tizenkettő „keményszívűsége” is megtörik, mikor tapasztalják feltámadásod és a Szentlélek megnyitja leragadt szemüket. Ez a tizenkét alaposan megtalpalt ember Szentlelked erejével megmozgatja a világot. És nem „szalonkereszténységet” hoztak létre 1 Az első századok kereszténysége — míg csak be nem vonult a hatalom evilágisága az Egyházba - nagyon komolyan vette az adástörvényen alapuló ,,’kicsiség-szegénység-védtelenség” programot. „A hivők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt” (Ap Csel 4,32). Nem kellett a szociális keresztény társadalom szükségességéről enciklikát kiadni, „mert szűkölködő sem volt közöttük senki” (Ap Csel 4, 34). Nem kellett államosítással, vagyis „vevés-törvénnyel” megoldani a társadalmi vagyonelosztási problémákat, mert az első keresztények ezt megoldották a Te „adás-törvényed” alapján. Origenes írásaiban még a „keresztény katona” „contradictio in terminis”: képtelen ellentmondás. Igen, mert komolyan vették az erőszakról lemondató parancsodat. Hogy később mindezt megtorpedóztuk, hogy építettünk „evilági kereszténységet” erőszakkal, vagyonnal, hatalommal, hogy az ily módon megszerzett evilági pozíciókat védtük fegyverrel, politikával - ez bizony jelentett egy 1600 esztendős kisiklást az Egyház történetében, de jelentett kisiklást emberhalászásun'kban is. Nem csoda, hogy a középkorban tűzzel-vassal terjesztett kereszténység - melynek módszerei országod nagy ellenségétől, a Sátántól voltak kölcsönözve -, majd a későbbi, majdnem mindig evilági okosság szerint programozott emberhalászó-módszerek- toborozta „keresztény” közösség csak külsőséges látszatkereszténységet eredményezett. A viharok idején láttuk meg igazán, hogy ezekkel a keresztényekkel semmit sem lehet kezdeni. Tömeg- pasztorációnk tehát csődöt mondott, mert sohasem a Te szavadra, hanem mindig a saját hasunkra ütve vetettük ki a hálót és szemünk mohón tapadt nem a halakra, hanem a halak pikkelyére. Uram, szenvedtem az emberhalászás nehézségeit. Nagy erőt ad a felismerés: Te is megszenvedted. És most már örömmel hallom, hogy annyi útvesztő és vargabetű után egyenesen rám kiáltasz: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen!” (Jn 12, 26) - „az én szavamra, tehát az én elgondolásom szerint és az én erőmben vesse ki a hálót 1” Elmélkedésemben próbálom a magam számára összegezni, mit jelent a Te szavadra kivetni a hálót. 1. Tudnom kell, hogy mit akartál - tudnom kell, hogy mit akarok. Az első lépés tehát tudatom átalakítása a Te elveid szerint - hamisítatlanul (nem úgy, ahogy eltévelyedéseinkben képzeltük, hanem ahogy Te akarod), majd az ezt követő életátállítás a Te vonaladra, utadra. Merni akarok a mai ember gondolatvilágával rád-kérdezni és figyelem mondanivalód a kinyilatkoztatásból a mai ember számára. Tespedtségemből kilépve tehát, „nem középiskolás fokon” kell szóba állnom igéddel. 2. Elit-nevelés. Hirdetem az evangéliumot, de nagyobb hangsúlyt adok a kevesek alapos „átképzésének”. (Elit = tanítvánnyá tett.) Tanítványokat gyűjtök és nevelek. A tudatátalakításhoz ugyanis nem elég a hallás — mint az ma a templomi prédikációban történik —, ahhoz párbeszéd kell. (Vö. II. vatikáni zs. a dialógusról.) Csak személytől személyig tudom eljuttatni az igét, de a szabad személyt csak ellenvetések útján lehet meggyőzni és tanítvánnyá tenni. 3. Férfipasztoráció. A gyermekek és nők pasztorádója mellett - sokszor helyett - fő hangsúlyt kapjon a férfiak halászása, mert nem a gyermek hozza az apját (mint sokan még most is hisszük), hanem a Krisztusnak elkötelezett apa hozza magával egész családját. Nem teszek engedményt az emberi gyengeségnek, lustaságnak, hanem akire „kivetettem a hálót”, azzal szemben követelményeket támasztok. Aki nem hajlandó a Krisztussal folytatandó párbeszédre időt szakítani, arra én sem pazarolom időmet. Mindenkinek arra van ideje, amit fontosnak tart. (Mennyi időt fordítanak ma szakmai képzésre a legegyszerűbb pályán is. Csak a kereszténységet képzeljük csecsemő tudással is megúszhatónak!) Ha valaki nem fordít időt Krisztus megismerésére, nem tartja öt fontosnak, tehát sose lesz igazi tanítványa. Már eleve tisztában kell lennem azzal, hogy kevés ilyen áldozatos ember van, de csak ez a jó tanítványanyag. 4. Űj gyermekpasztorádó. 43
