Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - FIGYELŐ - Miklós Dezső: A Biblia a megújuló Egyházban
elég az űrkutatásra gondolnunk. Nekünk most 400 év merevítő gipszkötését törte össze liturgiánkon a II. Vatikánum, minden mozgásban van, az istentisztelet is teljesen új lett. Bizony csak az történik velünk, ami mindenütt. A francia arról szól, hogy a mai ember egy education permanente, állandó nevelés alatt van, az angolszász világ az egész életen át tartó tanulást emlegeti („lifelong learning”). Ne csodáljuk tehát mi sem ezt a tényt, hiszen a magyar közmondás szerint „a jó pap holtig tanul”, és magától értetődően hívei is. Bizonyos, hogy ha közelebbről megismerjük ezt az új liturgiát, akkor örömmel vállaljuk majd a liturgiának ezt az „átstrukturálását”, mert az egész kulturális élet ennek a folyamatnak vettetett alá. A négy évszázados merevség után legfőbb ideje, hogy a hajlékonyság következzék. Át kell képeznünk magunkat, amint a német mondja, „flexible Bildungsrichtung” (Welt in Christus 1970. júl.-aug. 41., 45). RADÓ POLIKÁRP A BIBLIA A MEGÚJULÓ EGYHÁZBAN A megújuló Egyházban az Isten Igéje központi helyet nyert. A megreformált liturgiában is, nemcsupán a szentmisében, hanem a szentségek kiszolgáltatásánál is, fontos szerepet kapott. Éppen ezért a megújított szentmisében két főrészt különböztetünk meg: az Ige-istentiszteletet és az Eukarisztikus liturgiát. Mindkét rész külön helyen megy végbe, az előbbi az Ige asztalánál, az utóbbi az oltáron. Az Ige liturgiájában az egész Szentírás helyet kap, mind az ószövetségi, mind pedig az újszövetségi rész. A Szentírás ilyen fokozott alkalmazása bizonyos nehézséget is hordoz magában. Ezt a nehézséget több katolikus hivő nevében Otta- viani bíboros és Benelli érsek fogalmazták meg a pápához intézett nyílt levelükben. Szerintük az Egyház mai gyakorlatában hangsúlyeltolódás nyilvánul meg. A szentmisének eddigi áldozati jellege elhalványul és az Ige nyer nagyobb jelentőséget. Ezzel a ténnyel az Egyház, a protestáns „sola Scriptura” magatartás befolyása alá kerül. Úgy látják, hogy a szentségek ex opere operato hatása mellőzést szenved és az Ige alkalmazásával a szubjektív tényezők kerülnek előtérbe. Az Igének ez a központba való helyezése megkívánja, hogy a benne levő értékeket és tartalmat feltárjuk. Ezért azt szeretnők kidomborítani, hogy mi az Igének az a sajátos értéke, amelyre eddig nem figyeltünk fel és kellőképpen nem méltányoltunk. Ez pedig röviden: az Ige kegyelemközvetítő mivolta, quasi- sacramentum jellege. 1. AZ IGE TÖBBFÉLE ÉRTELMEZÉSE. Mielőtt az Ige szentségi erejéről tárgyalnánk, előbb tisztáznunk kell, hogy milyen értelemben beszélünk az Igéről. Az Igének ugyanis többféle értelmezését ismerjük: a) Mindenható, teremtő Ige. Ahogy az Isten szól, minden akép- pen történik. Igéje által teremti Jahvé a világot (Gén 1. íz 48, 13). Igéje tartja fenn a természet történésfolyamatát. Az Úr igéjének engedelmeskednek a természet erői. (Zsolt 148,8.) Nem mond neki ellene semmi. (Sir 39, 31.) - b) Az Ige maga Krisztus: a megtestesült Isten- Fia, a történeti Jézus, az ö szavaiban és tetteiben: a megfeszített, a feltámadott és felmagasztalt Krisztus. „Az Ige testté lett és közöttünk lakott” (Ján 1, 14). Isten az ö Fiában az utolsó és végérvényes Igéjét mondotta ki. Jézus élete, szavai, tettei alkotják Isten központi kinyilatkoztatását. Nem egy a sok közül, hanem minden kinyilatkoztatás Fia által történik. A megtestesült Krisztus, a kinyilatkoztatás: az Ige (1 Ján 1; Jelen 19, 13). - c) A Szemlétektől sugalmazott Írás: az Ige. A kinyilatkoztatott igazságot egyenként és a maga teljességében foglalja magába, az Ige. „Hajdan Isten a próféták által szólt az Atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1, 2). Az Istennek kinyilatkoztatott igazsága emberi szavakba formálva és emberi kifejezésekbe foglalva jut el hozzánk. A szentírók Isten tanítását a Szentlélek sugalmazása alapján írták le és közölték velünk. Ezen sugalmazott szent szöveget, a maga részeiben vagy összességében is Igének nevezzük. Ez az „Ige” az egyházi igehirdetésben elevenedik meg. Jelen tanulmányunkban ilyen értelemben tárgyalunk az Igéről. 2. AZ IGE BENSŐ TARTALMA. Az Isten Fia emberi természetet vett fel és emberi testben jelent meg közöttünk. (Incarnatio.) Ennek analógiájára az Isten Igéje emberi szavakba öltözik (inverbatio) és így az embernek természetes szava egyúttal az Isten természetfeletti Igéjének eszköze lesz. Az ember által beszélt nyelv így logikai, esztétikai és energikus funkciójával mintegy előfeltételt nyújt az Isten Igéje számára, amelyben az Isten igazsága, megváltói tette és önkiáradása megnyilvánul. Ezért az ember, mint hallgató, a transzcenden255
