Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Szabó József: A strukturalizmus és a keresztény hit értelmezése (II.)
szerepét és az élő hagyományt, amikor az írásokat értelmezd és aktualizálja a jézusi üzenetet. JEGYZETEK (i—22-ig az előző számban.) — 23. Paul Ricoeut, Le conflit des interprétations, Seuil, 1969, 8. 1. és passim. - 24. A görög „hermeneuein” igéből: kifejezni, magyarázni, értelmezni. (Hermész, az isteni hírnök hirdeti, megismerteti és megértteti az istenek gondolatát.) - René Marié S. J. - Bultmann kiváló ismerője — egy kis könyvben összefoglalta a hermeneutika mai teológiai problematikáját: Le Probleme théologique de V hermeneutique, „Orientations”, Ed. de l’Orante, Paris, 1963. 144 1. — 25. A tanulmányt felvette gyűjtőkötetóbe: Le conflit des interprétations, 273. 1. skk. - 26. Gerhard von Rad, Theologie des Alten Testaments, München, 1957 (I. köt.) és i960 (H. köt.), kimutatta, hogy már az Ószövetségen belül is újraértelmezték az egyes írásokat: Izrael az újabb isteni beavatkozások fényénél újraértelmezte múltját, a régebbi írásokat. A választott nép története údvösségtörténet: az újraértelmezés a hit által és az élő hagyományon belül történik. Ezért az Ószövetség teológiájának mindig tekintetbe kell vennie az alapvető eseményeket, az élő hagyományt és az újraértelmezés történeti „rétegeit”. Az Esemény (Yahve tettei) előbbrevaló, mint a megmerevedett rendszer, az írásba rögzített „zsidó gondolat”, a keleti gondolkodás struktúrája, stb. Vö. Ricoeur, i. m., 48-50 és 374— 375. 1. — 27. Paul Ricoeur, i. m. 176. 1. Vö. Henri de Lubac, Exégése médiévale. Les quarre sens de l’Écriture, I-IV. vol., Aubier (Coll. „Théologie”), Paris, 1959-1964. - 28. H. de Lubac, Histoire et Espit. L’intelligence de l’Écriture d’aprés Origene, Aubier, Paris, 1950. - 29. P. de Lubac a Zsinat után - hivatkozva a Dei Verbum k. konstitúcióra - egy külön kötetben kiadta Origenészről és a középkori exegézi&ről szóló munkáinak végkövetkeztetéseit, ill. fontosabb fejezeteit: L’Ecriture dans le Tradition, Aubier, Paris, 1966. - 30. P. Ricoeur, Le conflit des in- terpr., 377-380. 1. - 31. Lásd: René Marié Au coeur de la crise moderniste. Le dossier inédit d’une controverse, Aubier, Paris, i960; különösen 152-209. lapok; és Marié, Le Probleme théol. de l’herméneutique, V. fejezet (103. -1. skk.). - 32. P. Ricoeur, „La structure, le mot, l’événement”, Esprit mai 1967 = Le conflit des interprétations, 80. 1. skk. - 33. Ricoeur, uo. 87-88. - 34. Ricoeur, uo. 93-95; vö. 64-79: „Le probléme du double sens”. - 35. Esprit nov. 1963, 641. 1. - 36. Uo. 652-653. - 37. Uo. 618. Ricoeur másik kifejezése (uo. 619): „transzcendentális alany nélkül”. Vö. Ricoeur, „Symbole et temporalité”, Archivio di Filosofia (Roma), 1963, n: 1-2, 9., 10. és 24. 1. - 38. Vö. Lévi-Strauss, „Jean-Jacques Rousseau, fondateur des Sciencés de l’homme”, in: ]ean-]acques Rousseau, Neufchatel, La Baconniere, 1962, 246. - 39. G. Gusdorf, „Situation de Maurice Leemhardt ou ethnologie franpaise de Lévi-Bruhl en Lévi-Strauss”, Le monde non- chrétien, juillet-décembre 1964. Átvette a strassbourgi egyetem bölcsészkarának közleménye: Les sciences de l'homme sont des sciences humaines, Les Belles Lettres, Paris, 1967, 147—148. - 40. Lásd: G. Scbiwy, Strukturalismus und Christentum, Eine gegenseitige Herausforderung, Herder, 1969. - 41. Lásd: Jean-Pierre Jossua O. P„ „Regle de foi et Orthodoxie”, Concilium 51 (janvier 1970), 57-66. P. Jossua a problémát jobban kifejtette és több példával illusztrálta egy másik tanulmányban: „Immutabilité, progrés, ou structurations multiples des doctrines chrétiennes”, Revue des Sciences Phil, et Théol. 52 (1968), 173-200. - 42. Lásd a Qu’est-ce que le structu- ralisme? c. gyűjtőkötetben Francois Wahl kritikáját. Figyelemre méltó tanulmány Lévi-Strauss ,mana’-fogalmának értelmezésével kapcsolatban: Gaston Fessard S. J., „Symbole, surnaturel, dialogue”, in: Démythisation et morale, Aubier, Paris, 1965, 105-154. Az E. Castelli által 1965-ben szervezett római kollokvium aktái. P. Ricoeur termékeny fenomenológiai-hermeneutikai kutatásai (pl. a rossz szimbolikájának értelmezése) részben fedik a strukturalisták törekvéseit. Ricoeur Lévi- Strauss és H. de Lubac értelmezési módszerét veti egybe: Michel van Esbroeck S. J„ Hermeneutique, structuralisme et exégése, Essai de Logique kérymatique, Desclée de Brouwer, Tournai-Paris, 1968. - Igen jó példa a strukturalisták és az exegéták termékeny párbeszédére az a szimpozion, amelyet a francia jezsuiták szerveztek a Párizs melletti Chantilly-ben, 1969. szept. 4-9 között. Mintegy százötven exegéta gyűlt össze, hogy meghallhassa filozófusok, dogmatikusok, pszichológusok és strukturalisták előadásait. Roland Barthes egy fontos előadásban felvázolta a strukturalista módszer eredetét, az elbeszélés (récit) strukturalista elemzésének szempontjait (formalizálás, kódok megállapítása stb.), majd az Apostolok Cselekedeteinek (10-11. fej.: Kornéliusz látomása) elemzésén gyakorlati példával illusztrálta a módszert. A kerekasztal-meg- beszélésben rajta kívül három strukturalista és három exegéta vett részt. Lásd: Recherches de Science religieuse, 58 (janvier-mars 1970). X. Léon-Dufour referál a találkozóról („exégése et Structuralistes”); R. Barthes tanulmányán kívül még másik két elemzés (L. Marin és E. Haulotte S. J.) Kornéliusz látomásáról. - 43. G. Gusdorf, Les sciences de l’homme... (lásd 39. jegyzetünket) 143. 1. - 44. C Lévi-Strauss, Tristes tropiques, Plon, 1955, 447-448. Vö. J.-M. Le Blond S. J„ „Structuralisme et sciences humaines”, Etudes, sept. 1967, 159-60. 213
