Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 4. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek

hanem az a feladata, hogy segítse az embert hivatásának teljesítésében, hogy meg ne tor­panjon és kötelességmulasztóvá ne váljék a testi erők hiánya miatt. Ez talán fölöslegessé teszi a hagyományos keresztény aszkézist? Nem. Az aszikézis kiin­dulópontja az akaratnevelés, ez pedig önmeg­tagadás, mortifikáció nélkül nem képzelhető el. De aszketikus szabályaink régi időkből valók, amikor más emberek voltak. Vad, nyers idő­szak, vad, nyers nemzedékkel. E nemzedék számára készült a testi fenyítés és ön-sanyar­gatás. Nyers szisztéma nyers kor számára. A túlságosan buzogó életnek gátat kellett vetni és a forró vért le kellett hűteni. A mi korunk­ban nem látszik alkalmasnak az elengedhetet­len böjt és az aszketikus szigor, nem azért, mert túlságosan elpuhultak vagyunk - mint fe­lületes bírálók mondják -, hanem mert ide­gesek, bonyolultak, erőtlenek vagyunk. Nincs helye a nagyzásnak, mert az élet maga is asz­ketikus gyakorlattá vált. Sarkantyúra van szük­ség, hogy megálljuk a helyünket az életben, és nem zablára, hogy az életörömet megfékezze. A kemény sanyargatások teljesen igénybeve­szik a testi erőt. Akinek teste a böjtöléstől, virrasztástól és egyéb testi kínzástól kimerült, annak kevés energiája marad az apostoli mun­kára. Ehhez ugyanis frisseség, éberség, erős, kicserzett test szükséges. Loyolai Szent Ignác életében nagy szerepet játszott a kemény testi sanyargatás. Meg is adta az árát, mert tönkre­ment az egészsége és a sok gyomorfájás és egyéb testi betegség akadályozta apostoli mun­kájában. Azért szigorúan meghagyja rendtár­sainak, hogy ilyen tekintetben ne kövessék őt. Minden differenciált hivatásnál fennáll az egyoldalúság veszélye: bizonyos testi vagy lelki erő jobban igénybe van véve, míg más erő el van hanyagolva az egész ember kárára. Ez vo­natkozik a legnagyobb mértékben a papi hiva­tásra. Itt kell a lelki megterhelést kiegyenlí­teni és ezáltal egészségben tartani az embert. Erre alkalmas mindenféle gimnasztika, mert a mozgás szabaddá és vidámmá teszi az em­bert, hatással van a testre és a lélekre, a ke­délyre, meglazítja a végtagokat, megindítja a szellemi működést, eltereli a figyelmet és elűzi a hajlamot a veszélyes befeléfordulástól. Meg­akadályozza a nyöszörgést és a túlságos érzé­kenységet. A berozsdásodott végtagok és iz­mok ismét hajlékonyak lesznek. A kialudt test szabad lesz, fokozottabbá válik a vérkeringés és felébred saját tompultságából. Ebben a fel­fokozott kölcsönhatásban - ami a testi mozgás következménye, ez hatással van a biológiai és pszichikai folyamatokra - ura lesz az ember ismét mozgásának, testének, lelkének és szelle­mének egyaránt. A következőkben legyen szabad felhívni a figyelmet néhány ésszerű sporttevékenységre. Mindenki végezhet reggeli tornát, vagy lé­legzési gyakorlatot. Ez egyrészt meglazítja a végtagokat, másrészt alapos levegőcserét idéz elő. A reggeli torna persze csak akkor jó, ha könnyedén és nem sietős tempóban végezzük. Csak öt perccel kell előbb felkelni. A gyors felkelés energia-gyarapodást jelent. A helyes lélekzési gyakorlat által bekövetkezik a belső nyugalom és higgadtság, valamint a testi-lelki energiák fölébresztése. Guardini: „Wille und Wahrheit” című lelkigyakorlatos könyvében külön fejezet található a helyes lélegzésről, mint az elmélkedő imádságra való előkészület­ről. A modern gyógytudomány azt tanítja, hogy a lélegzés nemcsak a tüdőre és mellkasra hat, hanem az egész testet átjárja és fellazítja. Nem lehet eléggé ajánlani a legegészsége­sebb sportot: a gyaloglást. Valamikor ez nem volt probléma, mert az emberek gyalog jártak. De a mai közlekedési eszközök mentesítenek bennünket éppen a gyaloglástól. Noha az autó­zás nagyon szép üdülés lehet, de a vándorlást csaknem lehetetlenné teszi. A vándorélet leg­főbb értéke abban van, hogy az ember szoro­sabb kapcsolatba lép a természettel és meglátja a szépet mindenben. E sorok írója élete egyik legszebb élményeként tartja számon azt a né­hány napot, amelyet egyik paptestvérével a Bükk rengetegeiben töltött. Minden napnak megvolt a maga élménye és ebben az élmény­ben hihetetlen jókedvünk támadt. Felnyílott a szemünk, a „nagy ügyek” elvesztették jelentő­ségüket, éreztük, hogy többek vagyunk az egész világnál. Rátaláltunk önmagunkra, kibékültünk a világgal, rádöbbentünk, hogy szép az élet, érdemes élni, megsejtettük a lét örömét. Nem is szólva arról, hogy kipihent idegrendszerünk hosszú hónapokon keresztül éreztette jótékony hatását. Hasonló érzést átélt már mindenki, aki részt vett ilyenfajta üdülésben. Legyen szabad levonni a mondottakból azt a tanulságot, hogy az évi kéthetes szabadságot próbáljuk nagyon ésszenűen eltölteni. A turisz­tika mellé venném még mint egészséges spor­tot az úszást és a csónakázást. Micsoda élmény „lecsurogni” a Dunán néhány napos vízitúrán! Erre elvben megvan a lehetőség hazánkban, hiszen van hegyvidék, Duna és Balaton. De nagyon kevés a papi üdülőhely, pláne csónak­ház. A kitűnő Stella-Üdülőre gondolok a Mát­rában. (Hajdúszoboszló és Hévíz inkább bete­geknek való.) A Stellába nem mehet mindenki, mert kicsiny az üdülő. De olyan testvérek is akadnak - főleg a fiatalabbak közül -, aícik- nek nem igénye a paplanos ágy, mert jó nekik a szénapadlás, vagy a sátorlap is. Nem ragasz­kodnak a damaszt szalvétához és terítékhez, mert jó nekik a konzervdoboz is, nem számit náluk a komplett ebéd, mert jó étvággyal fo­gyasztják a maguk készítette lecsót is. Egy modern spirituális hangoztatta az alábbi jelszavakat: Licht, Luft, Wasser, Gemüt. Nap­sugár, levegő, víz, kedély. Milyen fontos a mai világban, hogy egészséges kedélyünk le­gyen! Ez pedig szorosan összefügg a tested­zéssel, a sporttal. A hivek bennünk harmoni­260

Next

/
Thumbnails
Contents