Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Sólymos Szilveszter: Az eukarisztia liturgiája
1948. 4i_45- - 11. A küzdelemről részletesen ír Szabó Károly, Kun László 1272-1290. Bp. 1886. - 12. Vö. a Szent István jubileumi év cikkeit, tanulmányait, előadásait. Például: Pamlényi Ervin, Kettős ünnepen. Magyar Nemzet, 1970. aug. 20. Makkai László, Az ezeréves államalapító. Nép- szabadság, 1970. aug. 20. Bónis György előadása a Tud. Akadémián, stb. Sólymos Szilveszter AZ EUKARISZTIA LITURGIÁJA A vatikáni mise-reform óta (azaz 1965-70 óta) a szentmisének két része van: az Ige liturgiája és az Eukarisztia liturgiája. Nincs tehát többé „előmise” és a voltaképeni mise nem áll három részből: fölajánlás, átváltozás, áldozás. Ehelyett van: az áldozati adományok előkészítése, az eukarisztikus ima és az áldozás. A misereformnak leglényegesebb alkotása a három új eukarisztikus ima, ahogy ezt maga a pápa is megjegyzi a Missale Romanum kezdetű konstitúciójában: ,,A mise megújításában 1970-es különleges újdonságnak kell tekinteni az ún. eukarisztikus imákat”. Maga az elnevezés is új: ,,eukarisztikus ima” (prex eucharistica) az eddigi ,,kánon” helyett. Találóbb, mert hisz ennek keretében megy végbe az eukarisztikus áldozat. Ez igazában a misének szíve. — Eddig aránylag többet hallottunk a mise énekeiről, az áldozat bemutatását kísérő rítusok változásairól, de mintha a lényeg kevéssé kapott volna hangot. Kíséreljük meg tehát ennek a „Szentek Szentjének” bemutatását. Az új eukarisztikus imák születése A Zsinaton a liturgiában a népnyelv bevezetésének kényes kérdése előkerült ugyan, mint ami „fölötte hasznos a nép számára” (Lit. Konst. 36), de a szentmisére vonatkozóan igen óvatos maradt a megfogalmazás: szabad a népnyelv használata azokban a részekben, amelyek a „népre tartoznak” (Lk 54). A zsinati atyák között nem kevesen voltak, akik az „el a kezeket a Kánontól! - a legbensőbb szentély maradjon latinul!” elvet képviselték. A zsinat utáni teológiai eszmélődés azonban logikusan tette fel a kérdést: Miért nem tartozik a népre is az ún. Kánon? Ha ez a lényeges része a misének, akkor miért vonul a miséző pap éppen itt vissza a nép bekapcsolódása elől a latin suttogás titokzatosságába? Hogyan adhatja rá a nép az „igen”-jét, az Amen-t arra, amit nem hall és nem ért? - A pápa meg is engedte a Római kánon hangos, népnyelvű végzését 1967 őszén. Az igények ekkor már túlhaladták azonban ezt az engedményt. Még 1966-ban két liturgikus szakember, egymástól függetlenül írt munkában mutatott rá a római mise 1500 éves Kánonjának problémáira, és mindketten újabb kánonok bevezetése mellett törtek lándzsát. (C. Vagaggini: Le Canon de la messe et la reforme liturgique, L. Bouyer: Eucharistie. Teologie et spiritualité de la priére euaharistique.) - Közben a népnyelvű Római kánonnal nyert tapasztalatok is őket igazolták: felépítése nem világos, kifejezései a mai ember számára nehézkesek és mindenekelőtt hosszú. A pápa - reálisan mérlegelve az igényeket - megbízta a Lercaro kardinális vezetése alatt dolgozó Consilium Liturgicumot, hogy tegyen javaslatot új kánonokra. A szakemberek négy új kánonnal álltak elő és ezeket a II., HL, IV. számú „Eukariszi
